A Fővárosi Ítélőtábla Bf.390/2014/5. számú határozata kábítószerrel visszaélés vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 78. §, 108. §, 168. §, 338. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 375. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 85. §, 188. §] Bírók: Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Szalai Géza

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1092/2008/72., Fővárosi Ítélőtábla Bf.266/2011/25., Fővárosi Törvényszék B.882/2013/40., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.390/2014/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.390/2014/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év február hó 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

V É G Z É S T:

A kábítószerrel visszaélés vétsége miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 8.B.882/2013/40. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a börtönbüntetést halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak.

A másodfokú eljárás során felmerült 10.880,- (tízezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Fővárosi Törvényszék, a Fővárosi Bíróság 8.B.1092/2008/72. számú ítélete kapcsán vádlott vonatkozásában elrendelt perújítási eljárásban a 2014. szeptember hó 02. napján kihirdetett 8.B.882/2013/40. számú ítéletében - megállapítva, hogy a perújítás alapos - a Fővárosi Bíróság 8.B.1092/2008/72. számú ítéletének a bor II.r. vádlott terhére rótt cselekményeket elbíráló részét hatályon kívül helyezte és a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli kábítószerrel visszaélés vétségében {az 1978. évi IV. törvény 282/C.§ (1) bekezdés, valamint a 282/C.§ (2) bekezdés és (5) bekezdés b) pont}. Ezért őt, mint visszaesőt, 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a terheltet kötelezte arra, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 336.824,- forintot az államnak fizessen meg.

A tárgyaláson jelenlévő ügyész az ítélettel szemben a perújítás elutasítása, a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.

Az indokolt ítélet kézbesítését követően az ügyész a 2014. november 17. napján kelt beadványában a tárgyaláson bejelentett fellebbezését eltérő célból, az indokolás 4. oldal 3. bekezdésétől az 5. oldal 2. bekezdéséig terjedő részének mellőzése érdekében tartotta fenn. Indokolásában kifejtette, hogy téves az elsőfokú bíróságnak azon hivatkozása miszerint nincs folyamatban lévő olyan ügy melyet a jelen ügyhöz egyesíteni lehetett volna, hiszen a vádlott és tanú1 ellen folyamatban lévő büntetőeljárás iratai az eljáró bíróságnak megküldésre kerültek, az egyesítésre irányuló ügyészi indítvány elutasításáról - egyébként tévesen - a Fővárosi Törvényszék határozott is. Mivel azonban az egyesítés elmulasztása ellenére a részcselekményeket együtt vizsgálta és a tényállást is ekként állapította meg, az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezető eljárási hibát nem vétett, ítélete csak annak indokolását illetően - a sérelmezett részek mellőzésével - szorul helyesbítésére.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.864/2013/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn, míg a terhelt és védője által enyhítés érdekében bejelentett fellebbezéseket alaptalannak ítélte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perrendszerűen folytatta le a perújítási eljárást. Ennek keretében a Fővárosi Bíróság 8.B.1092/2008/72. számú határozatával az alapügyben elbírált, és a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 7.B.80.352/2008. számon folyamatban volt bűnügyben felmerült újabb részcselekményeket, mint új bizonyítékokat mind a forgalmazási, mind a fogyasztói típusú magatartások tekintetében egyenként és összességükben is megvizsgálta. Ezen értékelő tevékenysége során - a vádlott fogyasztási cselekményeket beismerő, a forgalmazói elkövetést tagadó vallomása mellett - részben mérlegelési jogkörében eljárva, helyesen állapította meg a történeti tényállást, mely mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében foglalt hiányosságoktól, így felülbírálatra alkalmas. Indokolási kötelezettségének eleget tett, a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette mind a forgalmazói, mind pedig a fogyasztói típusú cselekményeket. Észrevételezte azonban, hogy az újabb részcselekmények az alapüggyel együtt a csekély mennyiséget csaknem másfélszeresen meghaladó (1,325 g) megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés megállapítására adtak alapot, azonban az ítéletben csak az újabb bizonyítékok alapján történt meg a mennyiség rögzítése (1,2 g). Helyesen került sor - a kábítószerfüggő terhelt esetében - a Btk. 2.§-a alapján az elkövetéskori büntető törvény alkalmazására. A büntetéskiszabása kapcsán a bűnösségi körülmények azonban hiányosan kerültek felsorolásra. Az ítélet csak utal az alapügyben rögzített ezen tényezőkre, ezért e körben kiegészítésre szorul. Így súlyosító körülményként kell értékelni a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát, továbbá a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetést, melyekre figyelemmel az alapügyben hozott ítélettel egyező tartamban kiszabott börtönbüntetés - a nem jelentős időmúlás okán is - súlyosításra szorul. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla, a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 372.§ (1) bekezdése alapján változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát a mellékbüntetéshez igazodóan súlyosítsa, a kábítószer mennyiségét az alapügyben rögzített és az új bizonyítékokban szereplő értékek összesítésével állapítsa meg a bűnösségi körülményeket egészítse ki, az ítélet egyéb rendelkezéseit pedig hagyja helyben. Bejelentette azt is, hogy a nyilvános ülésen részt venni nem kíván.

A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője az enyhítésért bejelentett fellebbezést fenntartva előadta, hogy az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást részben mérlegeléssel állapította meg, iratellenes megállapítást nem tett, ugyanakkor az 1. tényállási pont kapcsán tévesen - a logika szabályainak ellentmondóan - következtetett arra, hogy a vádlott amfetamint adott át tanú1-nek. Egyebekben az elsőfokú bíróság által megállapított, a vádlott beismerő vallomásán és az azt alátámasztó egyéb bizonyítékokon alapuló tényállást maga sem vitatta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a közel tíz éves időmúlást és az elhúzódó büntetőeljárást nyomatékos enyhítő körülményként értékelve, enyhébb büntetést szabjon ki.

A vádlott a nyilvános ülésen felszólalásában védőjéhez csatlakozva kifejtette, hogy a jelen eljárás tárgyát képező cselekményekre közel 9 éve került sor, az alapügyben kapott hat hónapos büntetését 2013. áprilisában kitöltötte. Tagadta, hogy a tanú1-nek kábítószert adott volna el és rámutatott, hogy ez esetben pénzt is kellett volna kapnia. A jelentős időmúlás okán álláspontja szerint a hasonló bűncselekmények elszaporodottsága súlyosító körülményként nem értékelhető. Hangsúlyozta, hogy már nagyon bánja, hogy kábítószerfüggő volt, amire az egészsége és a családja is ráment, ebből adódott a válása is. Mióta nem nyúl kábítószerhez másként látja a világot.