A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37731/2010/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KAMARAI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1998. évi XI. törvény (Üt.) 25. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Kaszainé dr. Mezey Katalin

Kfv.II.37.731/2010/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Jerkovics Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a alperes ellen kamarai ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. március 18. napján kelt 20.K.32.000/2008/17. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 18. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 20.K.32.000/2008/17. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság 20.K.32.000/2008/17. sorszámú ítéletében a felperes keresetét az alperes 3.Üft.8108/2007. számú határozata felülvizsgálata körében elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes felülvizsgálni kért határozatában helybenhagyta a Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának azon elsőfokú határozatát, melyben megállapította, hogy a felperes vétkes egy rendbeli szándékosan elkövetett fegyelmi vétségben és ezért őt a fegyelmi tanács 100.000 forint pénzbírság, valamint 30.000 forint eljárási költség megfizetésére kötelezi.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az alperes megállapítása szerint a felperes ügyvéd adásvételi szerződést készített, mellyel összefüggésben a későbbiek során az eladó és a vevő között indult perben a korábbi vevőt képviselte. Ezzel a felperese megsértette az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 25.§ (2) bekezdését, illetőleg a alperes neve 8/1999.MÜK számú, az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásaival szóló szabályzatának 5/14. pontjában foglalt előírást.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak. Kiemelte, hogy a felperes maga is elismerte a per tárgyalásán, miszerint 2006. augusztus 10. napján a panaszosoknak ő maga írt egy levelet, amiben azt közölte, hogy a perbeli ellenfélnek nem tartja szerencsésnek megküldeni az adásvételi szerződést. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jogvita a felek között ugyanazon szerződésből keletkezett, amelyet a felperes szerkesztett, ugyanakkor annak nem volt jelentősége, hogy a felperes tudott-e arról a bontási kötelezettségről, amelyhez a jogvita kapcsolódott.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes 2006. augusztus 10. napján már tisztában volt azzal, hogy a felek között adásvételi szerződést szerkesztett, így a 2006. szeptember 13. napjáig - a per tárgyalásáig - eltelt időben lehetősége lett volna arra, hogy az ügyfelét tájékoztassa a képviselet további ellátásának akadályáról. A felperes azonban elétérő jogértelmezéséből eredően ezt az értesítést nem küldte el, csak a későbbiekben adta vissza a megbízását. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes szándékos eljárása egyértelműen megállapítható volt, mivel maga is elismerte, hogy a tényekkel tisztában volt, csak úgy értelmezte, hogy az adásvételi szerződés tárgya nem azonos a fizetési meghagyásban foglaltakkal.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint az elsőfokú bíróság ítélete sértette az Ütv. 25.§ (2) bekezdését, mert ezen rendelkezés ügyvállalási tilalmat fogalmaz meg, nem pedig az elvállalt ügy azonnali hatállyal felmondással lehetőségét. A Ptk-nak a megbízás felmondásra vonatkozó szabályaihoz képest különös rendelkezést az Ügyvédi Etikai Szabályzat sem tartalmaz, ugyanakkor az nem minősül jogszabálynak.

A felperes kiemelte, hogy a Ptk. 482-483.§ alapján az összeférhetetlennek látszó megbízást nem volt módja azonnali hatállyal megszüntetni, mert e szabályok szerint, ha a megbízás a megbízó személyében rejlő okból szűnik meg, a megszűnés abban az időpontban következik be, amikor a megbízott a megszűnés okáról hitelt érdemlően tudomást szerez. Ha a megbízott nem hitelt érdemlően, de tudomást szerez olyan körülményről, amely valósága esetén a szerződés megszűnését eredményezheti, a bizonyosságig terjedő idő alatt azokat az intézkedéseket köteles és jogosult megtenni, amelyek a megbízó érdekének védelmét szolgálják. A felperes hitelt érdemlően legkorábban akkor szerezhetett tudomást a megbízó személyében rejlő felmondási okról, amikor a perré alakult fizetési meghagyásos eljárásban jogerős ítélet állapította meg azt, hogy a felek valóban megállapodtak a bontási költségek vételárban történő elszámolásában.

A felperes hivatkozott arra is, hogy a felmondás szabályai szerint a megbízást felmondta, amelyet azonban az ügyfél csak azzal a fenntartással fogadott el, hogy az ügy 2006. október 25-i tárgyalásán még intézze a halasztást, mert ez a felmondás 15. napja volt. A felperes a megbízás megszüntetésekor szabályosan járt el és nem látta el a képviseletet olyan körülményeket követően, amikor a megbízó személyében rejlő felmondási okról hitelt érdemlően tudomást szerzett.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Az alperes kiemelte, hogy az etikai szabályzat minden ügyvédre kötelező, kiadására az Ütv. 111.§ (2) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján került sor. A felperes ügyvállalása az Ütv. 25.§ (2) bekezdésébe ütközött, a felperesi indokok a Ptk-ra történő hivatkozással nem fogadhatók el.