BH 2022.2.43 Ha a károkozó fellebbezésében a nem vagyoni kártérítés összegét kizárólag abból az okból vitatja, hogy a vele egyetemleges kötelezettnek minősülő másik károkozó egyezség keretében már teljesített, a másodfokú bíróság a fellebbezésen túlterjeszkedik, ha a marasztalás összegét a káreseménykori ár- és értékviszonyokra, illetve a károsulti közrehatásra tekintettel szállítja le [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (2) bek., 215. §, 235. § (1) bek., 239. §, 253. § (3) bek.]

[1] Az I. rendű felperes fia 2009. október 29-én hajnalban a II. rendű alperes üzemeltetésében lévő főiskolai kollégiumban a lépcső külső korlátján tartózkodva, az I. rendű alperessel egymás ellen hadonászás közben egyensúlyát elvesztette, 10,39 méter magasból a pince betonkövezetére zuhant és a helyszínen életét vesztette.

[2] A cselekmény miatt a bíróság az I. rendű alperes bűnösségét emberölés bűntettében megállapította és 5 év börtönbüntetésre ítélte.

[3] Az I. rendű felperes gyermeke, a II. rendű felperes unokája, a III-IV. rendű felpereseknek a testvére volt. Az I. rendű felperes a fia halála előtt már évek óta egyedül nevelte gyermekeit.

[4] Az I. rendű felperes korábban ügyvédként dolgozott, azonban fia halálát követően pszichés és fizikai állapota folytán folyamatosan nem tud munkát végezni, a gyászfolyamat nála krónikussá vált, és elakadt a felelősöket kereső harag fázisában.

[5] A II. rendű felperest is nagyon megviselte a korábban támaszt jelentő fiúunokája halála, amely érzelmi teher számára.

[6] A III. rendű felperes testvére halálakor 19 éves volt, nála enyhe depresszió, szorongásos tünetek alakultak ki, amely gyászával hozható összefüggésbe. Testvére halálát követően az I. rendű felperessel feszültté vált a kapcsolata, elköltözött otthonról.

[7] A IV. rendű felperes 13 éves volt bátyja halálakor. A bekövetkezett káresemény után tanulmányi nehézségei voltak, középiskolát kellett váltania, és a felsőfokú tanulmányait sem fejezte be motiváció hiánya miatt.

[8] A bíróság jogerős közbenső ítéletével a főiskola kollégiumában elkövetett emberölés bűntette kapcsán a II. rendű alperes 75%-os kártérítési felelősségét állapította meg.

[9] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.

[10] A felperesek és az I. rendű alperes a peres eljárás során egyezséget kötöttek, amelyet a bíróság végzésével jóváhagyott. Az I. rendű alperes 5 000 000 forintot fizetett meg a felpereseknek, amelyből 1 000 000 forint a vagyoni, 4 000 000 forint pedig a nem vagyoni hátrányok kompenzációjára szolgált.

A kereseti kérelem és a II. rendű alperes védekezése

[11] A felperesek módosított keresetükben a II. rendű alperes kötelezését kérték - a II. rendű alperessel szemben 7 000 000 forint igényből kiindulva, a rá terhesebb 75-25% kármegosztásra figyelemmel - az I. rendű felperes részére 2 625 000 forint, a II-III-IV. rendű felperesek részére pedig személyenként 875 000 forint és járulékai nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

[12] A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a saját kártérítési felelősségének jogalapját a jogerős közbenső ítéletre figyelemmel nem vitatta, az összegszerűség vonatkozásában kifejtette, hogy mint oktatási intézmény ellen megítélt kártérítés összege nem haladhatja meg az I. rendű alperes által - bíróság által jóváhagyott egyezség alapján - megfizetett kártérítés összegét. Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 337. § (1) bekezdésére és a káronszerzés tilalmára.

[13] A II. rendű alperes pernyertessége érdekében beavatkozó - aki a hallgatói önkormányzat megbízásából a rendezvény hivatalos biztosítója és őre volt - a perben érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő.

Az első- és a másodfokú ítélet

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest az I. rendű felperes részére 2 625 000 forint, a II-IV. rendű felperesek részére pedig személyenként 875 000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére.

[15] Indokolásában hivatkozott arra, hogy jogerős közbenső ítélet már a II. rendű alperes felelősségét megállapította, ezért kizárólag a kártérítés összegszerűségét vizsgálta, függetlenül a felperesek és az I. rendű alperes által kötött egyezség tartalmától. Kifejtette, hogy a felpereseknek a II. rendű alperestől járó kártérítés összegszerűsége volt a per tárgya.

[16] Megállapította, hogy minden felperesnél fizikai és pszichikai tüneteket okozott szeretett hozzátartozójuk elvesztése, gyászuk nem múlt el.

[17] Minden egyes felperest ért hátrányt mérlegelve a felpereseknek a II. rendű alperessel szemben előterjesztett nem vagyoni kártérítési igényét teljes egészében megalapozottnak találta.

[18] A II. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, az I. rendű felperes javára megállapított nem vagyoni kártérítés tőkeösszegét 1 000 000 forintra, a II-IV. rendű felperesek esetében pedig személyenként 333 340 forintra szállította le.

[19] Indokolásában kifejtette, hogy a régi Ptk. 337. § (1) bekezdése szerint minden egyetemlegesen kötelezett az egész szolgáltatással tartozik mindaddig, amíg a jogosultat valamelyikük ki nem elégíti. Utalt az EBH 2011.2314. számú döntésre, amely szerint az egyetemlegesen kötelezettek egyikével a jogosult által kötött egyezség a többi kötelezettre csak akkor hat ki, ha az egyezség alapján a jogosult teljes követelésének kiegyenlítése megtörtént. Rámutatott arra, hogy a kötelezettek egyetemlegessége esetén nincs akadálya annak, hogy a jogosult az egyik kötelezettel egyezséget kössön, ez azonban nem zárja ki az egyezséggel meg nem térült jogos követelésének másik károkozóval szembeni érvényesítését.