A Szegedi Törvényszék Bf.27/2016/63. számú határozata hatósági eljárás akadályozása bűntett tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 170. §, 174. §, 242. §, 242/A. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 276. §] Bírók: Joó Attila, Kiss Dániel, Seresné dr. Bathó Nikolett

SZEGEDI TÖRVÉNYSZÉK

1.Bf.27/2016/63.

A Szegedi Törvényszék az 1.Bf.27/2016. számú büntetőügyben Szegeden, 2017. március 28. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Ítéletet:

A hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott neve ÉS TÁRSA ellen indított büntetőügyben a Szegedi Járásbíróság 2015. év szeptember hó 15. napján kihirdetett 25.B.1654/2013/128/1. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A bíróság I.rendű vádlott neve I. r. vádlott bűnösségének megállapítását kényszerítés bűntettében (1978. évi IV. törvény 174. §) mellőzi.

Az I. r. vádlott terhére megállapított hatósági eljárás akadályozása bűntette kísérletét az 1978. évi IV. törvény 242/A. § (1) bekezdés, (2) bekezdés 2. tétele szerint, a testi sértés bűntettét az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés, (2) bekezdés és (3) bekezdés 2. tétele szerint, míg a hamis tanúzásra felhívás bűntettét az 1978. évi IV. törvény 242. § (1) bekezdés 1. tétele szerint minősíti.

A bíróság az I. r. vádlott vonatkozásában a Fővárosi Törvényszék 35.Bk.840/2013/9. számú ítéletével elismert a Zürichi Városi Bíróság DG.110149-L/U. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot megszünteti.

A bíróság megállapítja, hogy I.rendű vádlott neve I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

A bíróság II.rendű vádlott neve II. r. vádlott terhére megállapított hamis tanúzásra felhívás bűntettét a Btk. 276. § (1) bekezdés 1. tétele szerint minősíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a II. r. vádlottal szemben kiszabott büntetést szabadságvesztésként tekinti kiszabottnak.

A I.rendű vádlott neve I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli az I. r. vádlott által 2015. szeptember 16. napjától 2017. március 28. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt.

Megállapítja, hogy II.rendű vádlott neve II. r. vádlott személyi igazolványának száma: ..., lakcíme: ..

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a 2012. szeptember 25. napjától őrizetben, majd 2012. szeptember 28. napjától előzetes letartóztatásban lévő I.rendű vádlott neve I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény 242/A. § (1) bekezdés, (2) bekezdés 2. fordulat), kényszerítés bűntettében (1978. évi IV. törvény 174. §), közokirat-hamisítás bűntettében (1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont), testi sértés bűntettében (1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 2. fordulat) és hamis tanúzásra felhívás bűntettében (1978. évi Iv. törvény 242. § (1) bekezdés), ezért mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül nyolc év fegyházra és nyolc év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendelte az I. r. vádlott által 2012. szeptember 25. napjától 2015. szeptember 15. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt.

II.rendű vádlott neve II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hamis tanúzásra felhívás bűntettében (Btk. 272. § (1) bekezdés), ezért egy év börtönre ítélte, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását kettő évi próbaidőre felfüggesztette, valamint rendelkezett arról, hogy annak végrehajtási fokozata a végrehajtás elrendelése esetén börtön. Megállapította, hogy a II. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész I.rendű vádlott neve I. r. vádlott terhére súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés tartamának súlyosabb mértékben történő megállapítása érdekében, továbbá az I. r. vádlott és védője egyezően elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítékok hiányában történő felmentés, harmadlagosan a büntetés enyhítése érdekében, míg II.rendű vádlott neve II. r. vádlott és védője egyezően elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentés, harmadlagosan a büntetés enyhítése végett. Az I. r. vádlott védője fellebbezését írásban is indokolta.

Írásban előterjesztett fellebbezésében az I. r. vádlott védője elsődlegesen az I. r. vádlott felmentését, másodlagosan a Be. 375. § (1) bekezdése, valamint a Be. 376. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadlagosan a kiszabott büntetés lényeges enyhítését indítványozta. Indokolásul előadta, hogy az I. r. vádlott cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, mely tényt azonban az ítéleti tényállás nem rögzített, így az elsőfokú bíróság azt sem vette figyelembe, hogy a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy jognyilatkozatokat önállóan nem tehet. Álláspontja szerint ennek azért van jelentősége, mert vizsgálni kellett volna azt, hogy az I. r. vádlott az eljárási jogainak gyakorlására képes-e, illetőleg emiatt vele szemben az eljárás felfüggesztésének lett volna helye. Hivatkozott a védő arra is, hogy az eljárás során abszolút hatályon kívül helyezési ok következett be a tárgyalás nyilvánosságára vonatkozó szabályok megsértésével, ugyanis a Be. 258. § (1) bekezdés e) pontjára figyelemmel az ítélet bevezető részében fel kell tüntetni, hogy az eljárás nyilvános volt-e, azonban a kihirdetett ítélet bevezető részéből az derül ki, hogy nem. Ezzel kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy maga a zárt tárgyalás is törvénysértő módon került elrendelésre, annak okát konkrétan az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, a nyilvánosság kizárása tanú 1 sértett kíméletét sem szolgálta, hiszen őt a tárgyaláson meg sem hallgatták, amellyel a közvetlenség elvének bírói korlátozása valósult meg, hiszen a tanúkkal való szembesülés a védelemhez való alaptörvényi jog elválaszthatatlan része. Sérelmezte, hogy tanú 10 és tanú 9 tanúk kihallgatása az I. r. vádlott távollétében történt, ugyanakkor ezen tanúk vonatkozásában nem állt fenn annak veszélye, hogy az I. r. vádlott jelenlétével őket a kihallgatásuk során zavarta volna. Tanú 1 sértett vonatkozásában a védői fellebbezés szerint a más eljárásban keletkezett szakértői vélemény elkészítése során eljárt szakértőnek nem volt kompetenciája annak megítélésére, hogy a sértettnél milyen tünetek alakult ki a Kecskeméti Törvényszék előtti eljárásban való részvétel során, illetőleg annak megállapítására sem, hogy a sértett kihallgatása még a vádlottak távollétében is olyan traumát eredményezne, amely miatt a tanú idézése nem kívánatos. A védői álláspont szerint nyilatkoztatni kellett volna a szakértőt arra nézve, hogy amennyiben a bíróság előtti megjelenés ilyen hatással volna a sértettre, akkor a nyomozati kihallgatásai hogyan befolyásolták a tanú egészségi állapotát, tekintettel arra, hogy a nyomozás során történő kihallgatása a traumatizáló élmény közelsége és a körülmények miatt sokkal károsabb hatást gyakorolhatott a sértettre, mint az esetleges későbbi, kevésbé kiszolgáltatott helyzetet jelentő bírósági kihallgatása.