BH 1996.5.270 Ha a biztosító ügynöke (üzletkötője) a biztosító által kidolgozott szerződési blanketta aláírásával egyidejűleg megjelöli a kockázatviselés kezdő időpontját és az első díjrészletet is átveszi nyugta ellenében az ügyféltől, a biztosítót már nem illeti meg a szerződési ajánlat visszautasítására számára jogszabályban biztosított 15 napos határidő [Ptk. 536. § (1) bek., 537. § (2) bek., 539. § (1) bek.].

A felperes a keresetében 791 095 Ft és ennek évi 44%-os kamata, továbbá a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy 1992. január 15-én írásban vagyonbiztosítási szerződést kötött az alperessel, és az üzletkötőnek az 1992. január hóra esedékes biztosítási díjat ki is fizette, akitől a biztosítási feltételeket átvette. Eszerint (II/2. pont) az alperes kockázatviselésének a kezdete 1992. január 16-án 0 órakor megkezdődött. Ezért alaptalanul állította az alperes, hogy közöttük a biztosítási szerződés nem jött létre. Ezt a szerződést az alperes csak a biztosítási időszak végére mondhatta volna fel. A biztosítási esemény az 1992. január 19-i és január 25-i betörésekkel bekövetkezett. Az első betörésből 469 865 Ft, a másodikból 321 230 Ft kára keletkezett.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, azzal védekezve, hogy az üzletkötő az alperes nevében nem jogosult a szerződés megkötésére, a felperesnek csak a biztosítási szerződés megkötésére irányuló ajánlatát vehette át. Az alperesnek a Ptk. 537. §-ának (2) bekezdése értelmében joga volt két héten belül az ajánlatot elutasítani, s ezzel a jogával élt is, így a kockázatvállalása a perbeli esetben meg sem kezdődött.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a peres felek között a biztosítási szerződés nem jött létre, mert az üzletkötő csak az ajánlat átvételére volt jogosult, ami az űrlap kitöltését jelentette. A szerződés akkor jött volna létre, ha 15 nap anélkül telt volna el, hogy az alperes nyilatkozik az ajánlatra, vagy az alperes cégszerűen aláírt biztosítási szerződést küldött volna a felperesnek. Ezzel szemben az alperes 15 napon belül közölte, hogy a felperes ajánlatát elutasítja. Az alperesnek ez törvényben [Ptk. 537. § (2) bek.] biztosított joga, ezért ezt a magatartását nem lehet joggal való visszaélésnek tekinteni.

Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az első fokú ítélet megváltoztatásával a felperes kereset szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint az alperes kockázatvállalása az ajánlat beérkezését követő nap 0. órájában megkezdődött függetlenül attól, hogy az alperes később az ajánlat elfogadását visszautasította. A visszautasítás oka - véleménye szerint - kizárólag a káresemény bekövetkezte volt, ezért az alperes magatartása joggal való visszaélésnek minősül.

Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés a jogalap tekintetében alapos, a kereset összegszerűségének elbírálására azonban az eddig megállapított tényállás nem elegendő.

A Legfelsőbb Bíróság az alperes által a fellebbezési tárgyaláson felmutatott vagyonbiztosítási szerződés megkötésére irányuló felperesi ajánlat alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a felperes a szerződés megkötésére irányuló ajánlatát az alperes által szövegezett formanyomtatvány - amelyet az alperes üzletkötője töltött ki - aláírásával tette meg. Ebben az alperesi üzletkötő a kockázatviselés kezdeteként 1992. január 16-át tüntette fel. Az ajánlat 1992. január 16-án érkezett az alpereshez.