31993R2847[1]

A Tanács 2847/93/EGK rendelete (1993. október 12.) a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról

A TANÁCS 2847/93/EGK RENDELETE

(1993. október 12.)

a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 43. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel a halászat és akvakultúra közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1992. december 20-i 3760/92/EGK tanácsi rendelet ( 4 ) 12. cikkének megfelelően a Tanácsnak közösségi ellenőrzési rendszert kell bevezetni;

mivel a közös halászati politika sikeréhez szükség van egy olyan hatékony ellenőrzési rendszer alkalmazására, amely a politika minden aspektusára kiterjed;

mivel e cél eléréséhez szükség van arra, hogy a rendelet tartalmazza a védelmi és erőforrás-gazdálkodási intézkedések, a strukturális és közös piacszervezéssel kapcsolatos intézkedések figyelemmel kísérésére vonatkozó szabályokat, valamint olyan rendelkezéseket, amelyek ezen intézkedések eredménytelenségével foglalkoznak, s amelyeket a teljes halászati ágazatban alkalmazni kell a termelőtől a fogyasztóig;

mivel ez a rendszer csak akkor érheti el a kívánt eredményt, ha az iparág elismeri annak indokoltságát;

mivel az ellenőrzés mindenekelőtt a tagállamok felelőssége; mivel a Bizottságnak szintén törekednie kell annak biztosítására, hogy a tagállamok méltányos módon megfigyeljék és megelőzzék a jogsértéseket; mivel ezért a Bizottságot el kell látni azokkal a pénzügyi, jogi és törvényhozási eszközökkel, amelyek e feladat lehető leghatékonyabb ellátásához szükségesek;

mivel a halászati tevékenységre vonatkozó egyes ellenőrzési intézkedések megállapításáról szóló, 1987. július 23-i 2241/87/EGK tanácsi rendelet ( 5 ) alkalmazása során szerzett tapasztalatok mutatták, hogy szükség van a halászati erőforrások védelmét szabályozó jogszabályok alkalmazásának fokozott ellenőrzésére;

mivel azoknak az intézkedéseknek a betartása, amelyek a halászati erőforrások védelmét és az azokkal való gazdálkodást szolgálják, fokozott felelősségérzetet kíván a halászati iparág minden szereplőjétől;

mivel a halászati erőforrásokkal való gazdálkodásra vonatkozó politikát - amely különösen a teljes kifogható mennyiségen, kvótákon és technikai intézkedéseken alapul -, ki kell egészíteni a halászati erőkifejtés ellenőrzésével, amely magába foglalja a halászati tevékenység és kapacitás figyelemmel követését;

mivel annak biztosítása érdekében, hogy az összes fogást és kirakodást felügyeljék, a tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük valamennyi tengeren a közösségi hajók tevékenységét, valamint minden olyan ezzel kapcsolatos tevékenységet, amellyel igazolni lehet a közös halászati politikára vonatkozó szabályok végrehajtását;

mivel elsőrendű fontosságú az, hogy a tagállamok a halászati tevékenységek tengeren történő ellenőrzése során műveleti szinten együttműködjenek egymással annak érdekében, hogy az ellenőrzés hatékony és pénzügyileg igazolható legyen, különösen olyan műveletek ellenőrzése során, amelyet egy tagállam felségterületén vagy joghatóságán kívüli vizeken végeznek;

mivel a közös halászati politika végrehajtása intézkedéseket tesz szükségessé a közösségi vizeken tartózkodó, harmadik ország lobogója alatt hajózó hajók megfigyelésével kapcsolatban, különös tekintettel a mozgásukról és a hajón tartott fajokról való tájékoztatásra, a felségvizeken való békés áthaladás jogának, valamint a 200 mérföldes halászati övezeten belüli hajózás szabadságának a sérelme nélkül;

mivel azoknak a kísérleti projekteknek a végrehajtása, amelyek a tagállamok és a Bizottság együttműködése során a hajók bizonyos kategóriáira alkalmazandók, a Tanács számára lehetővé teszi, hogy - 1996. január 1-je előtt - döntést hozzon arról, hogy műholdas megfigyelési rendszert vagy egy alternatív rendszert kell-e bevezetni;

mivel az összes kifogható mennyiség meghatározásával megvalósuló halászati gazdálkodáshoz részletesen kell ismerni a kifogott mennyiség összetételét, és erre az ismeretre egyaránt szükség van a 3760/92/EGK rendeletben előírt egyéb eljárásokhoz is; mivel ez szükségessé teszi, hogy minden halászhajó parancsnoka hajónaplót vezessen;

mivel szükség van arra, hogy a kirakodás szerinti tagállam ellenőrizhesse a területén történő kirakodást, s e célból helyénvaló, hogy a más tagállamban bejegyzett halászhajók értesítsék a kirakodás szerinti tagállamot a területén tervezett kirakodásról;

