BH 2024.9.220 I. Ha az elsőfokú bíróság észleli, hogy a közigazgatási szerv a közigazgatási tevékenységet téves formában valósította meg, akkor a téves döntési forma tényét végzésben meg kell állapítania, majd e végzés jogerőre emelkedését követően szükség szerint intézkedni kell a döntés tartalmához igazodó tanácsösszetétel és a megfelelő pertípusra áttérés iránt.

II. Ha a védirat elsődlegesen a keresetlevél visszautasítására irányul, de a bíróság azt nem találja alaposnak és a keresetlevelet nem utasítja vissza, akkor a bíróságnak az ügy érdemében hozott határozatának indokolásában kell kitérnie arra, hogy az alperes által hivatkozott perakadály - a védiratban kifejtettek ellenére - miért nem áll fenn [2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (6) bek., 45. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A hatóság a kiskorú gyermekek és ideiglenes hatályú elhelyezését megszüntette és a gyermekeket nevelésbe vette, részükre gyermekvédelmi gyámot rendelt és a felperes háztartásában kijelölte gondozási helyüket.

[2] A gyermekvédelmi gyám 2023. április 18-án értesítette a gyámhatóságot, hogy a gondozási helyen történt súlyos veszélyeztetettség miatt a gyermekeket 2023. április 17-én egy másik, biztonságos gondozási helyre vitte.

[3] Az alperes a 2023. április 24. napján kelt határozatában a felperesnél, mint nevelőszülőnél elhelyezett gyermekek gondozási helyét azonnali hatállyal megváltoztatta. A gyermekek részére új ideiglenes gondozási helyet jelölt ki. Döntését a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 80/B. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira, valamint a (2) és (3) bekezdéseire alapította.

[4] A felperes 2023. május 12-én a gyermekekkel történő kapcsolattartás szabályozására irányuló kérelmet nyújtott be az alpereshez, arra hivatkozással, hogy a gyermekek közel 5 és fél évig nevelkedtek a háztartásában, őt tekintik édesanyjuknak. Előadta továbbá, hogy a gyermekeket szerette volna örökbe fogadni.

[5] Az alperes a 2023. május 19-én kelt végzésével a felperes kérelmét az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 46. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:179. § (3) bekezdése alapján visszautasította. Indokai szerint a Ptk. 4:179. § (3) bekezdése szerinti kapcsolattartásra jogosult más személyek körébe nem tartozik bele a szakellátásban élő gyermekek nevelőszülője, mivel foglalkoztatási jogviszony keretében a gondozási helyen látja el a tevékenységét és nem minősül hozzátartozónak.

A kereset és a védirat

[6] A felperes az alperesi végzés ellen keresetet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, a kapcsolattartás szabályozására irányuló kérelmének való helyt adást; másodlagosan a végzés megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

[7] Álláspontja szerint a végzés sérti a Ptk. 4:179 §-át, az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdését, VI. cikk (1) bekezdését, az Ákr. 2. § (1) bekezdését, a 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjait, a 62. §-át, a Gyvt. 2. § (1) bekezdését, a 6. § (1) bekezdését és a 7. § (1) bekezdését. Nézete szerint az alperes tévesen értelmezte a Ptk. 4:179. § (3) bekezdését, hiszen az egyértelműen kapcsolattartásra jogosultként határozza meg a nevelőszülőt. Hivatkozott Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) hivatkozott joggyakorlatára, amely a nevelőszülő és a gyermek közötti kapcsolatot az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8. cikkének oltalma alatt álló kötelékként elismeri.

[8] Az alperes védiratában elsődlegesen a keresetlevél elkésettség miatti visszautasítását, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság - egyesbíróként eljárva, egyszerűsített perben hozott - jogerős ítéletével a végzést megsemmisítette, és az alperest új eljárásra kötelezte.

[10] Indokai szerint a perben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperest, mint a gyermekek volt nevelőszülőjét megilleti-e a gyermekekkel való kapcsolattartás joga, figyelemmel arra is, hogy a felperes nem polgári jogi (családjogi) jogviszony, hanem nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony keretében látta el a gyermekekkel kapcsolatos nevelőszülői teendőket.

