A Kúria Kfv.35116/2015/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2010. évi XCIV. törvény (Áktv.) 7. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. XCIV. törvény (ágazati különadó törvény) 7. § adóalap összeszámítási szabályának EU ellenessége okán követendő eljárás.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.116/2015/8.szám

A Kúria a Dr. Darázs Lénárd Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Darázs Lénárd ügyvéd fél címe) által képviselt (felperes címe) felperesnek a dr. Gégény Dóra jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. november 6-án kelt 12.K.27.060/2014/24. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 25. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati, és a felperes részéről Kfv.3. szám alatt előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.060/2014/24. számú ítéletét - az indokolás részbeni megváltoztatásával - a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartja, a perköltség vonatkozásában hatályon kívül helyezi.

Kötelezi, az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint elsőfokú perköltséget.

A felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - külön felhívásra - az államnak 35.000 (harmincötezer) forint csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes Magyarországon bolti kiskereskedelmi tevékenységet végez, H. név alatt sporteszközöket értékesítő üzleteket működtet. A felperes jogi személy, közvetetten az Ausztriában székhellyel rendelkező vállalkozásnak a S. AG-nak 100%-os leányvállalata. Magyarországon kapcsolt vállalkozása a S. Kft.-nek (továbbiakban Kft.), amely közvetetten szintén az Ausztriában székhellyel rendelkező vállalkozásnak a S. AG-nak 100%-os leányvállalata. Ekként a felperes és a S. Kft. egy vállalatcsoportba tartozik és egymásnak is kapcsolt vállalkozásai. A felperes a Spar kapcsolt vállalkozásaként az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. XCIV. törvény (továbbiakban: ágazati különadó törvény) 7. § alapján volt köteles a különadó fizetésére. 2010 évben a Kft. nettó árbevétele 310,8 milliárd forint, míg a felperesé 11,1 milliárd forint volt. Így a vállalkozások nettó árbevételének együttes összege 321.918.309.788 Ft volt, mely után az ágazati különadó törvény 5. § a) pontja szerint számított különadó összege 5.867.457.745 Ft, melyből a felperes saját árbevétele arányában 202.085.140 Ft-ot volt köteles megfizetni. A felperes a törvényben előírt határidőben megállapította, bevallotta és megfizette a 2010. évi adóelőlegét, majd 2011. május 31. napjával 2010 évre benyújtotta bevallását is, melyben összesen 202.085.000 Ft fizetendő adót vallott. A felperes 2011. június 10-én a 2010-es adóévet érintően önellenőrzést végzett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 124/B. §-a alapján. A felperes az önellenőrzés révén mentesülni kívánt a bolti kiskereskedelmi tevékenysége után fizetendő ágazati különadó alól, önellenőrzésében az adóalapot és a fizetendő adó összegét 0 Ft-ra helyesbítette. Az önellenőrzés részét képező nyilatkozatában kifejtette, hogy az ágazati különadó rendelkezései ellentétesek az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó kötelező elsődleges jogforrásaival.

Az elsőfokú adóhatóság a felperes önellenőrzését és annak részét képező nyilatkozatát ellenőrzés lefolytatása nélkül elutasította. Arra hivatkozott, hogy az ágazati különadó törvény 2. § a) pontja és 3. § (1) bekezdése alapján a felperes különadó fizetési kötelezettsége mindaddig fennáll, amíg e jogszabályt hatályon kívül nem helyezik. Elvetette a közösségi jogi normába történő ütközés megállapítását is.

Az alperes 3767405790 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetében a felperes annak megállapítását kérte, hogy az ágazati különadóról szóló törvény rendelkezései ellentétesek az EU közvetlenül alkalmazandó elsődleges jogforrásával. Kezdeményezte az alperesi határozat megváltoztatását, a benyújtott önellenőrzésének érdemi vizsgálatát, annak rögzítése mellett, hogy fizetési kötelezettsége nem áll fenn. Másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra, az önellenőrzés érdemi elbírálására történő kötelezését indítványozta. A felperes még a tárgyalást megelőzően benyújtott előkészítő iratában kifejtette, hogy a magyar szabályozás hatásaiban és alkalmazása során a külföldi tulajdonban álló élelmiszer-kereskedelmi vállalkozásokat hátrányosabban érinti, mint a magyar tulajdonban lévő élelmiszer-kereskedelmi vállalkozásokat. Hátrányosabban érinti a saját üzleti modellben tevékenykedő élelmiszer-kereskedelmi vállalkozásokat, mint a franchise formában működő versenytársaikat. Mindeközben a franchise modellben folytatott kereskedelmi tevékenység pontosan olyan integráltsági fokot és alapvető működési struktúrát, valamint piaci hatásokat mutat, mint a saját boltos modellben működő vállalkozások. Ezzel a törvény diszkriminálja a saját tulajdonú üzleti modellben tevékenykedő élelmiszer-kereskedelmi vállalkozásokat.

Előzetes döntéshozatali eljárás előterjesztését indítványozta, mely kérelmének az elsőfokú bíróság helyt adott és ennek alapján hozta meg az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: Bíróság) 2014. február 5. napján a C-385/12 számú ügyben az ítéletét. Rögzítette, hogy az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló Lisszaboni Szerződés (továbbiakban EUMSZ) 49. és 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó olyan tagállami jogszabály, amely e jogszabály értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülő vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét, amennyiben a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai. Annak ellenőrzését, hogy ez a kapcsoltság fennáll-e, a kérdést előterjesztő bíróságra bízta.

A fenti iránymutatás alapján határozta meg az elsőfokú bíróság a feleket terhelő bizonyítási kötelezettséget, majd jogerős ítéletével az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.