mivel fontos a kirakodáskor tisztázni és megerősíteni a naplóban rögzített információkat; mivel e célból szükség van arra, hogy azok, akik részt vettek a kirakodásban és a kifogott mennyiség értékesítésében, nyilatkozatot tegyenek a kirakodott, az átrakodott, eladásra kínált vagy megvásárolt mennyiségről;

mivel abból a célból, hogy a hajónapló-vezetés vagy a kirakodási nyilatkozat kötelezettsége alól mentesülhessenek azok a kisméretű halászhajók, amelyek számára e kötelezettség teljesítése aránytalanul nagy terhet jelentene halászati kapacitásukhoz képest, szükséges, hogy minden tagállam mintavételezési terv bevezetésével figyelje meg e hajók tevékenységét;

mivel abból a célból, hogy biztosítsák a közösségi védelmi és kereskedelemi intézkedéseknek tiszteletben tartását, valamennyi, a Közösség területén kirakodott vagy Közösségbe behozott halászati terméket - az első eladási pontig - el kell látni egy olyan fuvarokmánnyal, amely azonosítja a termék eredetét;

mivel a fogáskorlátozásokat mind tagállami, mind közösségi szinten egyaránt ellenőrizni kell; mivel a tagállamok nyilvántartják a kirakodott mennyiségeket és arról számítógépes adatátvitellel értesítik a Bizottságot; mivel e kötelezettség alól mentességet szükséges nyújtani az olyan kis mennyiségű kirakodásnál, ahol a számítógépes adatátvitel aránytalanul nagy adminisztrációs és pénzügyi terhet jelentene a tagállamok hatóságainak;

mivel az összes felhasznált erőforrás védelmének és kezelésének biztosítása érdekében a hajónaplóra, a kirakodási és az értékesítési nyilatkozatra, valamint az átrakodott és a kifogott mennyiségek nyilvántartásával kapcsolatos információkra vonatkozó rendelkezéseket ki lehet terjeszteni azokra az állományokra is, amelyekre nem határoztak meg teljes kifogható mennyiségeket vagy kvótákat;

mivel a tagállamokat tájékoztatni kell a harmadik országok joghatósága alá tartozó vizeken vagy nemzetközi vizeken hajóik tevékenységének eredményéről; mivel ennek megfelelően e hajók parancsnokaira vonatkoznak a hajónaplóval, a kirakodási és az átrakodási nyilatkozatokkal kapcsolatos kötelezettségek; mivel a tagállamok által összegyűjtött információkat el kell küldeni a Bizottság részére;

mivel az adatgyűjtés és adatkezelés céljára olyan számítógépes adatbázist kell létrehozni, amely lehetővé teszi különösen az adatok keresztellenőrzését; mivel a Bizottságnak és a tagjainak hozzáférést kell biztosítani ezekhez az adatbázisokhoz, hogy számítógépes adatátvitel útján elvégezhessék az adatok igazolását;

mivel a halászfelszerelések használatára vonatkozó rendelkezések betartását nem lehet megfelelően biztosítani, ha különböző szembőségű hálókat tartanak a hajón, további ellenőrző intézkedések nélkül; mivel a halászat egyes sajátos formáira vonatkozóan helyénvaló lehet olyan különleges szabályok bevezetése, mint például az egyhálós szabály;

mivel szükséges, hogy amikor a tagállamra vonatkozó kvótát vagy magát a teljes kifogható mennyiséget merítik ki, akkor a halászatot bizottsági határozattal kell megtiltani;

mivel szükséges, hogy az a tagállam, amelynek orvosolni kell kvótáinak vagy a rá eső állomány vagy állománycsoport ki nem merítéséből származó hátrányát az adott halászat teljes kifogható mennyiség kimerítése miatt történő beszüntetésekor; mivel ezért egy kompenzációs rendszert kell létrehozni;

mivel olyan esetekben, amikor a halászhajókért felelősek nem tartják be ezt a rendeletet, további ellenőrző intézkedések szükségesek védelmi célokból;

mivel az elfogadott intézkedések hatékony irányításának biztosítása érdekében szükséges egy olyan nyilatkozati mechanizmus biztosítása, amely a 3760/92/EGK rendelet 8. cikkében megállapított irányítási céloknak és stratégiáknak megfelelően azoknak a tagállamoknak az esetében alkalmazandó, amelyek túlhalászással kimerítették kvótájukat;

