A Fővárosi Ítélőtábla Bf.102/2015/7. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 81. §, 89. §, 92. §, 164. §, 366. §, 459. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.102/2015/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év december hó 4. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 20.B.35/2014/33. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott halmazati büntetését különös visszaesővel szemben tekinti kiszabottnak.

A Budapest Környéki Törvényszéken a bűnjeleket helyesen Bny.130/2014. bűnjelszám alatt kezelik.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Budapest Környéki Törvényszék a 2014. december 19. napján kelt 20.B.35/2014/33 számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében (Btk.164.§ (1) és (8) bekezdés I. fordulat) kifosztás bűntettében (Btk. 366.§ (1) bekezdés b) pontban.

Ezért őt halmazati büntetésül 9 év börtönre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

A korábbi 2 év börtönbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.

Rendelkezett a járulékos kérdések, így az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe beszámítása, a bűnjelek és a bűnügyi költség viselése tekintetében is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére téves minősítés miatt súlyosításért, a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.499/2014/5 számú átiratában az ügy elbírálására nyilvános ülés kitűzését indítványozta bejelentve, hogy azon nem vesz részt.

Az ügyészi fellebbezést súlyosítás végett tartotta fenn.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartva folytatta le az eljárást. Túlnyomó részt megalapozott tényállást állapított meg, mely tényállás kiegészítendő azzal, hogy a vádlott műanyagtalpú szövetcipőt viselt. A vádlott korábban nem ismerte a sértettet és nem volt tudomása a sértett fejlődési rendellenességéről.

Az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének és okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. A minősítést törvényesnek tartotta azzal, hogy a vádlott a testi sértés bűntettét eshetőleges szándékkal követte el, mert a fejre irányzott közepes erejű rúgás esetén reálisan számolnia kellett azzal, hogy súlyos, esetleg életveszélyes agysérülést is okozhat és eziránt közömbösséget mutatott.

Továbbító súlyosítóként indítványozta értékelni, hogy a vádlott visszaeső, a kifosztás tekintetében pedig különös visszaeső. A különös kegyetlen elkövetést a súlyosító körülmények köréből mellőzendőnek tartotta. Arra hivatkozással, hogy a megemelt büntetési tétel felső határa 18 év és a súlyosító körülmények túlsúlya miatt az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kiszabott szabadságvesztés súlyosítását, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A nyilvános ülésen a vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság felderítette a tényállást és abból helyesen vont következtetést arra, hogy a vádlott testi sértés bűntettét követte el. Az időmúlásra tekintettel a büntetés enyhítését kérte.

A vádlott eltúlzottnak tartotta az ítéletet és lényegében megismételve a tárgyaláson előterjesztett védekezését arra hivatkozott, hogy hamis tanúvallomások alapján ítélték el. Állítása szerint a lányoknak nem volt indoka félni tőle, a sértett volt az, aki felé ment és támadott, ő pedig addig bántalmazta, amíg ez a támadás fennállt. Utalt arra is, hogy nem tudott arról, milyen betegsége van a sértettnek. Elismerte, hogy a sértett telefonját felvette, előadta, hogy a rendőrök azt mondták neki, hogy meghalt a sértett és soha nem szabadul, ezért meg akarta ölni magát. Az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

A bejelentett fellebbezések nem alaposak.

Az ítélőtábla a bejelentett kétoldalú fellebbezések folytán az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

Felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le.

A vallomások felolvasása a hatályos eljárásjogi szabályok alapján történt.

Az elsőfokú bíróság az eljárást kellő körültekintéssel, részletesen lefolytatta, a vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából a releváns bizonyítékokat feltárta. Azokat egyenként és összességében okszerűen, a logika szabályainak ellent nem mondóan értékelte és nem tévedett akkor sem, amikor az általa megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést.

Az elsőfokú bíróság túlnyomórészt megalapozott, a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg.

A tényállás azonban személyi és történeti részében egyaránt kiegészítésre szorul.

Az ítélőtábla a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján a tényállást a vádlott előélete tekintetében azzal egészíti ki, hogy a vádlottat a Budaörsi Járásbíróság a 2015. július 7. napján hozott ítéletével hivatalos személy elleni erőszak bűntette és testi sértés bűntettének kísérlete miatt nem jogerősen 3 év 10 hónap szabadságvesztésre ítélte.

Az ítélet 3. oldal 2. bekezdésének 2. mondatát azzal egészíti ki, hogy a vádlott műanyagtalpú szövetcipőt viselt.

Az ítélet 3. oldal 2. bekezdésének utolsó mondatát azzal egészíti ki, hogy a mentőket 2:16 órakor értesítették (OMSZ mentési dokumentációs lap nyom. ir. 301. oldal).