A Debreceni Ítélőtábla Bf.505/2017/7. számú határozata csalás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY KÁRT okozó csalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 276. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 372. §, 373. §, 375. §, 386. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék B.607/2012/421., Debreceni Ítélőtábla Bf.745/2014/34., Egri Törvényszék B.38/2016/48., *Debreceni Ítélőtábla Bf.505/2017/7.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.505/2017/7.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2017. november 8. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2017. november 22-én kihirdette a következő

ítéletet:

A különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt és társai ellen indult, korábbi XIII. r. terhelt tekintetében perújítás folytán indított büntetőügyben az Egri Törvényszék 2017. június 26. napján kihirdetett 6.B.38/2016/48. számú ítéletét megváltoztatja.

vádlottat az ellene felbujtóként elkövetett csalás bűntettének (1978. évi IV. tv. 318. § (1) (4) bekezdés a) pontja), és a felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének vádja alól (1978. évi IV. tv. 276. §) felmenti.

Az eljárás során felmerült további 13.575 (tizenháromezer-ötszázhetvenöt) forint bűnügyi költséget is az állam viseli.

lakóhelye: , th: .

Az ítélet ellen az ügyész, a vádlott és a védő fellebbezést jelenthetnek be. A fellebbezést a jelenlévő jogosultak az ítélet kihirdetését követően nyomban bejelenthetik, vagy arra 3 (három) napi határidőt tarthatnak fenn. A távollévő jogosult a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezhet.

Indokolás

A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével a perújítási eljárás keretében vádlottra vonatkozóan az Egri Törvényszék 1.B.607/2012/421. számú, illetve a Debreceni Ítélőtábla Bf.III.745/2014/34. számú ítéletét hatályon kívül helyezte.

vádlottat bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, mint felbujtót és az 1978. évi IV. törvény 276. §-ban meghatározott magánokirat-hamisítás vétségében, mint felbujtót. Ezért őt 288 napi tétel, napi tételenként 500 forint, összesen 144.000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A pénzbüntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt.

A Be. 6.§ (3) bekezdés a) pontja alapján a vád 13/a, 13/b, 16. és 17 pontjaihoz kapcsolódóan jogerősen felmentette vádlottat 4. rb. bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének, és 4 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének vádja alól (1978. évi IV. törvény 318. § (1) és (4) bekezdés a) pont, 276. §)

Az Zrt. magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett továbbá az eljárás során keletkezett bűnügyi költségről.

Az ítélet ellen vádlott jelentett be fellebbezést felmentése érdekében.

Az ügyész és a védő nem éltek jogorvoslattal.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.314/2017/1-II. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Be. 361. § (1) bekezdése alapján, nyilvános ülésen bírálta el.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész nem vett részt.

A védő előadta, hogy álláspontja szerint megalapozatlan a vádlott elítélése. tanú vallomása valótlan, semmiféle rábeszélés nem volt a hitel felvétele végett. Elsődlegesen a saját döntése volt, és ez polgári ügy. Arra sincs semmilyen adat, hogy a vádlott és azt ígérték volna, hogy ők fogják fizetni a hitelt. Amennyiben lett volna, akkor ez egy tartozásátvállalás, melyhez a takarékszövetkezet engedélye kell. Bűncselekmény nem állapítható meg, mindenki a saját felelősségére vesz fel hitelt. A terhelt sem felbujtója, sem egyéb módon részese nem volt a cselekménynek. Annyi volt a szerencsétlensége, hogy ismerte. nem hitegette, ha hitegette volna, az akkor sem lenne bűncselekménynek minősíthető. Mindezek alapján elsődlegesen a vádlott felmentését kérte azon két bűncselekmény vádja tekintetében, melyben a bűnösségét a bíróság megállapította. Másodlagosan a pénzbüntetés helybenhagyását indítványozta azzal, hogy az ítélőtábla ne tekintse kitöltöttnek a pénzbüntetést a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idővel.

A vádlott az utolsó szó jogán tett felszólalásában tagadta, hogy ő beszélte volna rá a kölcsön felvételére. Sőt, ő inkább figyelmeztette, hogy ebbe ne menjen bele, mivel még nem volt soha munkaviszonya, és jogszerűen nem lehet ezt a kölcsönt felvenni. Felhívta a figyelmét arra is, hogy nem vállal kezességet és felelősséget. akkor már nagyobb összegekkel tartozott neki. következetesen hazugsággal próbálja a saját felelősségét rá hárítani. Nem volt jelen akkor, amikor átadta a felvett összeget. Ő mindezt utólag tudta meg . Ő pénzt nem kapott. Semmilyen aláírás tőle nem származik, melyet az írásszakértői vélemény is alátámasztott. Se , se vonatkozásában nem volt köze semmiféle hitelügylethez. Azt reméli, hogy aki mulasztott, aki szándékosságból vagy hanyagságból hibázott, elismeri felelősségét. Mindezek alapján teljes körű felmentését kérte.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján, teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok szerint folytatta le. Ennek során figyelemmel volt a korábban terheltként érintett tanúk megváltozott eljárási helyzetére is.

Nem észlelt az ítélőtábla a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjában felsorolt olyan (un. abszolút) eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, de egyéb, az ítélet megalapozottságát, és az eljárás törvényességét befolyásoló (Be. 375. § (1) bekezdés) eljárási szabálysértés sem valósult meg, erre a vádhatóság és a védelem sem hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság nagyrészt megalapozott tényállást állapított meg, mely azonban a Be. 351. § (2) bekezdés b) pontjában írt okból részben hiányos. A törvényszék ugyanis nem rögzített olyan tisztán történeti tudati tényeket vádlott tekintetében, melyek érdemi kihatással bírnak a büntetőjogi felelősség megállapítására is.

A megalapozatlanság csak részleges, a nyilvános ülésen a másodfokú eljárásban az iratok tartalma alapján és ténybeli következtetéssel kiküszöbölhető volt. A részleges megalapozatlanság kapcsán fel sem merült az ítélet hatályon kívül helyezése. Ennek részben az is az oka, hogy a megállapított tényekhez képest eltérő ténymegállapításra nem volt szükség, a kiegészítés a meglévő tényállásba illeszkedik, az részben helytelen ítéletszerkesztésre is visszavezethető annak megjegyzésével, hogy a vádlott javára lehetőség van akár eltérő tényállás megállapítására is felmentés esetén, de jelen esetben az egyébként megalapozott tényállás kiegészítésével is levonható volt a következtetés, miszerint a vádlott terhére nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.

Az ítélőtábla a tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében a következők szerint egészíti ki.