BH 2002.8.308 Ha a társasházi közös tulajdonba került házfelügyelői lakás bérleti jogának megszűnése után - az elhelyezési kötelezettségnek eleget téve - a házfelügyelői lakást a volt házfelügyelőnek bérbe adják, halála után a bérleti jog folytatására a vele együttlakó gyermeke nem jogosult [1993. évi LXXVIII. tv 32. § (2) bek., 85/A. §, 87. § (1) bek.].

Az I. r. alperes édesanyja házfelügyelője volt a B.-n a II. kerületi M. út 66. szám alatti állami, majd önkormányzati tulajdonban álló házingatlannak, és a földszint 2. szám alatti házfelügyelői szolgálati lakásban lakott. A munkaviszonya - nyugdíjazására tekintettel - megszűnt, az ingatlan társasházzá alakításával pedig a házfelügyelői lakás a társasház közös tulajdonába került. A társasház 1992. október 20-án határozatlan időre bérbe adta a volt házfelügyelője részére a volt házfelügyelői lakást, amelyet a bérlő az 1994 novemberében bekövetkezett haláláig használt. A lakásban maradt fia és annak házastársa (az I-II. r. alperesek) a felperes felszólítása ellenére sem költöztek el a lakásból.

A felperes keresetében a lakás kiürítésére és használati díj megfizetésére kérte az alperesek kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket a lakás elhelyezési igény nélküli kiürítésére, 485 600 forint lejárt, valamint 1998. február 1-jétől havi 23 000 forint lakáshasználati díj megfizetésére.

A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a lakás kiürítésére kötelező rendelkezését helybenhagyta, egyebekben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az ingatlan értékesítésekor az I. r. alperes édesanyjának munkaviszonya már megszűnt, jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóként elhelyezési igénye volt, amelyet a felperes úgy teljesített, hogy a lakásra vele bérleti szerződést kötött. Ez a szerződés a bérlő halálával megszűnt, mert az alperesek nem jogosultak a bérleti jogviszony folytatására.

A jogerős részítélet felülvizsgálatát az alperesek kérték. Álláspontjuk szerint a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 85/A. §-ából következően annak van döntő jelentősége, hogy a társasház alapító okiratát mikor jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba, mert ez az időpont határozza meg, hogy ki köteles a lakásban lakók elhelyezésére. Álláspontjuk szerint vagy az önkormányzatnak vagy a tulajdonostársaknak kellett volna gondoskodni a bentlakó bérlő és a vele együttlakó személyek elhelyezéséről. Miután az I. r. alperes 1964. óta a lakásban lakik, annak értékesítésekor ő is jóhiszemű és elhelyezési igényjogosultsággal rendelkező lakáshasználó volt.

Édesanyjának halálával nem szűnt meg a bérleti jogviszony, mert ő mint gyermeke jogosult volt annak folytatására.