A Kúria Pfv.22049/2015/5. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 193. §, 206. §] Bírók: Madarász Anna, Molnár Ambrus, Szűcs József

A határozat elvi tartalma:

Az 1952. évi III. tv. 206. § (1) bekezdésében írt rendelkezés megsértése csak kivételes esetben állapítható meg, és csak akkor szolgálhat kellő alapul a felülvizsgálathoz, ha a bíróság iratellenes, ellentmondó, a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást tett, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével helytelen ténybeli következtetésre jutott. 1952. III. Tv. 3. § (3), 1952. III. Tv. 193. §, 1952. III. Tv. 206. § (1)

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.22.049/2015/5.

A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Szűcs József bíró

A felperes:

A felperes képviselője: dr. Ádám Sándor ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője: jogtanácsos

Más perbeli személy neve és perbeli állása: beavatkozó

A per tárgya: kártérítés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (43. sorszám)

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szegedi Törvényszék 2.Gf.40.215/2014/11.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szegedi Járásbíróság 21.G.40.064/2013/34.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[1] A felperes 2013. február 7. napján előterjesztett keresetében 13.902.401 forint, ennek 2011. május 3. napjától számított a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy 2008. január 31. napján flotta keret-megállapodást kötött az alperessel, és az alperes e megállapodás alapján vett bérbe egy járművet. Az alperes bejelentette, hogy 2009 októberében a járművet ellopták, melyre a Biztosítóval állt fenn casco biztosítási szerződés. A lopáskárt a felperes bejelentette a biztosítónak. A biztosító az indítókulcsokat igazságügyi szakértővel megvizsgáltatta, és e vizsgálat eredménye, valamint a járművet használó személy által tett feljelentés közötti lényeges ellentmondásra tekintettel a kárigényt elutasította. Különösen hivatkozott arra, hogy a gépjárművet használó személy a káreseménnyel kapcsolatosan elzárkózott a biztosítóval való együttműködéstől. A szerződés elválaszthatatlan részét képező Üzletszabályzat VII.1. és 2. pontjában foglalt kötelezettségnek az alperes e magatartásával nem tett eleget. Mivel a biztosított a jogszabályban előírt kötelezettségét nem teljesítette, így a biztosítási eseménnyel kapcsolatos lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak, és emiatt a biztosító casco szerződésen alapuló kártérítési kötelezettsége nem állt be. Az alperes mulasztása megalapozta a felperes kárának bekövetkeztét. Keresetét a Ptk. 339. § (1) és 544. § (1) bekezdésére alapozta.

[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperestől bérelt jármű a beavatkozó használatában állt, amikor ismeretlen tettes eltulajdonította. A beavatkozó 2009. október 31. napján feljelentést tett. Az alperes első ízben a lopás után közel két évvel, 2011. március 22. napján értesült arról, hogy a biztosító nem hajlandó megtéríteni a lopáskárt, ekkor küldte meg a felperes a biztosító néhány soros iratát egy számla kíséretében. Ezt megelőzően az alperes semmilyen hivatalos értesítést nem kapott arról, hogy a biztosító milyen körülményeket tart tisztázandónak, illetve hogy a biztosító a biztosítási esemény bekövetkezését nem tartja bizonyítottnak. Előadta, hogy a beavatkozó 2010. december 31. napja óta nem áll munkaviszonyban nála, így már nem tudta vele tisztázni a történteket. A biztosító által kifogásolt eseményről jegyzőkönyvet, hivatalos feljegyzést nem kapott. A rendelkezésére álló műszaki szakvélemény elkészítése előtt a szakértő az alperessel nem konzultált, a szakvélemény nem a biztosító, hanem a felperes megrendelésére készült, de abból nem világos az a következtetés, hogy a biztosítási esemény nem következett be. A beavatkozó nem tett olyan nyilatkozatot, hogy 2009. október 30. napján 18 órakor parkolt le az autóval. A felperes semmilyen elvárható intézkedést nem tett, hogy a biztosító álláspontjának alapját tisztázza. Az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást, nem is tanúsíthatott, hiszen a történtekről nem volt tudomása. Úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A biztosító eljárása nem volt megalapozott, a hiányosságokat a felperesnek is észlelnie kellett volna, és fellépni annak érdekében, hogy a biztosító ne mentesülhessen a fizetési kötelezettsége alól. Így: az alperest nem vonta be az ügy kivizsgálásába. Jelezte, hogy a szerződő fél nem a beavatkozó, hanem az alperes volt, és az alperest a biztosító nem kereste meg amiatt, hogy a körülmények tisztásánál probléma keletkezett. A felperes késedelme miatt a körülmények tisztázása gyakorlatilag lehetetlen. A felperes megszegte a kárenyhítési, kárelhárítási kötelezettségét.

[3] Beavatkozóként perbe hívta a Biztosítót és alperesi beavatkozót, de a perbehívást csak az utóbbi fogadta el.