BH 2006.7.218 I. A felperes a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének okaként nem hivatkozhat a választottbírósági tanács összetételét érintő eljárási szabálysértésre akkor, ha az eljárás során bejelentette, hogy a választottbíróság összetételével kapcsolatban kifogása nincsen [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 6. §, 55. § (1) bek. c), e) pont; Választottbírósági Eljárási Szabályzat (továbbiakban: Vbesz.) 16. §].

II. A felek szerződéses jogvitájában hozott választottbírósági döntés önmagában a polgári, anyagi vagy eljárási jog megsértése miatt nem minősíthető közrendbe ütközőnek [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (2) bek. b) pont].

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felek 2002. november 12-én szerződést kötöttek, melyben a felperes az alperesnek 2002. évi termésű kukoricát adott el a megjelölt mennyiségben és minőségben. E szerződésben a felek kikötötték, a szerződésből eredő jogviták elbírálására a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) eljárását azzal, hogy arra alkalmazni kell a Választottbíróság Eljárási Szabályzatát.

2003. október 15-én a jelen per alperese keresetlevelet nyújtott be a Választottbírósághoz, melyben kérte kötelezni a jelen per felperesét kártérítés megfizetésére, arra hivatkozva, hogy a felperes a szerződés teljesítését jogos ok nélkül megtagadta, és ezzel az általuk megkötött szerződést megszegte. Az alperes választottbíróként dr. V. L. egyetemi tanárt jelölte meg.

A Választottbíróság titkársága 2003. október 21-én visszaigazolta a jelen per alperesének keresetindítását, majd a választottbírósági díj megfizetését követően, 2003. november 4-én értesítette a keresetindításról a jelen per felperesét, egyben felhívta, hogy nevezzen meg választottbírót és közölte, hogy az alperes kit jelölt meg választottbíróként. A jelen per felperese 2003. december 5-én írásbeli érdemi védekezésében kifogásolta a Választottbíróság hatáskörét az érvényesített jog elbírálására, azt állítva, hogy a felek között választottbírósági szerződés nem jött létre, egyben választottbíróként dr. B. P.-t jelölte meg.

2003. december 12-én a titkárság levélben értesítette a jelölésről a megjelölt választottbírákat azzal, hogy nyilatkozzanak a jelölés elfogadásáról. 2003. december 18-án a felek által kijelölt választottbírók a titkárságnak megküldött nyilatkozatukkal a jelölést elfogadták, és elnökként dr. K.-t választották meg, akit erről 2004. január 7-én tájékoztatott a titkárság. A választott elnök elfogadta a tevékenység ellátását, majd a Választottbíróság 2004. február 3-án és 10-én közölt idézését kibocsátotta a felek részére.

A 2004. március 16-án tartott tárgyaláson a jelen per felperese hatásköri kifogását nem tartotta fenn, s a bíróság összetételével kapcsolatban sem tett kifogást, egyben nyilatkozott a megváltoztatott keresetre és előadta érdemi ellenkérelmét. A Választottbíróság a folytatólagos tárgyaláson 2004. május 12-én végzéssel befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást.

A 2004. május 20-án kelt (június 7-én és 8-án kézbesített) ítéletében a Választottbíróság kötelezte a jelen per felperesét 121 388 076 Ft és késedelmi kamata, valamint 5 190 933 Ft regisztrációs díj megfizetésére. Ezt meghaladóan a jelen per alperesének keresetét elutasította. A Választottbíróság hatáskörét a 2002. november 12-ei eredeti szerződésre alapította. A határozat indokolásában kifejtette: a felperes nem bizonyította, hogy az alperes részére a teljes árumennyiséget átvételre felajánlotta volna. A felek által megjelölt bizonyítási eszközök (okiratok) tartalmát értékelve jutott a Választottbíróság arra a következtetésre, hogy a jelen per alperese hajlandó lett volna a szerződés szerinti árumennyiség átvételére, de a jelen per felperese nem tudott kellő mennyiségű árut felajánlani. A jelen per felperese szerződést szegett azzal, hogy a szerződés szerinti árumennyiséget az alperesnek nem adta át, és ezt a Választottbíróság a teljesítés jogos ok nélküli megtagadásának minősítette. A teljesítés lehetetlenné válásának következményeként az alperes választása folytán a felek jogviszonya átalakult kártérítési kötelemmé, az alperest megillette a kártérítés követelésének a joga. A követelés összege tekintetében azonban az alperes kérelmét csak részben találta alaposnak, mert megállapítása szerint a felperes beszámítási nyilatkozattal részben teljesítette fizetési - kártérítési - kötelezettségét.

A felperes a jelen perbeli keresetében a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérte a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdés c) és e) pontjában, valamint a (2) bekezdés b) pontjában foglalt érvénytelenítési okok alapján, az alább kifejtettek indokok miatt:

I. Az eljáró tanács elnökét nem választották meg a Vbt.-ben és a Választottbíróság Eljárási Szabályzatában (továbbiakban: Vbesz.) meghatározott határidőben. (Az iratokból nem állapítható meg az elnök személyének megválasztása, illetve a jelölés elfogadása).

A választottbírák nem a felekhez intézték elfogadó nyilatkozatukat, illetve a nyilatkozatukat a felek részére nem kézbesítették. A feleket nem értesítették a tanács elnökének kijelöléséről, illetve nem értesítették haladéktalanul az eljárt tanács megalakulásáról. (A titkárság csak az idézésben értesítette a feleket az eljáró tanács megalakulásáról). Mindezek a tények megvalósítják a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt érvénytelenítési okokat.

II. Másrészt a felperes állítása szerint a Választottbíróság ítélete a magyar közrendbe ütközik, mert olyan jogot megjelölve kötelezte a felperest, melyre az alperes soha nem hivatkozott, ezzel a felek kérelmén túlterjeszkedett és alaki jogi elvet sértett meg. Állította, hogy a Választottbíróság a bizonyítási indítványának elutasításával lehetetlenné tette állításának bizonyítását. A bizonyítékokat okszerűtlenül és egyoldalúan mérlegelte, amely megkérdőjelezi a választottbírósági tanács pártatlanságát. Mindezek az anyagi jogi és eljárásjogi szabálysértések nem kívánatos hatást gyakorolnának a bírói gyakorlatra.

Az alperes érdemi védekezésében vitatta a felperes által előadottakat.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1 250 000 Ft perköltséget, és az államnak 900 000 Ft eljárási illetéket. Megállapította, hogy a felek a választottbírósági eljárásban a Vbt. 14. § (2) bekezdésének megfelelően jelöltek egy-egy választottbírót, akik a jelölést a részükről történő aláírással elfogadták, a Vbt. 17. § (2) bekezdésében foglaltaknak eleget téve. A két kijelölt választottbíró a Vbt. 14. § (2) bekezdése szerint jelölte a harmadik választottbírót, megalakítva ezzel az eljáró tanácsot. Megállapította a bíróság, hogy a 2004. március 16-ai választottbírósági tárgyaláson a felperes kijelentette, nem kíván kifogást emelni a Választottbíróság összetételével kapcsolatban. A felperesnek ez a nyilatkozata a Vbt. 6. §-ából következően a kifogás jogáról való lemondásnak minősül, illetve a Vbesz. 16. §-a szerint a szabályzat rendelkezéseinek be nem tartása esetén a tiltakozási jogról való lemondásnak minősül, ha a fél az előírás megszegéséről tudva továbbra is részt vesz az eljárásban.