A Kúria Pfv.20207/2015/8. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 210. §, 235. §] Bírók: Madarász Anna, Molnár Ambrus, Szűcs József

A határozat elvi tartalma:

Az 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 210. § (4) bekezdése szerint, akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja. A megtévesztésre, mint megtámadási okra csak az hivatkozhat, csak az élet a megtámadás jogával, akit a másik fél megtévesztéssel vett rá a szerződés megkötésére. A Ptk. 235. § (2) bekezdésének általános szabályához képest a 210. § (4) bekezdése szűkítő szabályt tartalmaz. 1959. IV. Tv. 210. § (4), 1959. IV. Tv. 235. § (2)

Kapcsolódó határozatok:

Szigetvári Járásbíróság P.20259/2013/27., Pécsi Törvényszék Pf.20586/2014/6., *Kúria Pfv.20207/2015/8.*

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.V.20.207/2015/8.

A Kúria dr. Galambos Gergely ügyvéd által képviselt felperesnek a Schvertfőgel és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Schvertfőgel Zsuzsanna ügyvéd) által képviselt I. rendű és II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Szigetvári Járásbíróság előtt 3.P.20.259/2013. számon megindított perében a Pécsi Törvényszék 2014. október 2. napján meghozott 1.Pf.20.586/2014/6. számú jogerős ítéletével szemben a felperes 2015. január 13. napján 36. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán meghozta a következő

Ítéletet:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati perköltséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felperes 2013. június 14. napján előterjesztett, utóbb pontosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között a Szigetvári Járásbíróság 2.P.20.528/2006/31. számú ítélete alapján létrejött szerződés érvénytelen egyrészt megtévesztés, másrészt színleltség okán. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a 2002. május 2. napján megkötött haszonbérleti szerződés jelenleg is érvényes és hatályos, annak időtartama a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (Tft.) 13. § (4) bekezdése szerint értelmezendő. Előadta, hogy az I. rendű alperessel 2002. első hónapjaiban több részletben haszonbérleti szerződéseket kötött, melyek egységes birtoktestet alkotó termőföldekre vonatkoztak. E körbe tartozott, hogy 2002. május 2. napján tíz évre szóló termőföld haszonbérleti szerződést kötött az ingatlanra gyümölcsös telepítése céljából. A gyümölcsös telepítését megkezdte, elindította az engedélyezési eljárást, és teljes körű rekultivációs munkálatokat végzett. A II. rendű alperes - előhaszonbérleti jogára és művelési szándékára hivatkozva - a haszonbérleti szerződés hatálytalansága megállapítását kérte, és a Szigetvári Városi Bíróság 2008. január 21. napján meghozott ítéletében a keresetnek helyt adva megállapította, hogy a felperes és I. rendű alperes szerződése a II. rendű alperessel szemben hatálytalan, a szerződés az alperesek között jött létre. Az ítélet alapját az képezte, hogy a II. rendű alperes a szerződéses feltételeket elfogadta, és vállalta a terület szerződés szerinti művelését. A II. rendű alperes azonban a gyümölcsös telepítését nem végezte el, azon semmilyen tevékenységet nem folytatott, a földhasználati bejelentést sem tette meg. A felperes számára 2012. év júniusára vált egyértelművé, hogy a II. rendű alperes a területet végérvényesen kihagyta a művelésből, jóllehet egyéb bérelt ingatlanain évek óta okszerűen gazdálkodik, teljesíti a művelési kötelezettségét. Állította, hogy a II. rendű alperes azon nyilatkozata, ami a 2008-as pernyerését eredményezte, megtévesztő volt, mert vállalásával szemben a területet kihagyta a művelésből. Miután ez a felperes tudomására jutott, egy éven belül - 2013. április 30. napján - megtévesztésre hivatkozva az alperesek szerződését megtámadta. Állította, hogy a II. rendű alperes az előhaszonbérleti jogát visszaélésszerűen gyakorolta, valós művelési szándéka nem volt. A II. rendű alperes által a szerződés hatálytalanságának megállapítására irányuló per megindítása egy álper volt, valójában az I. rendű alperes érdekét szolgálta, hogy a terület a felperes birtokából kikerülve az I. rendű alperes birtokába kerüljön. Egyértelműnek tartotta, hogy a II. rendű alperes az I. rendű alperesen kívül minden más érintettet - körjegyzőt, bíróságot, felperest - megtévesztette (Ptk. 210. § (4) bekezdés). De volt olyan előadása is, miszerint a megtévesztés abban állt, hogy a II. rendű alperesnek nem állt szándékában az ingatlant ténylegesen művelni, nem valós szerződési akarat vezette, és ezzel megtévesztette az I. rendű alperest és a felperest is. A Ptk. 235. § (2) bekezdése alapján fennáll a kereshetőségi joga, mert a megtámadáshoz érdeke fűződik. Ha az alperesek közötti szerződés érvénytelennek minősülne, az azt eredményezné, hogy az eredeti, vagyis a felperes és az I. rendű alperes közötti szerződés állna fenn, melynek időbeli hatálya sem szűnt meg, mert a szerződés helyes értelmezése szerint a jogszabályban megengedett maximális időre, de legalább tíz évre kötötték (Tft. 13. § (1)-(5) bekezdés). A megtámadáshoz fűződő törvényes érdeke, hogy a II. rendű alperes jogellenes magatartása miatt felmerült kárai megtérítésére vonatkozó igényét előterjeszthesse. A II. rendű alperes megtévesztő magatartását bizonyítja, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeinek egyáltalán nem tett eleget (nem hozta létre a biogyümölcsöst, az ingatlant nem kerítette be, semmilyen mezőgazdasági tevékenységet nem végzett, földhasználóként nem jelentkezett be, nem fizetett (fizethetett) bérleti díjat. Ha pedig az alpereseknek nem állt fenn valós szándéka a haszonbérleti szerződés megkötésére 2006-ban, úgy a közöttük létrehozott szerződés színlelt, azaz semmis (Ptk. 207. § (6) bekezdés).

