EH 2011.2420 A károsultnak hitelezői igényt kell bejelentenie az adós (biztosított) felszámolási eljárásában annak érdekében, hogy a felszámoló az adós felelősségbiztosítása alapján a biztosítóval szemben fellépjen. Ennek hiányában alaptalanul kifogásolja a felszámolónak, mint az adós törvényes képviselőjének a biztosítóval szemben történő igényérvényesítése elmaradását [Ptk. 559. §, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 38. §, 46. §, 51. §].

Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2008. március 11-én indította meg a Cégközlönyben közzétett végzésével, felszámolóként a C.P. Sz. Kft.-t jelölte ki.

A kérelmező 2009. október 7-én nyújtotta be kifogását a bíróságra.

Az eljárásban becsatolt iratokból megállapíthatóan az adós 2006-ban nemzetközi árufuvarozói felelősségbiztosítással rendelkezett az A. H. Biztosítónál. A kifogásoló állítása szerint az adós az L. W. AG megbízásából szállított árut külföldre, melynek során 2006. december 15-én Olaszországban káresemény történt. A becsatolt irat szerint az M. Biztosítási Alkusz Kft.-n keresztül az adós 2006. december 18-án a "Kárbejelentő CMR Felelősségbiztosításhoz" megnevezésű iratot kiállította. A kifogást előterjesztő 2008. június 9-én 109 022,64 euró összeget átutalt a holland N. A. N. részére kártérítésként.

A kifogást előterjesztő előadta, hogy a Ptk. 559. § (2) bekezdése alapján az adós az általa kifizetett kártérítést igényelhetné a felelősségbiztosítása alapján, mint biztosított a biztosítójával szemben. A felszámoló azonban megtagadta az adóst megillető igény kifogásolóra történő engedményezését, a Ptk. viszont kizárja azt, hogy a károsult közvetlenül fellépjen a biztosítóval szemben. Miután a nyilatkozat kiadásának megtagadásával a felszámoló kárt okoz a kifogást előterjesztőnek, ezért kérte a felszámolót a nyilatkozat megtételére kötelezni, illetve kérelmet terjesztett elő a jognyilatkozat bíróság általi pótlása iránt.

A felszámoló előadta, hogy az adós vezetőjétől nem kapott a jogvitára vonatkozó iratokat, ennek hiányában érdemi nyilatkozatot nem tud tenni. Hivatkozott arra, hogy a kifogást előterjesztő hitelezőként nem jelentkezett be, ezért nincs kifogás előterjesztésére irányuló joga sem.

Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a kifogást benyújtó a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (1) bekezdése értelmében rendelkezik a kifogás előterjesztésének jogával, mert sérelmet szenvedett félnek minősül, akinek jogát, illetve jogos érdekét a felszámoló intézkedése vagy mulasztása sértheti. A kifogást érdemben találta megalapozatlannak részben azért, mert nemperes eljárásban jognyilatkozat pótlásának nincs helye, másrészt amiatt, mert a Ptk. 5. § (3) bekezdése értelmében a szerződéses nyilatkozat megtételének megtagadása nem minősülhet joggal való visszaélésnek. Álláspontja szerint nem áll fenn az a feltétel sem, hogy a jogosult érdeksérelme másként nem hárítható el, a károsult kifogást előterjesztő ugyanis kárigényét közvetlenül a károkozóval szemben is érvényesítheti. A biztosító a károkozót mentesíti a kár megfizetése alól, ha a biztosítási szerződés alapján a károkozó ezt a biztosítótól kéri, de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a károsult közvetlenül a károkozóval szemben érvényesítse követelését.

A kifogást előterjesztő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a kérelmező az adóssal szemben a kártérítési igényét nem érvényesítette, az adós kártérítési felelősségét nem állapították meg, ez pedig a Ptk. 559. § (1) és (2) bekezdésében foglalt szabályok alkalmazásának feltétele. A kérelmező kérelme jognyilatkozat pótlására irányult, amely a felszámolás keretében az adóssal szemben sem hitelezői igényként, sem a kifogásolási eljárás keretében nem érvényesíthető. A felszámoló sem a Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján, sem a Ptk. 295. §-a értelmében nem kötelezhető a jognyilatkozat pótlására. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a felszámoló szerződéses jognyilatkozat megtételére nem kötelezhető.

A jogerős végzés ellen a kifogást előterjesztő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és új határozatban a következők megállapítását:

a) A felszámolás alatt álló cég vagyonába tartozik minden tényleges és potenciális aktív és passzív elem, így az őt szerződés alapján, akárcsak formálisan is megillető jog és követelés, amelyről kizárólag ő jogosult rendelkezni.

b) Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján a felszámoló elzárhatná a károsultat a kártérítés érvényesítésének lehetőségétől, főleg úgy nem, hogy ez a nyilatkozat nem von el semmiféle jogot sem az adóstól, sem az ügyben nem érintett harmadik személyektől.

c) A kért nyilatkozat kiadásának az adós által történt megtagadása joggal való visszaélés.

