A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20669/2021/14. számú határozata kártérítés (SZERZŐDÉSSZEGÉSSEL okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. § (2) bek.] Bírók: Benedek Szabolcs, Sági Zsuzsanna, Szabó Csilla

A határozat elvi tartalma:

1. A vegyes szerződések jogi jellegét az abban foglalt jogok és kötelezettségek vizsgálata alapján arra tekintettel kell megállapítani, hogy mely nevesített szerződési típus elemei vannak túlsúlyban, és a szerződést ezeknek az elemeknek a figyelembevételével kell minősíteni. Azt a kérdést, hogy a felek jogviszonyára milyen jogszabályt kell alkalmazni, az egész szerződés tartalma dönti el.

2. A megbízó személye elleni bűncselekmény elkövetése a szerződéssel kapcsolatos megbeszélésen kialakult vita során olyan az együttműködési kötelezettséget súlyosan sértő, a felek közötti bizalmat megrendítő magatartás, amely a felek közötti jogviszony bizalmi jellegével össze nem egyeztethető, súlyos szerződésszegésnek minősül, és amelyre tekintettel a megbízó a felmondással okozott károk megtérítése alól mentesül.

3. A Ptk. 6:225. § (1) bekezdése alapján a vételi jogot alapító szerződés lényeges feltétele az opciós vételár meghatározása, tehát az ellenszolgáltatás meghatározásának hiányában az opciós megállapodás nem jött létre.

***********

...

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselőjének neve, címe 1 és felperes jogi képviselőjének neve, címe 2 által képviselt felperes neve, címe) felperesnek, a alperes jogi képviselőjének neve, címe által képviselt alperes (alperes címe.) alperes ellen szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék által 2020. november 19. napján meghozott 25.P.20.253/2017/129. számú ítélettel szemben az alperes részéről 130., a felperes részéről 131. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a felperes keresetét teljesen elutasítja.

Az alperest a terhére megállapított elsőfokú perköltség viselése alól mentesíti és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 7.488.441. (hétmillió-négyszáznyolcvannyolcezer-négyszáznegyvenegy) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

[1] A felperes végleges keresetében (24. sorszámú irat) kérte, hogy a bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:180. § (2) bekezdése alapján kötelezze az alperest kártérítés jogcímén 88.650.000 forint elmaradt haszon felperes részére történő megfizetésére. Álláspontja szerint a felek között 2016. február 18. napján létrejött "Exkluzív hangfelvétel kiadói, produceri-manageri szerződés" elnevezésű, megbízással vegyes kiadói szerződés teljesítését az alperes jogos ok nélkül megtagadta, ezért a felperes a Ptk. 6:183. §-ában biztosított választási jogával élve a lehetetlenülés jogkövetkezményének alkalmazását, és a teljesítés elmaradása miatt az alperes kártérítésre kötelezését kérte. Előadta, hogy az alperes jogellenesen mondta fel a felek közötti szerződést, és mind szerződéses főkötelezettségét, mind mellékkötelezettségét megszegte, késedelembe esett, illetve a teljesítést jogos ok nélkül megtagadta. Hivatkozott arra, hogy a szerződés, mint kiadói szerződés álláspontja szerint csak is kizárólag a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 51. § (1) bekezdésében írt esetekben mondható fel jogszerűen. Hangsúlyozta továbbá, hogy a felmondás jogát az alperes egyébként is csak akkor gyakorolhatta volna, amennyiben a teljesítésre a felperesnek megfelelő határidőt szabott volna, és az eredménytelenül telt volna el.

[2] Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Vitatta a felperessel kötött szerződés általa történt megszegését, a felmondását pedig jogszerűnek minősítette, így álláspontja szerint nem állt hatályos és érvényes jogviszonyban a felperessel. Állítása szerint a perbeli szerződés nem egy kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződés, hanem annál több, mert megbízási (vállalkozási) elemeket is tartalmazott. A felmondás alapjául a Ptk. 6:213. § (1) bekezdésén és a Ptk. 6:278. §-án túl az Szjt. 51. § b) pontjára és az Szjt. 51. § (2) bekezdésére hivatkozott. Vitatta, hogy a szerződés 5 évre jött volna létre. Vitatta továbbá a vagyoni kár, mint elmaradt haszon összegszerűségét, melynek kapcsán kifejtett álláspontja szerint - az első hangfelvételtől eltekintve - nem volt kötelezettségvállalása, még elkészítési határidő sem volt szabva, így azokkal késedelembe esni sem tudott. A szerződésben szereplő vételi jog kapcsán érvénytelenségi kifogást terjesztett elő arra hivatkozással, hogy az nem felel meg a Ptk. 6:225. § (1) bekezdésébe foglaltaknak, mert a vételárat nem tartalmazza. Ugyanezen ok alapján hivatkozott a megállapodás uzsorás jellegére is.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 54.061.715 forintot, valamint 750.314 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes, mint producer és az alperes, mint művész között 2007. évben megbízással vegyes kiadói szerződés jött létre, amelyet több alkalommal, így 2010. és 2013. évben is módosítottak. A felek az "Exkluzív Hangfelvétel Kiadói, Produceri - Manageri Szerződés" megnevezésű megállapodást 2016. február 18. napján ismét módosították. Az alperes a felperes által szervezett fellépéseken több alkalommal nem jelent meg, illetve késedelembe esett azáltal, hogy a szerződés 3. pontja szerinti stúdióalbumot csak 2016 novemberére készítette el. Az alperes 2016. szeptember 19. napján kelt levelében a megbízási szerződés azonnali hatályú felmondásáról nyilatkozott a Ptk. 6:213. § (1) bekezdése és 6:278. §-ára hivatkozással. A felmondását arra alapította, hogy a felperes kirívóan súlyos szerződésszegést valósított meg. A felperes 2016. szeptember 26. napján kelt válaszlevelében vitatta a felmondás jogszerűségét. Az alperes a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 2017. február 8. napján szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet nyújtott be. Az alperes emellett a felperes törvényes képviselői ellen a személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmények elkövetése miatt feljelentést tett.

