A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20002/2014/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.002/2014/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szombati Zsuzsanna (címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Borza János (címe) ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2013. szeptember 3. napján kelt 32.P.21.963/2012/18. számú ítélete ellen a felperes részéről 20. és 22. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 200.000 (Kétszázezer) forint fellebbezési költséget, továbbá a Magyar Államnak külön felhívásra 1.925.400 (Egymillió-kilencszázhuszonötezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az alperesek részére 15 nap alatt fizessen meg személyenként 460.000 forint + 27 % áfa összegű perköltséget, valamint az államnak 1.444.000 forint illetéket.

A jogvitában beszerzett, két magánvádas büntetőeljárás iratanyaga, az alperesek által indított személyiségi jogi perben meghozott első- és másodfokú ítélet megállapításai, valamint a perben meghallgatott tanúk vallomása alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes nem tudta bizonyítani azt, hogy az alperesek megsértették a személyhez fűződő jogát.

Megítélése szerint (tanú1) tanú vallomása a felperes állítását nem erősítette meg, miután a tanú mindössze annyit tudott előadni, hogy a II. rendű alperes vezetőségének egyik tagja a gyűlésen olyan közlést tett, hogy a felperes a II. rendű alperessel szemben pervesztes lett, sértő közlés azonban nem hangzott el. (tanú2) tanú meghallgatását mellőzte, mivel a tanú a felperessel együtt vádlottja volt az alperesek által indított egyik magánvádas eljárásnak, így tőle elfogulatlan tanúvallomás nem várható. A közgyűlésen történő híreszteléssel kapcsolatos felperesi állítást nem támasztotta alá (tanú3) és (tanú4) tanúk vallomása sem. Ennek alapján arra tekintettel mellőzte (tanú5) tanúkénti meghallgatását, hogy tőle a tényállás megváltoztatására alkalmas tanúvallomás nem várható.

A bizonyítékok mérlegelése alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperesek a ... gyűlésen jóhírnevét sértő, valótlan kijelentést tettek volna, tekintettel arra, hogy a Fejér Megyei Bíróság a 2010. június 24-én meghozott első fokú ítéletében valóban megállapította a felperes terhére a ... című kiadványban megjelent cikkek egyes kijelentéseivel kapcsolatban az alperesek személyhez fűződő jogának a megsértését. Bár az alperesek csak részben lettek pernyertesek, ugyanakkor a tanúvallomásból nem volt pontosan az sem megállapítható, hogy a gyűlésen szó szerint mi hangzott el.

Kifejtette, hogy a magánvádas büntetőügyeket megindító feljelentés, majd a magánvád fenntartása ugyancsak nem jelentett az alperesek részéről személyiségi jogsértést. A büntetőügy iratai között fellelhető írásbeli feljelentések, azok kiegészítései, valamint a tárgyalásokon az alperesek szóbeli nyilatkozatai és az I. rendű alperes tanúvallomásai sem tartalmaznak a felperest indokolatlanul bántó, sértő kifejezéseket. A feljelentésekben és a nyilatkozatokban az alperesek kizárólag az eljárás lefolytatása érdekében szükséges, az adott eljárás tárgyához kapcsolódó tapasztalataikat adták elő. Tény, hogy a ...-i demonstrációt biztosító rendőri egység jelentése tartalmazta, hogy a felperes kezében "Bűnszövetkezet" feliratú táblát tartott. Az eljárás adataiból kiderült, hogy az I. rendű alperes a tüntetésen csak addig volt jelen, amíg a helyszínre megérkezvén bement az épületbe. Tanúkénti meghallgatása során elismerte, hogy ő maga nem látta a kérdéses táblát a felperes kezében, vagyis valótlan tényt nem állított, a feljelentésében foglaltakat a rendőri jelentésre alapította. Miután nem a felperes volt a magánvádas ügy egyedüli vádlottja, alaptalan az az állítás is, hogy a magánvádas eljárás egyedüli célja az ő lejáratása volt. Mindemellett azt, hogy a felperes "Bűnszövetkezet" feliratú táblát tartott a kezében, nem tekintette sértő állításnak.

Megállapította, hogy a ... című lapban megjelent kijelentések miatt megtett feljelentés ugyancsak nem tartalmazott a felperes személyére nézve sértő, lealacsonyító kifejezéseket. A feljelentésben az alperesek a cikkek egyes kijelentéseit kifogásolták. Tény, hogy a cikkek szerzője a felperes volt és a kiadványnak is ő a főszerkesztője, e tekintetben tehát a feljelentés nem tartalmazott valótlanságot. Kétségtelen - ahogyan azt a büntetőbíróság megállapította -, hogy a felperes az újságcikkben valóban a becsület csorbítására alkalmas kifejezéseket használt. Ekként a feljelentés személyiségi jogsértést nem valósított meg még akkor sem, ha utóbb bebizonyosodott, hogy a felperes által leírtak lényege valós. A büntetőügyben eljáró bíróság mérlegelési jogkörében jutott arra a következtetésre, hogy a valóság bizonyítás lényegében sikeres volt és akként döntött, hogy mindez elegendő a büntetőjogi felelősség alóli felmentéshez. Ugyanakkor az alperesek terhére nem róható az sem, hogy az adott tényállásból olyan jogi álláspontra helyezkedtek, miszerint a felperes büntetőjogi felelőssége felmerülhet. A büntető jog anyagi jogi szabályainak téves értelmezése ugyancsak nem ad alapot a személyiségi jogsértés megállapítására.

Mindezek alapján a Ptk. 75. § (1) bekezdésében, a Ptk. 78. § (1)-(2) bekezdésében, valamint a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) és e) pontjában foglaltakra hivatkozással a felperes által megjelölt magatartásokkal összefüggésben nem tudta megállapítani a személyhez fűződő jog megsértését, ezért a jogsértés megtörténtének megállapítására és a jogsértéstől való eltiltásra, valamint a kártérítés megfizetésére irányuló keresetet elutasította.

A Ptk. 5. § (1) bekezdésében és (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel alaptalannak találta a joggal való visszaélésre alapított kártérítési követelést is. Kifejtette, hogy joggal való visszaélés csak valamilyen jog gyakorlásának lehet az eredménye, ebben az értelemben jogon a polgári jog keretébe tartozó alanyi jogosultságok biztosította cselekvési lehetőségeket kell érteni. Erre utal a Ptk. 4. § (1) bekezdésének szabálya is. Büntető feljelentés megtételének lehetősége nem polgári jogi jogosultság.

Nem adott helyt a felperes további tanúbizonyítási indítványainak, figyelemmel arra, hogy a személyiségi jogsértés, azaz jogellenesség hiányában szükségtelen bizonyítást lefolytatni a kár összegére vonatkozóan. Mellőzte a felperes által megjelölt egyes iratok részletes ismertetését is azzal, hogy a személyiségi jogi per kereteit meghaladja annak vizsgálata, hogy a ... című lapban megjelent felperesi állítások valósak voltak-e, másfelől e körben rendelkezésre állt a büntetőügyben meghozott felperest felmentő ítélet ténymegállapítása. Annak bizonyítását, hogy az alperesek tisztában voltak a ... című kiadványban megjelent felperesi tényállítások valóságával, nem találta alkalmasnak eltérő döntés megalapozásához.