EH 2003.873 Biztosítási intézkedés elrendelésének feltételei és a vizsgálandó körülmények [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 185. § a) pont, 187. § (1) bek. b) pont, 190. §].
A felperesek a keresetükben előadták, hogy a perben nem álló J. B. az alperes fő részvényese az alperes részvénytársaság megalakulását követően különféle osztrák és német állampolgárokkal lépett kapcsolatba, akiknek nagy összegű osztalékot helyezett kilátásba arra az esetre, ha a részvénytársaság részére befektetéseket eszközölnek. Előadták, hogy a fenti ígéretben bízva az I. r. felperes 60 000, a II. r. felperes 280 000, a III. r. felperes 80 000, a IV. r. felperes 60 000, az V. r. felperes 50 000, a VI. r. felperes 165 000, a VII. r. felperes 60 000, a VIII-IX. r. felperesek együttesen 100 000, a X. r. felperes 400 000, a XI-XII. r. felperesek együttesen 90 000, a XIII. r. felperes 150 000, a XIV-XV. r. felperesek együttesen 710 000 DEM-et utaltak az alperesnek a B. Bank Rt.-nél vezetett bankszámlájára, vagy adtak át J. B. főrészvényes kezéhez, aki az átadott összeget befizette az alperes számlájára. Utóbb az I., III., IV., V., VI., VII., VIII-IX., X., XI-XII., a XIV-XV. r. felperesek 10 000-10 000 DEM-et, a II. és a XIII. r. felperesek fejenként 50 000 - 50 000 DEM-et visszakaptak, ezért a módosított keresetükben az átadott és a visszakapott összeg különbözeteként összességében 2 005 000 DM, ennek 1997. november 28-ától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata (DEM-ben kifizetve) és a perköltségek megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Tekintve, hogy Ausztriában és Németországban fizetőeszköz-változás történt, a módosított kereseti követelésüket 1 025 135 euróban jelölték meg, 1,95583/1 DM/euró árfolyam figyelembevételével. A keresetlevelükhöz csatolták az összegek befizetéséről szóló banki bizonylatokat annak igazolására, hogy az általuk befizetett összegek az alperes bankszámláján kerültek jóváírásra. A keresetük jogalapjául elsősorban a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését, másodsorban a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, harmadsorban a Ptk. 298., 299. 300., és 313. §-ában írtakat, végül negyedsorban a jogalap nélküli gazdagodásról szóló, a Ptk. 361. §-át jelölték meg. A keresetlevélben előadták továbbá, hogy a MNB Emissziós Főosztályán az alperestől lefoglalt, Bü. 84.786 számú letétben 717 008,24% DEM-et, valamint 121 013,53% USD-t, továbbá Bü. 84.795 számú letétben 400 302,48 DEM-et, és 41 871,05% USD-t letétként kezelnek. A pénzkövetelésük biztosítására a Vht. 185. §-ának a) pontja és a 187. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a letétként kezelt összegekre biztosítási intézkedésként zárlat elrendelését kérték.
Az elsőfokú bíróság végzésével a letétként kezelt összegekre "biztosítást" rendelt el "a Vht. 185. §-ának (1) bekezdése" alapján.
A végzés ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a felperesek biztosítási intézkedés iránti kérelmének elutasítását kérte. Előadta, hogy az alperes és a felperesek között semmiféle szerződéses jogviszony nem jött létre, a felperesek kárát nem az alperes, hanem az Ausztriában jogerősen elítélt J. B. okozta, akit az Innsbrucki Törvényszék mások javára kártérítésre kötelezett. Hivatkozott továbbá arra, hogy nem állnak fenn a biztosítási intézkedésnek a Vht. 186. §-ában írt feltételei. A követelt összegek átadásának jogcímét a felperesek okirattal nem támasztották alá, sőt elismerték, hogy szerződést azokra vonatkozóan nem az alperessel kötöttek. Az alperes számára a biztosítási intézkedés rendkívül méltánytalan, mert a jövőbeni működését tenné lehetetlenné. Végezetül hivatkozott arra, hogy a biztosítási intézkedés alapját adó összegek nem az alperes, hanem harmadik külföldi személyek tulajdonában állnak.