[5] Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes által a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt indított érvénytelenségi per eredménye nem előkérdése a jelen pernek, így a tárgyalás felfüggesztése szükségtelen, mivel az alperes a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos érveit kifogás formájában ebben a perben is előterjeszthette. Az elsőfokú bíróság ezért mindenekelőtt az alperes érvénytelenségi kifogásait vizsgálta. Megállapította, hogy a szerződés 6. pontja a Ptk. 6:225 § (1) bekezdése és 6:95. §-a alapján nem ütközik jogszabályba az okoknál fogva, hogy a vételi jog alapítása mellett a felek az ellenszolgáltatás, azaz a vételár mértékét nem határozták meg kifejezetten, mert a Ptk. 6:63. § (3) bekezdése diszpozitív szabállyal segíti az ellenszolgáltatás utólagos meghatározását oly módon, hogy ilyen esetben a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni. Megállapította továbbá, hogy a szerződés nem minősül a Ptk. 6:97. §-a szerinti uzsorás szerződésnek, ugyanis annak konjunktív feltételei nem állnak fenn. A felek kifejezett ellenértéket a szerződésben nem is határoztak meg a vételi joggal kapcsolatban, így feltűnően aránytalan előny kikötéséről nem lehet beszélni. Emellett hiányzik az alperes helyzetének kihasználására irányuló célzatos felperesi magatartás is. Az elsőfokú bíróság ezt követően a kereset jogalapját vizsgálta, azaz hogy a szerződés alperes általi felmondása jogszerűen történt-e. Amennyiben az alperes nem jogszerűen gyakorolta felmondási jogát és a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, úgy a bíróságnak a felperes választására tekintettel a lehetetlenülés jogkövetkezményeit kell alkalmaznia. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli szerződés vegyes, atipikus szerződésnek minősül, amely egyaránt tartalmaz megbízási és szerzői jogi elemeket. Az elsőfokú bíróság a szerződés 2.2. és 4. pontja alapján megállapította, hogy a felek a szerződésben olyan szellemi alkotás létrehozására vállaltak kötelezettséget, amely egyéni, eredeti jelleggel rendelkezik (Szjt. 1. § (3) bekezdés), ezért arra nem a megbízási szerződés, hanem a felhasználási szerződés (Szjt. 42. § (1) bekezdés) szabályait kell alkalmazni. Ennek alapján az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az alperes az Szjt. 51. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogszerűen gyakorolta-e a felmondási jogát, az alperes által hivatkozott, a Ptk. 6:278. §-ára alapított érvelés ebben a körben ugyanis nem foghat helyt. Az Szjt. 51. § (1) bekezdés b) pontja alapján a szerző akkor mondhatja fel a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződést, ha a felhasználó a szerződéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerződés céljának megvalósítására alkalmatlan módon vagy nem rendeltetésszerűen gyakorolja. Az Szjt. 51. § (2) és (3) bekezdésében írt további feltételekre tekintettel az elsőfokú bíróság ezután azt vizsgálta, hogy a szerződés határozott vagy határozatlan időtartamra jött-e létre. Az elsőfokú bíróság a szerződés 6.2. pontja, illetve a felek előadása alapján megállapította, hogy a szerződés öt éves határozott időtartamra jött létre, amelyből következően az Szjt. 51. § (2) bekezdése szerinti időbeli korlát a felmondást illetően nem érvényesült. Az alperesi felmondás ugyanakkor nem felelt meg az Szjt. 51. § (3) bekezdésében foglaltaknak, ugyanis az alperes a teljesítésre a felhasználónak nem szabott megfelelő határidőt, így a felmondás jogszerűtlennek minősül a formai követelmények teljesülésének hiányában. Az elsőfokú bíróság emellett vizsgálta a felmondás okaként megjelölt tartalmi elemek alaposságát is, amelyek kapcsán megállapította, hogy az alperes több, általa szerződésszegőnek tartott felperesi magatartást jelölt meg a felmondásban, így a felperes törvényes képviselői által elkövetett bűncselekményeket, valamint fellépési díjakkal és a stúdiófelvétel elkészítésével és költségeivel kapcsolatos elszámolási vitát. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a magánindítványra üldözendő bűncselekmények kapcsán a bíróság a felperes törvényes képviselőjével szemben indított büntetőeljárást megszüntette, míg a közvádra üldözendő bűncselekmények alapján indult eljárásban a jogerős marasztaló ítélet nem született, így az alperes az ezzel kapcsolatos állításait nem tudta bizonyítani. Az alperes az egyéb díjakkal és költségekkel kapcsolatos elszámolási kérdések kapcsán sem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, ezért annak terhét a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján neki kellett viselnie. Az alperesi felmondást mindezek alapján tartalmi szempontból is jogellenesnek kell tekinteni. Az alperes a szerződés teljesítését tehát jogos ok nélkül tagadta meg, ezért a felperesi követelés jogalapját tekintve alapos. Az alperesi szerződésszegés jogkövetkezményeként a felperes a Ptk. 6:180. § (2) bekezdése szerinti lehetetlenülés jogkövetkezményét kérte alkalmazni, amelyre tekintettel követelhette a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését, azaz a Ptk. 6:522. § (2) bekezdés b) pontja szerinti elmaradt hasznot.