[11] Rámutatott arra, hogy a jogalkotó a nevelőszülői státusz két formáját különbözteti meg. A magánjogi értelemben vett nevelőszülőt, aki a Ptk. 4:199. § (2) bekezdése alapján a gyermekről saját háztartásában hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodik, és nem vér szerinti, örökbefogadó vagy mostohaszülője a gyermeknek. Továbbá a gyermekvédelmi nevelőszülőt, aki a gyámhatóság határozata alapján nála elhelyezett gyermeket ellenszolgáltatás ellenében saját háztartásában neveli. Pusztán tehát a Ptk. 4:179. § (3) bekezdése figyelembevételével - annak nyelvtani és kontextuális értelmezésével - a gyermekvédelmi nevelőszülőt a gyermekkel való kapcsolattartás joga nem illeti meg, amelyet a kommentárirodalom is alátámaszt, ennek az értelmezésnek az alperes döntése megfelel.

[12] Hangsúlyozta, hogy a keresetlevélben kifejtettekre tekintettel vizsgálnia kellett, hogy az alperesi döntés összhangban áll-e Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeivel és a gyermekek mindenek felett álló érdekével.

[13] Rámutatott arra, hogy az EJEE 8. cikke alapján a valódi családi kapcsolatok és kötelékek élveznek védelmet, a családi kapcsolatok pedig nem értelmezhetők szűken, a tagállamok által kizárólag elismert kapcsolatokra. Az EJEB gyakorlata szerint - Kopf and Liberda v. Ausztria ügy, a V.D. and Others v. Oroszország ügy - nem korlátozódik csak a tagállam által a család fogalomkörébe tartozó kapcsolatokra, hanem valós tartalmuk alapján ítéli meg azokat. Az EJEB hivatkozott gyakorlatában a nevelőszülő és a gyermek közötti kapcsolat családi kötelék, és mint ilyen, az EJEE 8. cikkének oltalma alatt áll.

[14] Álláspontja szerint az EJEB joggyakorlatából az a következtetés vonható le, hogy a nevelőszülőt, még ha az gyermekvédelmi nevelőszülő is, nem lehet ab ovo kizárni a gondozásából kikerült gyermekekkel való kapcsolattartás lehetőségéből. A gyermekvédelmi nevelőszülő és a nevelésbe vett gyermek közötti kapcsolatot is olyan családi köteléknek kell tekinteni - az eset egyéb tényeit is szem előtt tartva -, amelyet az EJEE 8. cikke és az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése alapján védelemben kell részesíteni. Csak ez az értelmezés felel meg az Alaptörvény 28. cikkének, amelynek értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.

[15] A megismételt eljárásra adott iránymutatása szerint az alperes köteles a felperes kérelmét érdemben elbírálni. Ennek keretében értékelnie kell, hogy az öt és fél év felperes háztartásában való nevelkedés megfelel-e a Ptk. 4:179. § (3) bekezdése szerinti "hosszabb idő" fogalmának. Továbbá azt, hogy ez idő alatt milyen érzelmi viszony alakult ki a felperes és a gyermekek között, valamint, hogy milyen jelentősége van annak, hogy a felperes a gyermekeket örökbe kívánta (kívánja) fogadni. Mindezeket meghaladóan az alperesnek a gyermekek mindenek felett álló érdekét is mérlegelnie kell. Azt is vizsgálnia kell, hogy van-e olyan körülmény, amely a kapcsolattartást kizárja. Mindennek azért is van jelentősége, mert a perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a felperes a gyermekeket ne fogadhatná örökbe, márpedig az örökbefogadási eljárást jelentősen hátráltatná, ha a felperes a gyermekekkel nem tarthatna kapcsolatot. Rámutatott arra, hogy a perben rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a gyermekek maguk is szeretnének kapcsolatot tartani a felperessel, amely körülményt szintén figyelembe kell venni.