A felperesek a fellebbezésre tett észrevételükben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérték. Előadták, hogy az alperes igazgatóságának volt elnökét J. B.-t Ausztriában jogerős szabadságvesztésre ítélték, az igazgatóság másik két tagja ellen pénzmosás alapos gyanúja miatt büntetőeljárás indult. Ezek a büntetőeljárások azokkal a pénzbefektetésekkel függnek össze, amelyek a felperesek és az alperesi részvénytársaság között jöttek létre. Hivatkoztak arra, hogy a követelés létrejöttét, mennyiségét teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolták, ezért nem volt akadálya a biztosítási intézkedés elrendelésének.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság végzése érdemben nem volt felülbírálható.
Az elsőfokú bíróság végzésében az MNB-nél "a felperes letétként kezelt" meghatározott Bü. számú letétben lévő ösz-szegekre "biztosítást" rendelt el. Végzését azzal indokolta, hogy a felek a keresetük szerint kölcsönt nyújtottak az alperesnek, amely kölcsönt az alperes nem fizetett vissza. A felek "a megtérülést bizonytalannak tartják", ezért kérték a biztosítási intézkedés elrendelését, amit a bíróság indokoltnak talált.
Az elsőfokú bíróság végzésének rendelkező része nem volt értelmezhető. Az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 185. §-a szerint, ha a követelés teljesítése érdekében a 13. § alapján végrehajtható okiratot még nem lehet kiállítani a végrehajtást kérő azonban valószínűsítette, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, kérelmére a bíróság biztosítási intézkedésként elrendeli: a) a pénzkövetelés biztosítását, illetőleg b) meghatározott dolog zárlatát. A bíróság általánosságban "biztosítást" nem rendelhet el.
A felperesek a keresetlevél alapján kérték a biztosítási intézkedés elrendelését. A Vht. 187. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a keresetlevél alapján biztosítási intézkedés (zárlat) rendelhető el az olyan követelés érdekében is, amely iránt belföldi bíróságnál keresetet indítottak, egyúttal a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát, közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolták. A felpereseknek az előbbiekhez képest a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelmük megalapozásához a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal kellett bizonyítaniuk, egyben valószínűsíteniük kellett, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetve van. A kérelmezőknek a követelés kielégítése objektív veszélyeztetettségét kell valószínűsítenie, a jogosult szubjektív megítélése e szempontból nem vehető figyelembe.
A Vht. 185. §-ában írt azt a további feltételt, miszerint valószínűsíteni kell, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, az alperes maga bizonyította azzal, hogy a fellebbezési illeték lerovására az elnehezült gazdasági helyzetére hivatkozással illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság azonban nem vizsgálta, hogy mennyiben teljesítették a felperesek a biztosítási intézkedés elrendelések a Vht. 187. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt feltételeit, erre nézve tényállást nem állapította meg, ezzel súlyos eljárási szabálysértést vétett.
Iratellenesen állapította meg, hogy a keresetlevélben írtak szerint az alperes kölcsön címén tartja birtokában a keresetbe vett összegeket. A felperesek nem állították, hogy kölcsönszerződést kötöttek az alperessel. Azt adták elő, hogy a visszakövetelt összegeket befektetési célzattal hozam reményében, utalták át az alperes számlájára, illetve adták át J. B.-nek. A kölcsönszerződésre nézve okiratot nem csatoltak. Az összeg átadásának megtörténtét a felek igazolták, a csatolt banki bizonylatok alapján megállapítható, hogy azokat a bank az alperes számláján jóváírta. Azt azonban nem bizonyították teljes bizonyító erejű magán, illetve közokirattal, hogy az összegek milyen jogcímen kerültek az alperes számlájára, és nem bizonyították a követelés lejártát sem.
A Vht. 190. §-ának (3) bekezdése szerint a biztosítási intézkedés tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, ezért a Pp. 222. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a biztosítási intézkedést tartalmazó végzést indokolni köteles. Az elsőfokú bíróság nem indokolta, hogy miért tartotta megállapíthatónak a Vht. 187. §-ának (1) bekezdésében írt feltételek fennállását, milyen okiratok azok, amely a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát bizonyítják. Az elsőfokú bíróság csupán a Vht. 185. §-át hívta fel, amely a biztosítási intézkedés általános feltételeit fogalmazza meg, ezek fennállása esetén a keresetindítás alapján elrendelhető biztosítási intézkedés speciális feltételeit - Vht. 187. § (1) bekezdés b) pont - az elsőfokú bíróság nem is vizsgálta, vagy ha vizsgálta is, döntését e vonatkozásban nem indokolta. Ezzel a Pp. 222. §-ának (1) bekezdését megsértette. Az indokolás oly mértékben hiányos, hogy a végzés érdemben nem volt felülbírálható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó, a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 32.354/2002. sz.)