BH 1993.7.469 I. A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt. A munkaviszonynak az ilyen módon történő megszüntetéséhez mindkét fél feltétel nélküli akaratelhatározása szükséges. Ebben kifejezésre kell juttatni a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot és annak időpontját.

II. A munkaügyi bíróság nem pótolhatja a felek megegyezésének hiányát a munkaviszony megszűnésének időpontját illetően, és ezzel összefüggésben nem állapíthat meg felmondási időt [Mt. 25. § (1) bek.].*

A felperes 1989. augusztus 26-tól dolgozik az alperesnél. A felek által megkötött munkaszerződés szerint az alperes havi 4000 Ft munkabérrel portás munkakörben alkalmazta, a munkaszerződés 5. pontjában foglalt kikötés alapján "szükség esetén helyettesítésre". Az alperes 1990. január 12-én arról tájékoztatta, hogy a munkaviszonyát 1990. január 3-ával megszünteti. Ezt azzal indokolta, hogy a munkaszerződés nem rendszeres munkavégzésre szól, és a portások helyettesítésére előreláthatólag több hónapon keresztül nem lesz szükség.

1990. február 5-én ismételten közölte a felperessel a munkaszerződésnek most már 1990. február 5-ével való "felbontását". Egyúttal intézkedett az 1989. évi augusztus havi munkabér-különbözet kifizetéséről és a munkakönyv visszaküldéséről.

A felperes kérelmére eljárt munkaügyi döntőbizottság határozatában megállapította, hogy a munkáltató felmondása szabálytalan, ennélfogva semmis. Kötelezte a munkáltatót az 1989. augusztus havi bérkülönbözet és kamata megfizetésére, ezt meghaladóan elutasította a kérelmet.

A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte a munkaviszonya helyreállítását, a munkabére és a kára kifizetését. Anyagi igényét 31 450 Ft-ban jelölte meg.

A felek között folyt másik perben a peres felek 1990. április 27-én egyezséget kötöttek, amelyet a bíróság az 5. sorszámú végzésével jóváhagyott. Eszerint az alperes vállalta a munkaviszony helyreállítását, a munkakönyvi bejegyzés törlését és az 1990. január 3-tól február 5-ig terjedő időre 4000 Ft munkabérnek 15 napon belül történő kifizetését azzal, hogy a felperesnek nincs egyéb kereseti igénye.

A felperes 1990. július 4-én kérte az 50 éves munkaviszonya figyelembevételével a munkaviszonyának felmondással történő megszüntetését, a felmondási idő alatt a munkavégzés alól való felmentését, az elmaradt munkabére és az 1989. évben nyolc munkaszüneti napon végzett

munkája ellenértékének a kifizetését. Ezt azzal indokolta, hogy a munkaszerződés érvénytelen, és a munkáltató a bíróság végzésében foglaltakat nem hajtotta végre, őt nem foglalkoztatja.

Az alperes az 1990. szeptember 20-án hozott határozatával arról tájékoztatta, hogy az Mt. 25. §-ának (1) bekezdése alapján közös megegyezéssel szünteti meg a munkaviszonyt 1990. szeptember 30-án. Ezt a felperes a már említett levelével és az abban foglalt, a munkaviszony megszüntetésére irányuló szándékkal indokolta. Kitért arra is, hogy nem mond fel, a portások helyettesítését más módon oldja meg, és a felperes munkájára az 1990. évben már nem tartott igényt.