A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31678/2014/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 165. §, 171. §] Bíró: Ságiné dr. Márkus Anett

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.31.678/2014/20

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Csilléry Alexandra ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek, a dr. Szabó Erzsébet jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat (2889244456) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében az alulírott napon, nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A bíróság az alperes 2889244456. iktatószámú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően -részben, a jogosulatlan visszaigénylés megállapítása és annak adóbírság vonzata tekintetében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezi. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

A peres felek a perben felmerült költségeiket maguk viselik.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 563.200,- (ötszázhatvanháromezer-kettőszáz) forint kereseti részilleték összegét - az illetékügyi hatóság külön felhívására - a Magyar Állam javára fizesse meg, míg a fennmaradó 268.400,- (kettőszáz-hatvannyolcezer-négyszáz) forint kereseti részilleték az Állam terhén marad az alperes személyes illetékmentességére tekintettel.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az irányadó tényállás szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) Észak-budapesti Adóigazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Főosztály Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztály 2. (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperesnél a ... számú megbízólevél alapján bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott személyi jövedelemadó (a továbbiakban: Szja) adónemben 2007. évre, új eljárás keretében.

Az elsőfokú adóhatóság az új eljárásban a jegyzőkönyvben a következő megállapításokat ismertette: A felperes és felesége 2001. december 21. napján megvásárolta a cím szám alatti "beépítetlen ingatlant", amelyből felperes 1 tulajdoni hányadának megfelelő vételárész 12.000.000,- Ft volt; a vétellel összefüggésben 2.000,- Ft illeték került a felperes által megfizetésre és a tulajdonjog 2002. évben került a felperes javára bejegyzésre. A felperes nyilatkozata szerint az ingatlanra ikerházat építettek, amelynek utca frontról nézve bal oldali felét 2007. július 2-án értékesítették a felperes 1 tulajdoni hányadának megfelelően 32.500.000,- Ft-ért, a jobb oldali területet pedig 2007. október 7-én a felperes tulajdoni hányadának megfelelően 39.000.000,- Ft-ért; így a felperes az ingatlant - tulajdoni hányadának megfelelően - mindösszesen 71.500.000,- Ft-ért értékesítette. A felperes a 2007. évi Szja bevallásában ingatlanértékesítésből származó bevételét 71.530.736,- Ft-ban állapította meg, míg költségeit 53.637.294,- Ft-ban vallotta be - melyek közül a telekingatlan vételára 12.000.000,- Ft és a 2.000,- Ft megfizetett illeték is belefoglalásra került.

A revízió feltárta, hogy 2011. május 15. napján a 2007. évre vonatkozó Szja bevallását a felperes önellenőrzéssel módosította, melyben lakáscélú felhasználásra utalással a 2007. évi ingatlanértékesítésből származó jövedelmet 0,- Ft-ra módosította, tekintettel arra: 2011. április 20. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az cím szám alatti ingatlant a felperes1/2 tulajdoni hányadának megfelelően 18.250.000,- Ft-ért.

Az ellenőrzés megállapította, hogy az cím szám alatti ingatlanon végzett építkezéssel összefüggésben az építkezés költségei értéknövelő beruházásnak minősülnek, melyeket a felperesnek igazolnia kell. A rendelkezésre bocsátott számlák, bizonylatok alapján mindösszesen csak 35.466.792,- Ft fogadható el értéknövelő beruházásként, amely a felperes 1 tulajdoni hányadára tekintettel 17.733.396,- Ft.

Tételesen rögzítette a revízió azokat a számlákat, amelyeket nem fogadott el, megjelenítve az elutasítás indokát is. Álláspontja szerint az ingatlanértékesítés kapcsán megállapítható az ingatlan megszerzésére fordított összeg, - amely az Szjatv. 62. § (2) bekezdése szerint az adás-vételi szerződés szerinti 12.000.000,- Ft - ezért a meghatározott költséghányad elszámolása (Szjatv. 62. § (3) bekezdése) nem alkalmazható.

A felperes továbbá az Öregbükk utca 4. szám alatti családi ház építését már lakáscélú felhasználás okán megjelölte és arra vonatkozóan 2.619.033,- Ft adóvisszatérítésben részesült, ugyanakkor ezt az ingatlant 5 éven belül értékesítette (a használatba vételi engedély 2003. június 18-i, míg az értékesítés 2007. július 2. és 2007. október 11-i) ezért a lakáscélú felhasználás kedvezménye alapjaként érvényesített összeget, vagyis a 14.652.500,- Ft-ot a felperes jövedelmeként kell figyelembe venni.

Az ellenőrzés levezette tehát a felperes 2007. évi adókötelezettségét. Eszerint az cím telekingatlan megszerzésére fordított összeg (12.000.000,- + 2.000,- Ft) és az értéknövelő beruházás összege (17.733.396,- Ft)- összességében 29.735.396,- Ft, elszámolható költséget tettek ki a bevétellel (71.530.736,- Ft) szemben. Az így kiszámolt 41.764.604,- Ft-hoz hozzáadva a korábbi lakásszerzési kedvezmény alapját (14.652.500,- Ft) az összes adóköteles jövedelem 2007. évben a felperes esetében 56.417.104,- Ft, annak 25 %-os adója pedig 14.104.276,- Ft.

Az elsőfokú adóhatóság továbbá megállapította, hogy a felperes a 2011-ben benyújtott önellenőrzésbe 4.473.,361,- Ft visszaigényelhető adót állított be, amely az elsőfokú adóhatóság szerint jogosulatlanul történt. Mivel lakásszerzési kedvezményt utólag, a jogszabállyal ellentétesen önellenőrzés útján kívánt érvényesíteni, holott (mivel 2003. évben is kezdeményezett ilyen eljárást) tudomással bírt arról, hogy milyen módon és formában lehet azt érvényesíteni

Mindezek alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes 2007. évi adófizetési kötelezettségét 16.040.545,- Ft-ban állapította meg, melyből 4.473.361,- Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 9.630.915,- Ft-ot adóhiánynak minősített. A felperesi jegyzőkönyvre tett észrevételt követően a megállapításokat az elsőfokú adóhatóság a 2013. június 24. napján kelt, 3051784381. iktatószámú határozatával realizálta, a jogosulatlan visszaigénylés és adóhiány után 50 %-os mértékű adóbírságot szabott ki. Indokolása szerint a felperes nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el, a jogszabályokat érintő bizonytalanság nem helytálló hivatkozás, továbbá kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem került feltárásra. Az adóbírság összege 7.052.138,- Ft-ban került megállapításra, míg az adóhiány után 2.606.427,- Ft késedelmi pótlékot is felszámított az elsőfokú adóhatóság.

A felperes fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú adóhatóság határozatával szemben, amelyben fenntartotta észrevételében foglaltakat. Kifogásolta az elsőfokú adóhatóság jogértelmezését az értéknövelő beruházásnak minősíthető költségek kapcsán és hogy a két számlával kapcsolatban is téves az adóhatósági álláspont. Kifogásolta, hogy a felvett hitel után a kamatot költségként nem ismerte el, továbbá a biztosítás díját is kizárta a költségelszámolás lehetőségéből. Sérelmezte, hogy a 2007. évben vallott 4.473.361,- Ft adót megfizette, amelyet az elsőfokú adóhatóság figyelmen kívül hagyott, annak visszaigénylése jogos volt. Hivatkozott rá, hogy a tőle elvárt módon járt el és alkalmazta az adójogszabályokat.