BH 2023.10.254 Tárgyi eszköz selejtezésére csak akkor kerülhet sor, ha az feleslegessé, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált. A tárgyi eszköz egy részét, annak alkotórészét részleges selejtezéssel nem lehet a könyvekből kivezetni, miután azok egyedileg nincsenek nyilvántartva [2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (3) bek., 16. § (1) bek., 47. § (1), (7) bek., 52. §, 53. §, 54. §, 55. §, 56. §, 26. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú adóhatóság a 2013. január 1. és 2013.december 31. közötti időszakra vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. A megállapított adójogi tényállások egyike szerint a felperes 6, részben saját, részben bérelt ingatlanban lévő üzletén végzett felújítást, illetve átalakítást. A felperes a munkák költségeit az üzletek újra nyitásakor ráaktiválta az ingatlan nyilvántartott bruttó értékére. Az üzlet megnyitása és a ráaktiválás előtt azonban műszakilag meghatározott százalékos mértékben az ingatlanok korábbi bruttó értékét és az arra jutó értékcsökkenést kivezette a könyveiből és az egyedi nyilvántartásból is; az ingatlanok meghatározott százalékú könyv szerinti értékét (a bruttó bekerülési értéket és az arra jutó értékcsökkenést) selejtezés címén könyvelte.

[2] Az ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú adóhatóság áfa, szja, egészségügyi és rehabilitációs hozzájárulás adónemekben összesen 12 877 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A következő évre tovább vihető veszteség összegét 100 223 479 000 forintban állapította meg. Az indokolás 4) pontja szerint a felperes helytelenül járt el felújításokhoz, átépítésekhez kapcsolódó értékcsökkenés és aktiválás alkalmazása során. A számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 47.§ (1) és (6) bekezdései alapján a felperes által selejtezési költségként ilyen címen könyvelt tételek nem fogadhatóak el a felperes 2013. évi ráfordításaiként. Az átalakítás költségeit ugyanis az eredeti bruttó értékre kell ráaktiválni, a kivezetett bruttó értékekre pedig továbbra is a megkezdett értékcsökkenési leírás számolható el. Hivatkozott továbbá az adózás előtti eredmény meghatározása kapcsán a társasági és osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés d) pontjára, a 8. § (1) bekezdés b) pontjára, a 2. számú melléklet szerint elszámolható értékcsökkenés mértékekre is. A helytelen ingatlan selejtezés miatt a felperes 2013. évi adózás előtti eredményét 84 230 000 forinttal megnövelte és 5 065 000 forinttal csökkentette, a 2013. évi társasági adó alapját 5 065 000 forinttal megnövelte és 3 067 000 forinttal csökkentette.

[3] Alperes a 2187919297 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolásában kitért arra, hogy az épület-felújítás során kiszerelt részeket (villanyvezeték, csövek stb.) nem lehet az ingatlan bekerülési értékéből kivezetni selejtezés címén. Helyesen eljárva a felújítás költségeit rá kellett volna aktiválni az ingatlanra, és amennyiben ezt követően az ingatlan könyv szerinti értéke jelentősen meghaladja a piaci értéket, akkor terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni rá.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és a felperes adózás előtti eredménye 84 230 000 forinttal történő növelésének mellőzését kérte. Előadta, hogy a munkák során kibontott, lecserélt eszközöket és elemeket leselejtezte, hasznosítás nélkül elszállíttatta, mivel ezen tárgyi eszközök használhatósága teljes mértékben megszűnt. Az alperes nem megfelelően értelmezte a részleges selejtezés intézményét, az súlyosan sérti az Sztv. szerinti valódiság elvét, torz képet mutat a felperes vagyoni helyzetéről. Az Sztv. 53.§ (1) és (2) bekezdései értelmében a tárgyi eszköz kivezetésére nem kizárólag megsemmisülés miatt kerülhet sor, hanem akkor is, ha az használhatatlanná vált és nem szolgálja a gazdasági tevékenységet. Álláspontja szerint csak az Sztv. és a Tao.tv. rendelkezéseinek együttes értelmezése felel meg az Alaptörvény 28. cikkének, a részleges selejtezés intézménye csak így vizsgálható. Hivatkozott a 43/2003. számviteli kérdésre, valamint a későbbiekben csatolta a Moneta Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft. által közjegyzői nemperes eljárásban készített szakvéleményt.

[6] Az elsőfokú bíróság 8.K.27.066/2019/4. számú ítéletével a keresetet elutasította.

[7] Felülvizsgálati kérelem folytán a Kúria a Kfv.I.35.508/2019/10. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, egyúttal az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felülvizsgálati döntés kifejtette, hogy a felperes által beszerzett nemperes eljárásban kirendelt szakértőtől származó szakvélemény, jóllehet az nem felel meg a régi Pp. 183/A. §-ában foglalt követelményeknek és azt a felperes maga is magánszakértői véleményként kérte figyelembe venni, azonban a kialakult joggyakorlatra, valamint a jogalkotás későbbi folyamataira tekintettel a r.Pp. hatálya alatt sem rekeszthető ki a bizonyítékok sorából. Az új eljárásra nézve a Kúria előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak teljesítenie kell kitanítási és tájékoztatási kötelezettségét, ennek keretében nyilatkoztatni kell a felperest, hogy az alkalmazott selejtezési módszer vagy más relevánsnak minősülő számviteli kérdés tekintetében kéri-e az igazságügyi könyvszakértő bevonását és ezt követően lesz abban a helyzetben, hogy dönthessen a kereseti kérelemről.

Az elsőfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban lényegesnek tartotta annak tisztázását, hogy számvitelileg mit jelent a selejtezés, alkalmazható-e a felperes által folytatott tevékenységre, számviteli alapelvek szerint van-e jogszerűen lehetőség részleges selejtezésre, amennyiben igen, úgy milyen feltételek mellett történhet az meg, figyelemmel arra is, hogy az ingatlanokból kibontott részek - az ingatlanok alkotóelemei - a felperes könyveiben önálló tárgyi eszközként nem szerepelnek. Igazságügyi könyvszakértői véleményt szerzett be, és a könyvszakértői véleményre alapozva helyt adott a felperes keresetének és az alperes 2187919297 számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

[9] Elismerte, hogy az Sztv. nem tartalmazza a selejtezés fogalmát és a selejtezésre mint számvitelileg értékelhető fogalomra más jogszabály sem tartalmaz rendelkezést. Nem értett egyet azzal az alperesi állásponttal, hogy a jogvita tárgya pusztán jogkérdés, álláspontja szerint az általa felvetett kérdések, szempontok, szakértői kompetenciába tartozó szakkérdésnek minősülnek.

[10] Ítéletében részletezte a szakértő válaszait, elfogadta és egyetértett a szakértőnek azzal a megállapításával, hogy az Sztv. a selejtezést, ebből következően a részleges selejtezést sem említi, erre vonatkozóan semmiféle előírást nem tartalmaz, ebből következően a részleges selejtezés nem tiltott. Hangsúlyozta, hogy a felperes üzletein, épületein végzett átalakításra alkalmazható a selejtezés, hiszen a bontás során számvitelileg nyilvántartott tárgyi eszközök "semmisülnek meg", a felperes ezeket a tárgyi eszközöket a kereskedelmi tevékenységéhez tovább már nem tudja használni. Nem vitatta, hogy a szakértő a selejtezést a tárgyi eszközökre vonatkoztatta, de nem fogadta el az alperes azon érvelését, hogy az ingatlanokból kibontott részek az ingatlanok alkotóelemeiként nem minősülnek önálló tárgyi eszköznek.