BH 1995.11.679 A kollektív szerződés felmondásának jogát a felek a törvényben előírt, illetőleg a megállapodásukban meghatározott feltételek mellett gyakorolhatják [Mt. 39. § (1) bek.].

Az alperest az M. Rt. alapította 1993. január 1-jén a G. K. E.-ből létrehozott egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságként, amely az érintett munkavállalókat változatlan feltételekkel, folyamatosan továbbfoglalkoztatta.

1993. január 15-én az alperes és a II. rendű felperes kollektív szerződést kötött. Ebben úgy rendelkeztek, hogy az alperes munkavállalóira az M. Rt. kollektív szerződésének a rendelkezései érvényesek, és a kollektív szerződést a felek harmincnapos határidővel - a megkötést követő hat hónap eltelte után - felmondhatják.

Az alperes 1993. szeptember 17-én a kollektív szerződést október 17-re felmondta, egyben kifejezte tárgyalási szándékát az új kollektív szerződés megkötésére.

A felperesek 1993. október 22-én kifogást terjesztettek elő a kollektív szerződés felmondása miatt, mert álláspontjuk szerint az alperes a felmondással joggal való visszaélést követett el.

Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetlevelükben a felperesek a kollektív szerződés felmondása jogellenességének a megállapítása alapján a kollektív szerződés hatályban tartásának elrendelését kérték az új kollektív szerződés hatálybalépéséig.

Miután az alperes és a II. rendű felperes 1993. november 1-jén az új kollektív szerződést megkötötte, a felperesek keresetüket úgy módosították, hogy a felmondott kollektív szerződésnek csak a felmondási időre és a végkielégítésre vonatkozó részét kérték hatályban tartani. Ezzel kapcsolatban a jogfenntartó nyilatkozatukra hivatkoztak. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes nem követett el joggal való visszaélést a kollektív szerződés felmondásával, mert a jogszabályban biztosított felmondási jog gyakorlása szükségképpen a másik fél érdekeinek sérelmével jár, emiatt azonban nem tekinthető jogellenesnek. Ezért ellene szakszervezeti kifogás benyújtásának sem lett volna helye.

A felperesek fellebbezésükben az ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelmüknek megfelelő határozat hozatalát kérték.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás kiegészítéseként megállapította, hogy az Mt. 40. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel a feleknek nem is kellett volna megállapodni az M. Rt. kollektív szerződése alkalmazása tekintetében. Továbbá rámutatott arra, hogy a perben vitatott érdeksérelem, amely a felmondási idő és a végkielégítés tekintetében kedvezőtlenebb új szabályozásból adódik, kollektív munkaügyi vita keretébe tartozik. A fellebbezés kapcsán a bíróság utalt arra is, hogy a munkáltatói jogutódlás miatt a munkavállalók a munkaviszonyuk munkáltatói felmondással való megszüntetését nem kényszeríthették volna ki.