Előadta, hogy 2013. június 7. napján az illetékes földhivatalhoz kérelmet intézett a javára bejegyzett földhasználat meghosszabbítása érdekében, és ez meg is történt, vagyis a felperes javára a földhasználati jogot a nyilvántartásba bejegyezték.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy nincs tudomása arról, hogy a II. rendű alperes az elfogadó nyilatkozat megtételekor őt megtévesztette volna. A Ptk. 210. §-ában írt megtámadás jogát egyébként is csak a szerződő felek gyakorolhatják, a felperest a megtámadás joga nem illeti meg. A Ptk. 235. § (2) bekezdését az egyes megtámadási okra vonatkoztatva kell alkalmazni. A Ptk. 210. § (4) bekezdése alapján csak az jogosult a szerződési nyilatkozatát megtámadni, akit a másik fél megtévesztett. Ha a II. rendű alperes részéről megtévesztés valósult volna meg, szerződési nyilatkozatát kizárólag az I. rendű alperes lenne jogosult megtámadni. Az I. rendű alperes szerződéses nyilatkozatát a felperes eredményesen nem támadhatja meg. Vitatta, hogy a felperes az általa vélt megtámadási jogot határidőben gyakorolta volna. A felperes már a 2.P.20.528/2006. számú perben is hivatkozott a II. rendű alperes művelési szándéka hiányára, így valótlan az az állítása, hogy csak 2012 májusában vált felismerhetővé számára a "megtévesztés". A felperes törvényes érdeke egyéb jogi eszközzel érvényesíthető volt, csak az eredménytelennek bizonyult, mivel a Szigetvári Városi Bíróság a 2.P.20.006/2012. számú perben a kártérítésre irányuló keresetét elutasította. A termőföld haszonbérleti szerződés egyébként 2012. május 2. napjával megszűnt, azt az eredeti szerződés 7. pontjának megfelelően nem hosszabbították meg. A II. rendű alperes az ingatlant az I. rendű alperes birtokába adta, azóta az I. rendű alperes használatában áll. Hivatkozott arra, hogy a felperes a jóhiszemű pervitel követelményeit sértő módon nem csatolta a 2002. május 2. napján kelt szerződéssel egyidejűleg írásba foglalt kiegészítő megállapodást, melyben a felek a biogyümölcsös telepítésére vonatkozó haszonbérlői kötelezettségtől, az ehhez kapcsolódó kötbérkikötéstől eltekintettek. A hatálytalansági perben éppen ez okból állapította meg a bíróság, hogy a szerződő felek szándéka a II. rendű alperest megillető előhaszonbérleti jog kijátszására irányult, és az alperesek közötti szerződést a módosított tartalomnak megfelelően hozta létre. A haszonbérleti szerződés alapján a II. rendű alperes a művelési ágnak megfelelő hasznosításra volt köteles. Ennek megfelelően 2011 tavaszáig az állatait legeltette ott. Ezen időpont után az I. rendű alperes kérte fel a II. rendű alperest, hogy hagyjon fel az ingatlan hasznosításával figyelemmel a felperes által kezdeményezett pert megelőző igénybejelentésre. A II. rendű alperes eleget tett a kérésnek majd egy évvel a futamidő lejárta előtt, és ezért fel sem merült a szerződés meghosszabbítása. A II. rendű alperessel a szerződést egyező akarattal megszüntették, így a felperesnek semmilyen jogi érdeke nem fűződhet egy már megszűnt szerződés érvénytelenségének megállapításához, mert a megszűnt szerződés nem válthat újra hatályossá. Mivel a felperesnek és az I. rendű alperesnek sem irányult a szándéka biogyümölcsös telepítésére, ilyen kötelezettség a II. rendű alperest sem terhelte. A II. rendű alperes az ingatlanon legeltetett, és haszonbérleti díjat fizetett. Az alperesek közötti szerződés nem volt színlelt, az I. rendű alperest haszonbérbe adási, a II. rendű alperest haszonbérbe vételi szándék vezette, és ennek megfelelően jártak el. Megjegyezte, ha az alperesek közötti szerződés színlelt lenne, úgy az I. rendű alperes és a felperes közötti szerződés is az volna, ha az I. rendű alperest nem vezette volna a szerződéskötés szándéka. A földhasználati nyilvántartásba való bejelentkezés elmulasztása önmagában nem érinti a felek szerződéses akaratát, a szerződés teljesítését.