mivel a közös halászati politika egyik fő célja a halászati kapacitásnak az elérhető erőforrásokhoz történő igazítása; mivel a 3760/92/EGK rendelet 11. cikke alapján a Tanács feladata a halászati erőkifejtés újrastruktúrálásával kapcsolatos célok és stratégiák megállapítása; mivel szükséges továbbá, hogy biztosítsák a közös piacszervezéssel kapcsolatos intézkedések betartását, különösen azok vonatkozásában, akiket ezen intézkedések érintenek; mivel ezért elengedhetetlen, hogy a közösségi szabályokban már meghatározott pénzügyi ellenőrzések mellett minden tagállam technikai ellenőrzést is végrehajtson, hogy meggyőződjenek a Tanács által elfogadott rendelkezések betartásáról;

mivel szükség van általános szabályok létrehozására, amelyek lehetővé teszik a Bizottság által kijelölt közösségi ellenőrök számára a közösségi szabályok egységes alkalmazásának biztosítását és a tagállamok illetékes hatóságai által végzett ellenőrzés vizsgálatát;

mivel a vizsgálatok tárgyszerűségének biztosítása érdekében fontos, hogy a közösségi ellenőrök - bizonyos feltételek mellett - előzetes értesítés nélkül és független módon cselekedhessenek azért, hogy vizsgálhassák a tagállamok illetékes hatóságai által tett ellenőrző intézkedéseket; mivel e tevékenység semmilyen körülmények között nem terjedhet ki magánszemélyek ellenőrzésére;

mivel a jogsértéssel szembeni fellépés tagállamonként eltérő lehet, s így a halászok úgy érzik, hogy igazságtalan eljárásban van részük; mivel néhány tagállamban a visszatartó erejű szankciók hiánya csökkentette az ellenőrzések hatékonyságát; és mivel ezen észrevételek fényében a tagállamoknak minden szükséges, nem diszkriminatív intézkedést meg kell hozniuk azért, hogy megelőzzék a szabálytalanságokat, és eljárjanak velük szemben, különösen szankciójegyzék létrehozatalával, amely megfosztja a jogsértőt a jogsértésből származó gazdasági előnytől;

mivel azokban az esetekben, amikor a kirakodás szerinti tagállam nem lép fel hatékonyan a jogsértéssel szemben, a lobogó szerinti tagállam nem tudja biztosítani a halászati erőforrások védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó szabályok betartását; mivel intézkedést kell hozni, hogy a jogtalan halfogást a kirakodás szerinti tagállam kvótájába beszámítsák, amennyiben ez a tagállam nem alkalmazott hatékony eljárást;

mivel a tagállamok kötelesek rendszeresen jelentést küldeni a Bizottságnak a saját ellenőrzési tevékenységükről, valamint a közösségi intézkedések megsértését követően tett intézkedéseikről;

mivel helyénvaló az e rendeletben megállapított egyes intézkedésekre vonatkozóan részletes végrehajtási szabályok előírása;

mivel biztosítani kell az e rendelet keretében gyűjtött adatok bizalmasságát;

mivel ez a rendelet nem befolyásolja azokat az ellenőrzésre vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amelyek a rendelet hatálya alá tartoznak, de túlmutatnak a rendeletben előírt minimum-követelményeken, amennyiben ezek a nemzeti rendelkezések összhangban vannak a közösségi joggal;

mivel a 2241/87/EGK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, 5. cikkét kivéve, amelynek hatályban kell maradnia, amíg el nem fogadják az e rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében említett jegyzékeket;

mivel szükséges, hogy néhány cikk különös rendelkezéseinek végrehajtásához átmeneti időszakot állapítsanak meg azért, hogy a tagállamok illetékes hatóságai az új rendelet követelményeinek megfelelően létrehozhassák, és azokhoz igazíthassák saját eljárásaikat;

mivel néhány cikk rendelkezésének, ameddig azok a földközi-tengeri halászati műveleteket érintik, ahol a közös halászati politika még nem valósult meg teljes egészében, 1999. január 1-jén hatályba kell lépniük,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

II. CÍM

A kifogott mennyiség ellenőrzése

6. cikk

(1) Azoknak a közösségi halászhajóknak a parancsnokai, amelyek egy állományból vagy állománycsoportból halásznak, hajónaplót vezetnek tevékenységükről, amelyben különösen valamennyi kifogott és a hajón tartott faj mennyiségét, ezeknek a fogásoknak az időpontját és helyszínét (ICES statisztikai négyzet), valamint az alkalmazott felszerelést tüntetik fel.

(2) 2000. január 1-jétől a halászhajón tartott, 50 kg élősúlyt meghaladó mennyiséget rögzíteni kell a hajónaplóban, kivéve a Földközi-tenger térségét. A Földközi-tenger térségében folyó halászati műveletek esetében a (8) bekezdéssel összhangban elfogadott jegyzékben szereplő bármely fajból a halászhajón tartott, 15 kg élősúlyt meghaladó mennyiséget rögzíteni kell a hajónaplóban.

