BH 1974.1.10 Emberölés bűntettének kísérlete helyett súlyos testi sértés bűntettét kell megállapítani, ha a használt eszközből, annak alkalmazása módjából és a vádlott egész magatartásából nem lehet - még eshetőleges - ölési szándékára sem következtetést vonni [Btk. 253., 257., 16. §, 4. sz. irányelv].

A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt ítélte el.

A bűnösség alapját alkotó tényállás szerint a vádlott és a sértett között korábban haragos viszony nem volt. A vádlott 1972. december 23-án a munkája befejezése után O. János és H. István nevű munkatársával egy pincében bort fogyasztott, és ugyanakkor H. István egy vesszővel befont öblös üvegbe (demizsonba) 5 liter bort vásárolt. Ezt követően a szomszédos községbe utaztak, ahová este 7 óra körül érkeztek. Ezután előbb a helyi italboltban, majd a kultúrházban tovább italoztak. A vádlott az elfogyasztott italtól szokványos ittas állapotba került.

A kultúrházban táncmulatság volt. Itt H. István és a sértett testvére között kisebb szóváltás keletkezett. A táncmulatság 23 óra körül ért véget. A vádlott együtt távozott H. István munkatársával. A fonott üveg a benne levő maradék 2-3 liter borral ekkor már a vádlott kezében volt. Az épület előtt a vádlott és H. István megálltak, hogy rágyújtsanak. A sértett testvére hozzájuk ment és a vádlottat indokolatlanul hazaküldte. A vádlott a rajta levő orkánkabátot ledobta magáról, de tettlegességre H. István közbelépése miatt nem került sor. A sértett testvére és H. István között vitatkozás, dulakodás kezdődött. Közben a sértett, aki már korábban értesült testvére kötekedő magatartásáról, kijött a kultúrházból. A sértett azért, hogy a kialakulóban levő verekedést megakadályozza, a verekedők közé lépett, és a két kezével szétlökte őket.

Ebben a pillanatban a sértett háta mögött álló vádlott, aki a dulakodásban nem vett részt, a jobb kezében levő fonott üveggel alulról felfelé, jobbról balra irányuló kaszáló mozdulattal, nagy erővel a sértettet fejen ütötte. A sértett az ütés következtében a földre esett, majd felállt. Annak testvére a bántalmazást észlelve, a vádlott kezéből a fonott üveget elvette, és azt a földhöz vágva összetörte, majd a vádlottat bántalmazta.

Ezután a sértett a lakására ment, ahol rosszul lett, de a sérülését a körzeti orvosnak sem mondotta meg. Minthogy állapota súlyosbodott, 1972. december 25-én a déli órákban kórházba szállították, ahol megállapították, hogy az ütés következtében a jobb halánték tájon zúzódást, a jobb falcsonton repedést, a jobboldali keményburok felett vérbeszűrődést és agyzúzódást szenvedett. A sérülés életveszélyes volt, a tényleges gyógytartam 10-12 hétre tehető.

A megyei bíróság az irányadónak elfogadott tényállásból helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Tévedett ellenben, amikor megállapított tényállásból a vádlott ölési szándékára következtetett és ehhez képest cselekményét a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének minősítette.