BH 2007.11.384 Ha a felek egyidejűleg ügyvédjelölti tevékenységre munkaszerződést és "együttműködési megállapodást" is kötöttek, a törvény és a munkaszerződés alapján a jogvita elbírálására a munkaügyi bíróságnak van hatásköre [Mt. 1. §; 1998. évi XI. tv. 100. §]

A munkaügyi bíróság végzésével megállapította, hogy a felek között színlelt munkaszerződés jött létre, ezért a kereset elbírálására hatáskörrel nem rendelkezik. Emiatt elrendelte az ügy iratainak megküldését a hatáskörrel rendelkező helyi bíróságnak.

A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felek megállapodtak abban, hogy egymással jogviszonyt létesítenek. Ennek érdekében két megállapodást kötöttek, amelyek egyike munkaszerződés, míg a másik egy "háttérmegállapodás" (együttműködési megállapodás), azonban nem az előbbi, hanem az utóbbi megállapodás tartalmazta a munkavégzés valódi feltételeit. Eszerint az alperesnek a felperes "munkabérének és járulékainak megfizetésére nincs módja", és a felperes vállalta a járulékainak az alperes bankszámlájára befizetését azért, hogy onnan az alperes az APEH-nak át tudja utalni. A munkaszerződés megkötése az Ügyvédi Kamaránál az ügyvédjelölti bejegyzés feltétele volt, a felek csak ezért kötötték meg a szerződést, a felperes azonban vállalta a másik megállapodás szerinti feltételekkel történő foglalkoztatást.

A munkaügyi bíróság a megállapodások mellett a jogviszony tartalmát is vizsgálva a munkaviszony hiányára következtetett, különösen arra tekintettel, hogy a felperes nem rendszeres jelleggel dolgozott, heti egy alkalommal kellett az alperesnél megjelennie, amikor megkapta a feladatait, és ezeket önállóan a saját eszközeivel végezte. A felek között nem volt alá-, fölérendeltség, utasítási jogkör csak az eredmény tekintetében állt fenn. A munkaügyi bíróság szerint mindezek miatt a felek jogviszonya a színlelt munkaszerződés mögött polgári jogviszony volt.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal, hogy egyidejűleg a pert megszüntette.

A másodfokú bíróság a végzése indokolásában kiemelte a felperes személyes meghallgatása során előadottakat. Eszerint a felperes elfogadta, hogy az alperes csak "önköltségi" alapon tudja foglalkoztatni, és a valódi feltételeket a "háttérszerződés" tartalmazta.

A jogerős határozat ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte a munkaviszony létrejöttének megállapítása alapján. Álláspontja szerint a jogerős végzés indokolása önellentmondó, logikátlan és iratellenes, a személyes meghallgatásán tett nyilatkozatait a tárgyalási jegyzőkönyv nem a valóságnak megfelelően rögzítette. Érvelése szerint az együttműködési megállapodásból is a munkaviszony létrejötte állapítható meg, mivel az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (továbbiakban: Üt.) 100. § (2) bekezdése értelmében az ügyvédjelölt munkaviszonyban alkalmazható. Álláspontja szerint alkotmányellenes és jogellenes volt - az Mt. 8. § (2) bekezdésébe ütközött - az olyan megállapodásra kényszerítése, amely szerint lemondott a munkabéréről és kötelezettséget vállalt a járulékai befizetésére. Sérelmezte az együttműködési megállapodás "háttérmegállapodásként" minősítését, mivel a megállapodásból, annak szóhasználatából is a munkaviszonyra lehet következtetni. Az alperes elismerte, hogy ügyvédjelöltként a szükséges gyakorlatot megszerezte, továbbá a munkaviszonyt bizonyítja az alperesnek a perben tett egyezségi ajánlata a nettó másfél millió forint munkabér megfizetéséről. A felperes azt is előadta, hogy a per tárgya a munkabér, nem pedig a munkaviszony volt, így az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 215. §-át, továbbá a másodfokú tanács nem volt szabályszerűen megalakítva. Utalt az Európai Bíróság gyakorlatára is, és az ügyében előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését kérte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok döntése megalapozott, a felperes saját nyilatkozatai szerint sem volt kényszerhelyzetben, a célja arra irányult, hogy ügyvédjelöltként bejusson a B.-i Ügyvédi Kamarába, az együttműködési megállapodást pedig nem támadta meg.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A felperes keresete 2002. június 1-jétől 2005. május 31-éig terjedő időre bruttó 7 200 000 forint munkabér, társadalombiztosítási járulékai, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult.

Az Mt. 141. §-a alapján a munkavállalónak munkaviszonya alapján munkabér jár. Eszerint a munkabérre irányuló kereset megalapozottsága megállapításához szükséges annak a vizsgálata, hogy a felek között munkaviszony fennállt-e. A felperes tehát alaptalanul hivatkozott a Pp. 215. §-a megsértésére amiatt, hogy az eljárt bíróságok a munkabérre vonatkozó igénye tekintetében elsődlegesen az alperessel fennállt jogviszonya jellegét, mint a kereseti igények jogalapját tették vizsgálata tárgyává.