Ugyanakkor a hosszú távon vándorló halfajok és a kis méretű, nyílttengeri fajok esetében minden, 50 kg élősúlyt meghaladó mennyiséget rögzíteni kell a hajónaplóban.

(3) A közösségi halászhajók parancsnokai az általuk vezetett hajónaplóba bejegyzik a tengeren kifogott mennyiséget, az ilyen fogás időpontját és helyét, valamint a (2) bekezdésben említett fajokat. Értékelési célból a visszaengedett mennyiséget is fel lehet jegyezni.

(4) A közösségi halászhajók parancsnokai mentesülnek az (1) és (3) bekezdés követelményei alól, ha a hajó teljes hossza kisebb, mint 10 méter.

(5) A Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel határozhat a (4) bekezdésben említett kivételen kívül más kivételekről is.

(6) A tagállamok szúrópróbaszerűen ellenőrzik a (4) és (5) bekezdés kötelezettségei alól kivételt képező halászhajók tevékenységét annak biztosítása érdekében, hogy ezek a hajók betartsák a hatályban levő közösségi szabályokat.

E célból minden tagállam létrehoz egy mintavételezési tervet, és átadja azt a Bizottságnak. Az elvégzett ellenőrzés eredményéről rendszeresen tájékoztatja a Bizottságot.

(7) A közösségi halászhajók parancsnokai az (1) és (3) bekezdésben előírt információkat számítógépen feldolgozható formában vagy papíron rögzítik.

(8) E cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 36. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni, különös tekintettel az alábbiakra:

- egyes sajátos esetekben nem az ICES-statisztikai négyszög, hanem más földrajzi alap alkalmazása, valamint

- kis hálószembőségű halászfelszereléssel kifogott és a hajón válogatás nélkül tartott mennyiség rögzítése,

- a (2) bekezdésben említett jegyzék.

8. cikk

(1) Minden közösségi halászhajónak, amelynek teljes hossza 10 méter vagy annál nagyobb, parancsnoka vagy annak képviselője minden út után a kirakodást követő 48 órán belül benyújt egy nyilatkozatot annak a tagállamnak az illetékes hatóságai részére, ahol a kirakodás megtörténik. A parancsnok felelős a nyilatkozat pontosságáért, amely tartalmazza legalább a 6. cikk (2) bekezdésében leírt valamennyi kirakodott faj mennyiségét és azt a területet, ahol azokat kifogták.

(2) A Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel határozhat az (1) bekezdésben megállapított kötelezettség kiterjesztéséről olyan hajókra vonatkozóan is, amelyeknek a teljes hossza kisebb, mint 10 méter. Továbbá a Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel határozhat, hogy az (1) bekezdésben megállapított kötelezettség alól mentesíti az olyan különleges halászati tevékenységet folytató hajóknak bizonyos kategóriáit, amelyeknek a teljes hossza 10 méter, vagy annál több.

(3) Minden tagállam szúrópróbaszerűen ellenőrzi azoknak a halászhajóknak a tevékenységét, amelyek az (1) bekezdésben meghatározottak szerint mentesülnek a kötelezettségek alól annak biztosítására, hogy ezek a hajók is betartsák a hatályban levő közösségi szabályokat.

E célból minden tagállam létrehoz egy mintavételezési tervet, és átadja azt a Bizottságnak. Az elvégzett ellenőrzés eredményéről rendszeresen tájékoztatja a Bizottságot.

(4) E cikk végrehajtására vonatkozóan a 36. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részletes szabályokat fogadnak el.

11. cikk

(1) Egy tagállam felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizeken kettő vagy több halászhajó közös tevékenységével járó átrakodási és halászati műveleteket, valamint a tagállam kikötőiben végzett átrakodási tevékenységet e tagállam engedélyezheti. Az érintett hajók parancsnokai tiszteletben tartják a (2) bekezdéssel összhangban megfogalmazott eljárásokat, különös tekintettel az alábbiakra:

- az engedélyezett helyek meghatározása,

- ellenőrzési és felügyeleti eljárások,

- az átrakodási tevékenység rögzítésének és bejelentésének feltételei és az átrakodott mennyiségek.

Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közösségi halászhajók páros vontatási tevékenységeire.

(2) E cikk alkalmazásának részletes szabályait a 36. cikkben meghatározott eljárással összhangban, az érintett tagállamok megjegyzéseinek figyelembevételével kell meghatározni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

( 1 ) HL C 280., 1992.10.29., 5. o.

( 2 ) HL C 21., 1993.1.25., 55. o.

( 3 ) HL C 108., 1993.4.19., 36. o.

( 4 ) HL L 389., 1992.12.31., 1. o.

( 5 ) HL L 207., 1987.7.29., 1. o. A legutóbb 3483/88/EGK rendelettel (HL L 306., 1988.11.11., 2. o.) módosított rendelet.