A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21038/2013/4. számú határozata jogdíj megfizetése (SZERZŐI jogdíj megfizetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, 199. §, 206. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 86. §, 220. §, 221. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.038/2013/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Princz Kornél ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek, a dr. Simon Tibor ügyvéd (....) által képviselt alperes neve (....) alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2013. március 12. napján kelt, 40.P.20.217/2012/16. számú ítélete ellen a felperes 17. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 63.500 forint perköltséget.

Indokolásában ismertette, hogy a felperes, mint közös jogkezelő szervezet a felhasználóval kötött megállapodás alapján engedélyezi zenék nyilvános előadását és a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogokat gyakorolja. Az alperes üzemelteti a ... 61. szám alatt található "L..." nevű vendéglátóipari egységet, melynek a vendégek számára nyitva álló részében 2011. február 14. napjáig nyilvános zeneszolgáltatást végzett. Ekkor az alperes a zeneszolgáltatást beszüntette, mely tényről a felperest tájékoztatta a felhasználási szerződés felmondásával. A felperes az alperes felmondását tudomásul vette.

A felperes képviselője P... F... kirendeltségvezető 2011. március 30-án a kávézóban ellenőrzést tartott annak megállapítása érdekében, hogy az alperes a zeneszolgáltatást a bejelentésnek megfelelően ténylegesen beszüntette-e. Az ellenőrzés során észlelte, hogy a korábbi készülékek közül egy televíziókészülék továbbra is ki van helyezve az üzlettér és az ahhoz kapcsolódó konyha, illetve egyéb helyiségek között. A képernyő az ellenőrzéskor nem az üzlet felé nézett és a televízión az ellenőrzés időpontjában zeneszolgáltatás nem volt. Az ellenőrzés alkalmával ún. adatszolgáltatási lap és felhasználási engedély elnevezésű iratot töltött ki, amelyet az alperes jelenlévő alkalmazottja, G... A... aláírt és azon a cég bélyegzőjét is elhelyezte. Ezt követően a felperes számlát bocsátott ki az alperes felé a 2011. április 1-jétől 2011. május 19-éig terjedő időszakra vonatkozó 27.311 forint szerzői jogdíjról, egyúttal felhívta az alperest az összeg 2011. június 25. napjáig történő megfizetésére. Az alperes a felszólításnak nem tett eleget, a felperes követelését vitatta.

A felperes a fizetési meghagyással indult eljárásban keresetében 27.311 forint tőke és annak 2011. június 26-ától járó, a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az adatlap és felhasználási engedély aláírásával az alperes a nyilvános zeneszolgáltatás tényét elismerte, és a felek között felhasználási szerződés jött létre. Eltérő álláspont esetén, szerződés hiányában az alperes zenefelhasználása jogsértő volt, amelynek következtében a jogosulatlan felhasználó alperes köteles a jogsértéssel elért gazdagodás megtérítésére, ennek minimális összege a jogszerű felhasználás esetén járó jogdíj.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a televíziókészülék nem az üzlettérben volt kihelyezve és az nem is a közönség számára volt rendszeresítve, hanem az az alperesi betéti társaság dolgozóinak szórakoztatására szolgált az ellenőrzést évekkel megelőző időszakban. A készülék a nyilvánosság felé műsort nem szolgáltatott, az üzemen kívül volt. Az alperes a felhasználási szerződés felmondásával egyidejűleg az üzlettérben lévő, korábban ténylegesen zeneszolgáltatásra szolgáló rádiókészüléket eltávolította. A Bt. alkalmazásában álló G... A... az alperes képviselőjének nem volt tekinthető, mivel a szerződés nem esik azon szokásos szerződések fogalomkörébe, amelynek aláírására a kereskedelmi vendéglátóipari üzletben dolgozó alkalmazott jogszabály alapján jogosultsággal rendelkezik.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. Határozatát a Pp. 163. §-ának (1) bekezdésére, 166. §-ának (1) bekezdésére, 196. § (1) bekezdés a) pontjára, 197. §-ának (1) bekezdésére, a Ptk. 86. §-ának (1) bekezdésére, 220. §-ának (1) és (2) bekezdésére és a szerzői jogról szóló 1990. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16. §-ának (1) bekezdésére, 25. §-ának (1) bekezdésére, 92. §-ának (1) bekezdésére és 94. §-ának (1) bekezdésére alapította.

Megállapította, hogy a felperes és az alperes között korábban zenefelhasználásra vonatkozó megállapodás jött létre, mely jogviszony keretében a felperes jogosult volt ellenőrizni az alperesi zenefelhasználást azt követően is, hogy az alperes a szerződést 2011. február 19. napjával felmondta.

Rögzítette, hogy a 2011. március 30-ai ellenőrzés célja annak tisztázása volt, hogy az alperes ténylegesen megszüntette-e a nyilvános zeneszolgáltatást. Mivel a helyszíni ellenőrzés során az alperes törvényes képviselője nem volt jelen, csupán a Bt. alkalmazásában álló G... A... felszolgáló, ezért abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes ellenőrzése kapcsán alkalmazandó-e a Ptk. 220. §-ának (1) és (2) bekezdése. E kérdés eldöntésekor az elsőfokú bíróság figyelembe vette G... A... írásos nyilatkozatát, valamint T... P... és P... F... tanúvallomását.

A felperes hivatkozása következtében ismertette a Legfelsőbb Bíróság 1993. évi 204. (helyesen: 240.) számú eseti döntésében megnyilvánuló gyakorlatot, amelyet azonban nem osztott. Álláspontja szerint ugyanis a felperessel kötött megállapodás nem minősül a helyben megszokott szerződésnek egy kávézó esetében, figyelemmel a szerződő felek személyére és a szerződés tárgyára is. Emellett kávézó, illetve szendvicsbár esetében nem szükségszerű annak feltételezése sem, hogy ott nyilvános zeneszolgáltatást nyújtanak. Annak tényéből pedig, hogy a helyszínen talált alkalmazott az adatszolgáltatási lap és felhasználási engedély aláírásánál a cég bélyegzőjét is használta, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem következik, hogy a perbeli szerződés tekintetében aláírási jogosultsága volt. Nevezett személy írásos nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy nem volt tisztában a megállapodás tényével és aláírása jogi jelentőségével. Ezt erősítette P... F... tanúvallomása is, aki G... A...t mindössze arról tájékoztatta a saját elmondása szerint, hogy a felperestől érkezett és a zenefelhasználást ellenőrzi. Bár P... F... felhívta a jelenlévő alkalmazott figyelmét a TV készülék eltávolításának szükségességére, ez azonban még nem jelenti azt, hogy az alperesi alkalmazott ezzel az általa aláírt okirat jelentőségéről is tudomást szerzett volna.