BH 1997.3.120 I. A közös tulajdonnak "megváltás" útján történő megszüntetésére irányuló szerződés a "megváltási ár" meghatározása nélkül nem tekinthető létrejöttnek [Ptk. 148. § (2) bek., 205. § (2) bek.].

II. A megváltási ár jelentős részének korábban történt felvétele esetén a kamatigény elbírálásának szempontjai [Ptk. 301. § (1) bek., Csjt. 31. § (5) bek.].

III. Az első fokú ítéletnek fellebbezéssel nem támadott rendelkezése ellen felülvizsgálati kérelemnek nincs helye [Pp. 228. § (3) bek., 271. § (1) bek. a) pont].

A peres felek 1970-ben kötött házasságát a bíróság 1986-ban, részítélettel felbontotta, miután életközösségük 1985 márciusában, az alperes elköltözésével megszűnt. A bíróság a felek egyenlő arányú közös tulajdonában lévő házas ingatlan használatát megosztotta. A felperes azonban az alperes visszaköltözését - a végrehajtás elrendelése ellenére - megakadályozta.

A felperes a keresetében az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését kérte oly módon, hogy a bíróság az alperes tulajdoni hányadát adja az ő tulajdonába, az alperes pedig a közös tulajdon társasházzá alakítását kérte.

1987. november 24-én a felperes jogi képviselője peren kívüli írásbeli egyezségi ajánlatot tett az alperesnek, amelyben - egyebek között - 300 000 forint ügyvédi letétbe helyezése mellett a közös tulajdon megszüntetésének a keresetével egyező megszüntetésére tett javaslatot. A letétbe helyezett összegről a felperes úgy rendelkezett, hogy az az alperes részére akkor fizethető ki, ha a lakásvégrehajtás megszüntetését kéri, és kijelentette, hogy amennyiben a bíróság őt (a felperest) további összeg fizetésére kötelezi, azt hajlandó az ítélet szerint egy összegben teljesíteni.

Az alperes képviselője 1987. december 2-án a felperes ajánlatát elfogadta: nem ellenezte, hogy a tulajdoni hányadát a felperes magához váltsa, feltéve, hogy a már letétben lévő összeget az alperes átveheti, és a felperes kötelezettséget vállal arra, hogy a bíróság által megállapításra kerülő megváltási árat utóbb - a 300 000 forintot a bíróság által megállapított összegre kiegészítve - kifizeti.

A felek megállapodását követően az alperes a lakásvégrehajtás megszüntetését kérte, és a 300 000 forintot 1987. december 4-én az ügyvédi letétből felvette.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felek házastársi közös vagyonát megosztotta. Az ingatlant az ítélethozatalkori (1991-es) - a felperes külön beruházásai nélkül számított - 1 660 000 forintos forgalmi érték figyelembevételével 830 000 forint megváltási áron a felperes tulajdonába adta. Ebbe az összegbe a felperes 300 000 forint összegű részteljesítését és annak 1987. december 3-tól az ítélethozatalig járó 208 000 forint kamatát beszámítva, a felperes 322 000 forint megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá a felperest, hogy a közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztása fejében 59 973 forint értékkülönbözetet, valamint 1985. április 1-jétől az ítélethozatalig járó használati díjként - az alperes gyermektartásdíj és egyéb címeken fennálló tartozásait beszámítva - 43 850 forintot fizessen meg az alperesnek.

A felperes a fellebbezésében a megváltási ár összegére, az alperes gyermektartásdíj-hátralékának számítására, valamint az ingó vagyonleltár három tételére vonatkozó ítéleti rendelkezéseket támadta. Álláspontja szerint a közös tulajdon már 1987 decemberében a felek levélváltás útján létrejött megállapodásával megszűnt, ezért a megváltási árat az akkori forgalmi érték alapján kell megállapítani, amely - a fennálló OTP-tartozással csökkentve - 749 000 forint volt. Az alperes tulajdoni hányadénak értéke tehát 374 500 forint, amelyből a kifizetett 300 000 forintot levonva a felperes 74 500 forint megváltási árat köteles az alperesnek megfizetni.

Az alperes a csatlakozó fellebbezésében a megváltási ár felemelését, és a felperes javára a kamat elszámolásának mellőzését kérte.