A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28276/2013/11. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 2003. évi LXXXVII. törvény 4. §, 6. §, 8. §, 9. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 5. §, 44. §, 92. §, 97. §, 108. §] Bíró: Sinka Ildikó Judit

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

23.K.28.276/2013/11.

A bíróság

a dr. Németh Renáta ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve "f.a"(cím) ,

a dr. Szabó Anikó jogtanácsos által képviselt NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (cím) alperes ellen, adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T.

A bíróság felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 1.006800.- (egymillió-hatezer-nyolcszáz) forint kereseti illeték összegét az illetékügyben eljáró illetékes hatóság külön felhívására a Magyar Állam javára fizessen meg.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperes részére 80.000.- (nyolcvanezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S:

A felperesi társaság a 2010. januári időszakban .., .., ..., ..., illetve .... településeken végzett menetrendszerű tömegközlekedést a települések önkormányzataival kötött közszolgálati szerződés alapján.

A felperes 2010. március 3-án beérkezett bizonylaton 17.924.000 Ft fogyasztói árkiegészítést igényelt a vizsgált időszakra vonatkozóan, nyilvántartása szerint 10.482 db kedvezményes bérletet értékesített.

Az alperes elsőfokú hatósága a 10/41/446/359 számú megbízólevél alapján, 2010. január hónapra fogyasztói árkiegészítés adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés megállapításait a 2010. december 29-én átvett jegyzőkönyv tartalmazza, mellyel szemben az adózó felperes észrevétellel élt. Az észrevételt az elsőfokú adóhatóság nem fogadta el, az ellenőrzés megállapításai alapján 2011. május 12-én hozott 2447673498 iktatószámú határozatában a felperes terhére fogyasztói árkiegészítés adónemben, 2010. január hónapra 16.000.780 Ft adókülönbözetet állapított meg, és ezen összegű jogosulatlan visszaigénylés után, 12.585.000 Ft adóbírságot szabott ki a felperesi társasággal szemben.

Az elsőfokú határozat hivatkozott a fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003.évi LXXXVII. törvény (Fát.) 1. §, továbbá 2. §, a 3. §, az 5. §, illetve a 6. § rendelkezéseire, továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 44. § (1)-(2) bekezdéseiben, és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szvtv.) 15. § (3) bekezdésére. A határozat indokolása kiemelte, hogy e jogszabályhelyek alapján az adózó nyilvántartásai nem feleltek meg, mivel azokból nem állapítható meg, hogy a kedvezményes bérleteket ténylegesen az arra jogosultak részére kerültek értékesítésre. Az elsőfokú határozat tartalmazta, miszerint az adózó egy nyilvántartásban mutatja ki a .., .. és .... településen értékesített kedvezményes bérleteket, és ezektől elkülönülten külön nyilvántartásban vezeti ..., valamint ... értékesített kedvezményes bérleteket, azaz 5 település vonatkozásában csak 3 kimutatást vezet. Az elsőfokú határozat hangsúlyozta, hogy a felperes nem tudott bemutatni olyan kimutatást, nyilvántartást, amely településenként tükrözné az értékesített bérletek számát. A felperes .., .., .. és ... települések vonatkozásában havi, ... településen pedig havi és négyhavi kedvezményes bérleteket értékesít. Az elsőfokú hatóság határozatának 65. oldalán foglalt táblázatban is kimutatva rögzítette, hogy az ellenőrzés megállapításai szerint jelentős eltérés áll fenn a felperes által kimutatott bérletértékesítésekhez képest. Emiatt, az Art. 108. § (2) bekezdése alapján a becslés feltételei fennállnak, az összefoglaló táblázatban szereplő három szempont közül, az ellenőrzés azon számítási módszert vette figyelembe a fogyasztói árkiegészítés alapjául, mely az adózó számára összességében a legkedvezőbb, tehát a forgalomszámlálás eredményét tekintette a becslés alapjának. Az ellenőrzés az igénybe vehető fogyasztói árkiegészítés összegét a bevallásban kimutatott összesen 10.482 db kedvezményes bérlet után igényelt 17.924.220 Ft helyett 669 db kedvezményes bérletben, összesen 1.143.990 Ft-ban állapítja meg, figyelembe véve az 1.710 Ft/db bérlet értékét.

Felperes az elsőfokú adóhatósági határozattal szemben fellebbezéssel élt, kifejtve az elsőfokú adóhatósági határozat és a jegyzőkönyv jogszabálysértő voltát.

