BH 2008.6.149 I. Ajándék visszakövetelésének létfenntartás céljából csak a megajándékozott életében van helye; örököseivel szemben ilyen igény nem támasztható.

II. Téves feltevés címén az ajándékot csak akkor lehet visszakövetelni, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevést az ajándékozó a megajándékozott által kétséget kizáróan felismerhető módon kinyilvánította [Ptk. 582. §].

A bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes kereseti kérelmét, melyben az alperes jogelődjének nyújtott ajándékot, a B., Ny. u. z. szám alatti ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét a Ptk. 582. § (1) bekezdése, valamint (3) bekezdése alapján visszakövetelte.

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és házastársa 1989. december 2-án kötött ajándékozási szerződéssel a tulajdonukban álló perbeli ingatlant az alperesek jogelődjének, G. Gy.-nek ajándékozták, a felperes 20 évig tartó haszonélvezeti jogának fenntartásával. Az ajándékozási szerződés megkötésével egy időben a megajándékozott egy "Kötelezvény" elnevezésű iratban vállalta, hogy G. I.-né járadékosnak életjáradékként havonta 2000 forintot fizet az Ny. utcai ingatlan G. I.-nére eső tulajdoni része ellenértékeként. G. Gy. 2004. június 4-én elhunyt, az ingatlan tulajdonjogát törvényes öröklés címén leszármazói, az I. és II. r. alperesek megszerezték, a III. r. alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten.

A felperes az ajándék visszakövetelése iránti keresetében előadta, hogy korábban jó kapcsolatban volt unokaöccsével, leszármazó hiányában azt tervezte, hogy az ingatlant, mint a család egyedüli férfitagja az alperesek jogelődje fogja örökölni. Az ajándékozási szerződés megkötésére G. Gy. javaslatára, egy kormányrendeletre figyelemmel került sor, mely abban az időben lehetővé tette az illetékmentes ajándékozást az ajándékozó haszonélvezeti jogának 20 éves fenntartásával. Az ajándékozásra azzal a felperesi feltevéssel került sor, hogy unokaöccse az ajándékozót idős korában rászorultsága esetén támogatni, segíteni fogja, személyesen gondozza, ápolja és halálával eltemetteti. Az ajándékozási szerződés megkötését követően azonban az ajándékozó és megajándékozott közötti kapcsolat rendszertelenné vált, 1994. és 1998. között nem is találkoztak. 2004 tavaszán tanúk jelenlétében felmerült az a lehetőség, hogy az ingatlant értékesítik és a vételárból G. Gy. 3 000 000 forintot kap, azonban a végleges megállapodást G. Gy. halála meghiúsította, mint ahogy ezáltal a felperes fent említett feltevése is nyilvánvalóan és véglegesen meghiúsult. A felperes az alperesek támogatására nem számíthat, velük kapcsolatban nem áll, ugyanakkor a lakhatását biztosító haszonélvezeti joga rövidesen lejár. A felperes létfenntartása is veszélyeztetett, az idő előre­ha­ladtával idős kora, egészségi állapota miatt gondozásra, támogatásra lesz szüksége, és ezt alacsony nyugdíjából fedezni nem tudja.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesi kereset azért nem alapos, mivel a létfenntartás veszélyeztetettsége címén az ajándék visszakövetelésének joga a Ptk. 582. § (1) bekezdése alapján kizárólag a megajándékozottal szemben érvényesíthető, feltéve, hogy az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. Ez utóbbi törvényi feltétel ugyanis szorosan a megajándékozott személyhez tapad, kizárólag az ő viszonylatában vizsgálható és értékelhető, halála ezért az ajándékozó visszakövetelési jogát ezen a címen megszünteti.

A Ptk. 582. § (3) bekezdése szerinti téves feltevés címén az ajándék visszakövetelésére vonatkozó jog gyakorlása nem korlátozott, az tehát nem kizárólag csak a megajándékozott életében érvényesíthető, azonban az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza az ajándék, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamely lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. Az ajándékozó elképzelése vagy reménye nem adhat alapot az ajándék visszakövetelésére. A felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az ajándékozásnál a tartásra, gondozásra, ápolásra vonatkozó feltevése szerepet játszott, és e feltevés nélkül az ajándékozásra nem került volna sor, valamint, hogy a feltevése véglegesen meghiúsult. Az alperesek tagadásával szemben a felperes nem bizonyította, hogy az alperesek jogelődje által is felismerhetően kinyilvánította volna azt a határozott szándékát, hogy a juttatást későbbi tartás-kiegészítés, ápolás reményében nyújtja. Erre azonban az ajándékozási szerződés még utalást sem tartalmaz, és a tanúvallomások kizárólag a felperestől származó információkon alapultak, a megajándékozott tanúk jelenlétében nem erősítette meg, hogy tudott volna a felperes feltevéséről. A felperes egyébként a megajándékozottal szemben 2003 tavaszáig támogatási, gondozási igénnyel nem lépett fel, és a megajándékozott halála után nem adott lehetőséget arra, hogy a megajándékozott örökösei a hivatkozott feltevést teljesítsék.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének történő helyt adást kért. Álláspontja szerint a Ptk. 582. § (1) bekezdésének szövegéből nem következik, hogy az ajándék a létfenntartás érdekében csak a megajándékozott életében követelhető vissza. Az ajándék visszakövetelésének eseteit meghatározó 582. § bekezdései szerves egységet képeznek, a (2) bekezdés a megajándékozottal együtt élő hozzátartozó magatartását is értékeli a visszakövetelési okok között, és a (3) bekezdés is alkalmazandó a megajándékozott jogutódjára. Az 582. § (2) és (3) bekezdése pedig az (1) bekezdésben összpontosított alapfeltételek részleteit határozzák meg. Az pedig, hogy a felperesnek a létfenntartása érdekében az ajándék tárgyára szüksége van, a perben egyértelműen bizonyítást nyert.

A felperes szerint jogszabálysértést követett el a bíróság akkor is, amikor a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében foglalt tényállást a perben nem látta megállapíthatónak. Az ajándékozásra kizárólag a megajándékozott illetékmentes tulajdonszerzése érdekében került sor, és ezért nem tartalmazza a szerződés azt a kikötést, feltételt, hogy a felperest az unokaöccse idős korában rászorultsága esetén támogatni, segíteni, gondozni fogja. A megajándékozott azonban erről az elvárásról tudott, és a törvény nem követeli meg a feltevés vonatkozásában az írásbeliséget, de még az egyéb módon való közlést sem.