A jogszabálysértést abban jelölte meg, a jogerős határozatban a bíróság nem észlelte azt, hogy a felszámolási vagyon nem pusztán a ténylegesen rendelkezésre álló eszközökből áll, hanem azokból a követelésekből is, amelyek később kerülnek a felszámolási vagyon körébe. Álláspontja szerint a bíróság formálisan ítélte meg a jognyilatkozat pótlásának feltételeit. A Ptk. 5. § (3) bekezdésére és a Ptk. 295. §-ára történő hivatkozás a tényleges jogi kérdés megoldásának tartalmi kikerülése, mert bár nincs olyan jogszabály, amely e nyilatkozat kiadására kötelezné a felszámolót, de ilyen felhatalmazás hiányában is kiadható, s a megtagadás körülményeinek vizsgálata a kifogás elbírálása során elmaradt. A bíróságnak össze kellett volna vetnie a felszámolás alatt álló cég esetleges jogait és érdekeit, valamint potenciális harmadik személyek esetleges jogait és érdekeit a kifogást előterjesztő jogaival és érdekeivel, s ennek alapján meg kellett volna állapítania, hogy a jogosult kérése a felszámolási vagyon érdekeit nem sértette.

Az adós nevében a felszámoló kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A kifogást előterjesztő kérelmét arra alapította, hogy felelősségbiztosítási szerződés alapján, mint károsult kíván fellépni a kárt okozó adós biztosítójával szemben, melyet a felszámoló magatartása meghiúsít.

A felelősségbiztosítás útján a szerződő fél azt az anyagi terhet kívánja a biztosítóra áthárítani, amely őreá nehezednék akkor, ha valamely esemény folytán köteles volna harmadik személy kárát megtéríteni. A Ptk. 559. §-ában meghatározott felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. A biztosító ugyan a kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti ki, a károsult azonban közvetlenül nem léphet fel a biztosítóval szemben.

Felszámolás hiányában a kártérítés folyamata a következő: a károsultnak fel kell lépnie a kárt okozóval szemben, és a károkozó a felelősségbiztosítás alapján léphet fel a biztosítóval szemben, a mentesítés érdekében. Ha a károsult nem lép fel a károkozóval szemben, értelemszerűen a károkozónak nincs is olyan fizetési kötelezettsége, amely alól őt a biztosítónak a felelősségbiztosítás alapján a mentesíteni kellene.

Amennyiben a biztosított károkozó felszámolás hatálya alá kerül, úgy a károsultnak a felszámolási eljárás szabályai szerint, hitelezői igénybejelentés útján [Cstv. 46. § (5) bekezdés] kell az igényét érvényesítenie a károkozóval szemben, s csak ekkor van arra lehetősége, hogy igényelje a felszámolótól a biztosítóval szembeni fellépést. Ebben az esetben a biztosítóval szembeni fellépés elmulasztása miatt joggal nyújthatna be kifogást a felszámolóval szemben, mert a felszámoló ezzel a hitelező jogait és törvényes érdekeit csorbítaná (Ptk. 5. §), hiszen kielégítési lehetőségtől fosztaná meg. Ilyen feltételek fennállásakor lenne arra lehetőség, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a biztosítóval szembeni fellépésre, a hitelező érdekében.

Az adós felelősségbiztosítása alapján a biztosító által fizetett összeg nem kerül a felszámolás hatálya alá eső vagyonba, mert ez az összeg a Ptk. 559. § (2) bekezdése szerint semmilyen esetben nem illetné meg a biztosított károkozó adóst.

Mindezekből egyértelműen az a jogi következtetés vonható le, hogy ha a biztosított (az adós) kárt okozott harmadik személynek (kifogást előterjesztő károsult), akkor a károsultnak fel kellett volna lépnie a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igény útján az adóssal szemben - ahogyan arra az elsőfokú bíróság utalt és azt a másodfokú bíróság helytállóan megállapította -, a Cstv. 38. § (3) bekezdése és 46. § (5) bekezdése alapján érvényesítenie kellett volna az igényét az adóssal szemben a felszámolási eljárásban, akár határidőn túl bejelentett hitelezői igényként. Ebben az esetben lett volna a kifogást benyújtó abban a helyzetben, hogy megalapozottan kérje a felszámolótól a biztosítóval szembeni igénybejelentést, s ennek elmaradása esetén nyújthatott volna be megalapozott kifogást a felszámoló ellen.

A kifogást előterjesztő nem vált hitelezővé, azaz nem érvényesítette igényét az adóssal szemben, ezért az adós - s így felelősségbiztosítása alapján a biztosítója - sem köteles helytállni a károsulttal szemben.

Miután a jogerős végzés - a fent kifejtettek szerint - nem jogszabálysértő, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Gfv. X. 30.050/2011.)