Az alperes a felperes fellebbezésének elutasítása mellett, az elsőfokú adóhatósági határozatot helyben hagyta a 2887746314.számú határozatában. Határozatát részletesen indokolta, és a szükséges körben jogszabályi hivatkozásokkal is alátámasztotta.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozata ellen. Elsődlegesen kérte az elsőfokú határozat megváltoztatását, a megállapított adókülönbözet törlését, másodlagosan pedig a határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését. A felperes perköltséget igényelt. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az adóhatóság határozatával megsértette az Art.-ban foglalt legalitás elvét, a törvényesség és eredményesség együttes érvényesítése elvét, a mérlegelés elvét, megsértette a méltányos eljárás elvét, a megkülönböztetés tilalmát, továbbá az adózó tájékoztatásához való jogát. A felperes hivatkozott arra, hogy az adóhatóság nem tett eleget a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségének, a bizonyítékokat nem okszerűen mérlegelte, a tényállást hiányosan állapította meg, kísérletet sem tett az általa hivatkozott színleltség bizonyítására, megsértette az Art. 97. § (6) bekezdésében foglalt azon kötelezettségét, hogy az adóellenőrzésnek az adózó javára szolgáló tényeket is fel kell tárnia. A felperes hivatkozott arra, hogy az ellenőrzés során az alperes azt állapította meg, hogy az adóalany rendelkezik a törvényi előírásoknak megfelelő nyilvántartással. A felperes hivatkozott arra, hogy az árkiegészítés igénylésének és kiutalásának törvényi feltételrendszerével mindenben teljes körűen rendelkező adóalanynál, további nyilvántartás és adatszolgáltatási igény teljesítésével léptek fel a hatósági eljárás során, a tényleges értékesítést közhiteles számla, vagy nyugta igazolja, amely a kiadott kedvezményes jegy ellenértékét, a vásárlás dátumát, és egyéb hitelesítő adatot tartalmazó nyilvántartásban havonta elkülönült, és könyvelt bizonylattal igazolta a társaság. Ezt megfelelőnek tartotta a revizori eljárás. A felperes szerint az adóhatóság olyan kötelezettséget nem állapíthat meg az adózónak, amelyet jogszabály nem tartalmaz. Így nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás /összesítés elkészítésére sem, amelyet jogszabály nem ír elő (Art. 95. § (3) bekezdés). A felperes keresetében hivatkozott a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2006-ban hozott ítéletére, melyet utóbb nem tartott fenn. A felperes a megállapítások értékelése körében előadta, hogy a vizsgálat megkezdésekor az adóalany képviselője bemutatta a revíziónak szánt bizonylataikat, analitikát, és az általuk előadottnak jelentett kedvezményes bérletek tőpéldányait szétválasztva, a teljes árú bérletektől. A felperes kifogásolta, hogy az ellenőrzés során az alperes kérte bemutatni azokat a bizonylatokat, nyilvántartásokat, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy kedvezményes bérletek ténylegesen értékesítésre kerültek, illetve az értékesítés olyan személyek részére történt, akik megfelelnek a törvényi feltételeknek. Ezzel kapcsolatosan kiemelte, hogy a törvény a helyi tanuló és nyugdíjas bérletet, mint utazási kedvezményt nevesíti, azon együttes adózói kötelemmel, hogy az igénybevétel jogosságát a közlekedési szolgáltatást végzőnek ellenőrizni kell, az igénybevevőnek pedig igazolni kell. A felperes az igénylésre jogosító kedvezményes jegy és bérlet értékesítését megelőzően, a tanulói igazolványokat, vagy nyugdíjas igazolást kéri felmutatni, amely eljárása alatt a törvényi feltételt teljesíti. A felperes szerint az adóhatóságok túlterjeszkedtek feladatkörükön, és a Fát.-ra való hivatkozással az Art. szerinti bizonylatokat, analitikus nyilvántartásokat, kedvezményre jogosult személyekre bontva kérik. Ez azonban tiltott adatgyűjtést jelentene az adózó felperes számára, amely bűncselekménynek minősül. A felperes szerint a megállapítási jegyzőkönyv kiegészítését kell kérni azzal kapcsolatban, hogy az adóhatóság eljárása mire irányul, nevesítse, jelölje meg, mutassa be az árkiegészítés igénylésének és a kimutatásának általa személyekre elfogadott módját, formáját, és körét. A felperes hangsúlyozta, hogy a kedvezményes jegy és bérletértékesítés személyre vonatkozó nyilvántartás jogszabályi kötelmére az eljáró ellenőrök sem hivatkoztak.