BH 1984.5.190 A végrendelet keltezésének téves megjelölése egymagában a végrendelet érvénytelenségét nem vonja maga után, hanem - szükség esetén - csak a valóságos adatok bizonyításának nyitja meg az útját. Más kérdés, hogy a keltezésnek a bizonyítás eredményeként megállapított valóságos helye és ideje esetleg olyan körülményeket is feltár, amelyek a végrendelet egyéb - tartalmi - okból való érvénytelenségét is eredményezhetik. Ez azonban már az érvénytelenségnek egy másik - az alaki érvénytelenségtől különálló - esete, amely külön elbírálást igényel [Ptk. 629. § (1) bek.].

Az örökhagyó 1977. július 20-án írásbeli magánvégrendeletet alkotott, amelyben ingó és ingatlan vagyonát leányára: az alperesre hagyta, míg két fiát - a felpereseket - az örökségből kitagadta.

Az írógéppel készült végrendelet a végrendelkezés helyeként az örökhagyó lakóhelyét: P. községet tünteti fel. Az elkészített írásbeli végrendeletet az örökhagyó az alperes s-i lakására vitte, ott a szomszédból áthívott két végrendeleti tanú jelenlétében az örökhagyó a végrendeletet felolvasta, és kinyilvánította, hogy ez az ő végakarata, majd a tanúk és az örökhagyó a végrendeletet aláírták.

Az örökhagyó 1981. október 26-án meghalt.

A felperesek keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy az örökhagyó írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. Az érvénytelenség okaként előbb az örökhagyó cselekvőképtelen állapotára, majd arra hivatkoztak, hogy a végrendelet a végrendelkezés helyét nem tünteti fel, aláírására ugyanis nem P-n, hanem S-ban került sor. Kérték továbbá annak megállapítását, hogy az örökhagyó hagyatékához - az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésben foglaltakon túl - még további vagyontárgyak, illetőleg készpénz (takarékbetétkönyv) is tartozik. Másodlagos kereseti kérelmük a kitagadás érvénytelenségének megállapítására és kötelesrészük kiadására irányult.

Az alperes az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérte. Részben elismerte, hogy az örökhagyó hagyatékához még további vagyontárgyak is tartoznak. Nem vitatta továbbá, hogy a kitagadás érvénytelen, és a felperesek kötelesrészre jogosultak.

Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 1977. július 20-án P-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. Megállapította továbbá, hogy az ideiglenes hagyatékátadó végzésben foglaltakon túl az örökhagyó hagyatékához tartozik még 7002 Ft, továbbá a hagyatékot 200 Ft hagyatéki teher terheli. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az első fokú bíróság döntését a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdésére alapította, amely szerint az írásbeli magánvégrendelet helyének magából az okiratból kell kitűnnie. Az adott esetben a végrendelkezésre S-ban került sor, ez pedig a végrendeletből nem tűnik ki.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helyben hagyta. Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kiemelte: önmagában az a tény, hogy a végrendelet aláírására nem a végrendeletben feltüntetett P. községben, hanem S-ban került sor, a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdése alapján a végrendelet érvénytelenségét vonja maga után.