A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27546/2010/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 3. §, 8. §, 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) 3. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Vitál-Eigner Beáta

Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.546/2010/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd ... által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány u. 5; hivatkozási szám: ...) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2010. évi június hó 16. napján kelt 2.K.30.194/2010/7. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán az alulírott helyen 2011. évi március hó 16. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a felperest - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - további 526.500 (azaz ötszázhuszonhatezer-ötszáz) forint kereseti részilleték megfizetésére kötelezi, míg a fennmaradó 60.000 (azaz hatvanezer) forint kereseti részilletéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (azaz ötvenezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 540.000 (azaz ötszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az alperes a 2009. december 1. napján kelt ... számú határozatában megállapította, hogy a felperes az .., illetve az ... számlacsomagok vonatkozásában 2007. novembere és 2009. júliusa között egyes kommunikációs eszközeinek alkalmazásával a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, illetőleg a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, amely miatt őt 10.000.000 bírság megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolása szerint a felperes megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8.§-ának (2) bekezdés c) pontját, míg 2008. szeptember 1-je után a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3.§-ának (4) bekezdésére és az Fttv. mellékletének 20. pontjára tekintettel az Fttv. 3.§-ának (1) bekezdését egyrészt azzal, hogy az ... számlacsomaggal kapcsolatos tájékoztatásaiban díjmentes kártyás vásárlási lehetőséget ígért, ugyanakkor elhallgatta, hogy 2008. szeptember 1-jén bevezette a tételdíjat, amelyet az ötödik az adott hónapban nem a felperes által kezdeményezett nem költség jellegű terhelő tranzakciót követően számít fel, másrészt pedig azzal, hogy az ... számlacsomag és az ... számlacsomag esetében díjmentesként, ingyenesként kínált egyes szolgáltatások esetén utólagos jóváírást alkalmazott. Kifejtette, hogy a Tpvt. 2008. szeptember 1-je előtt hatályos III. fejezetével kapcsolatos, a fogyasztói döntési folyamat, illetve az ésszerűen tájékozott fogyasztó fogalmára vonatkozó elvi megállapítások megfelelően irányadók az Fttv. alkalmazása során is. A bírságkiszabás körében a jogsértő kommunikációs eszközök alkalmazása kapcsán felmerült ismert költségeket vette figyelembe, amelynek során súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperes mint a piac meghatározó szereplője korábban már több alkalommal tanúsított a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartást, továbbá, hogy a fogyasztói kör jelentős volt, a jogsértés több mint másfél éven át valósult meg, illetve, hogy a felperes magatartása felróható volt. Enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a fogyasztók a szerződéskötést megelőzően további információkhoz juthattak a számlacsomagokkal összefüggésben, továbbá azt, hogy a felperes az eljárás lezárultát megelőzően önként módosított kereskedelmi gyakorlatán.

A felperes keresetében elsődlegesen jogsértés hiányában a határozat megváltoztatását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Az ... számlacsomaggal kapcsolatban előadta, hogy a tételdíj nem az ingyenesként kommunikált áru vonatkozásában került felszámolásra, a csomag meghatározott részszolgáltatásának, azaz a bankkártyás vásárlásnak a díjmentessége nem jelenti azt, hogy maga a szolgáltatás lenne ingyenes. Hangsúlyozta, hogy valamennyi kommunikációban feltüntette, hogy a tájékoztatás nem teljeskörű. A lakossági bankszámlákról, a folyószámlahitelről és a külföldi fizető eszközök forgalmazásáról szóló Üzletszabályzat, valamint a kapcsolódó hirdetmények alapján pedig a fogyasztó megismerhette a díjköteles és a díjmentes szolgáltatásokat, továbbá az elszámolás feltételeit. A per során csatolt újságcikkek is azt támasztják alá, hogy az átlagfogyasztó tudta, hogy a bankkártyás vásárlás ingyenességét nem érinti a tételdíj. Kiemelte, hogy ezzel kapcsolatban panasz nem is érkezett. Az utólagos jóváírás körében előadta, hogy a fogyasztó azt a szolgáltatást kapja, amelyet a kommunikáció ígér, ezért a kereskedelmi gyakorlata nem lehet tisztességtelen. A fogyasztótól elvárható az Fttv. 4.§-a szerinti megfelelő mértékű információkeresés, ezért kifogásolta, hogy az alperes nem vetette egybe a kommunikáció valamennyi eszközét a szolgáltatás jellemzőivel. Vitatta, hogy a Tpvt. 2008. szeptember 1-je előtt hatályos rendelkezéseire alapított gyakorlat minden további nélkül alkalmazható 2008. szeptember 1-je után is. A bírságkiszabásra vonatkozó rendelkezés a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§-ába ütközik, mert a határozatból nem állapíthatók meg a mérlegelés szempontjai. Ezen kívül okszerűtlen volt súlyosító körülményként értékelni az ismételt jogsértést. Az alperes nem határozta meg az érintett piacot, amely miatt tévesen értékelte a piaci súlyát és a tájékoztatással elért fogyasztói kört. Magatartása nem volt felróható, a jogsértés pedig nem tartott másfél évig.

Az alperes a határozatban foglaltak fenntartása mellett kérte a kereset elutasítását. Hangsúlyozta, hogy a felperes az ésszerűen eljáró fogyasztó számára díjmentes kártyás vásárlást ígért, ezért a hivatkozott újságcikkek irrelevánsak. Ezen kívül nem ingyenes az a szolgáltatás, amelyben a díj felszámításra, majd utólag jóváírásra kerül. A kereskedelmi gyakorlat jogsértő jellegén pedig nem változtat az, ha a fogyasztó máshonnan további kiegészítő információkhoz juthat. A bírságkiszabás körében előadta, hogy a határozat tartalmazza az enyhítő és a súlyosító körülményeket, az ismételt jogsértés pedig a bírói gyakorlat szerint is súlyosító körülmény. Állította, hogy az érintett fogyasztói kör nagysága nem azonos a szerződéssel rendelkező fogyasztók számával.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatának bírságkiszabást tartalmazó rendelkezését megváltoztatta és a bírságot 9.000.000 forintra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az Fttv. 2.§-ának d) pontjában felsoroltak egymással nem állnak konjunktív viszonyban, így akár egyetlen reklám is kereskedelmi gyakorlatnak minősül, ha az az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladás-ösztönzésével áll közvetlen kapcsolatban. A jogsértés megállapíthatóságának nem feltétele az azonos szolgáltatásra vonatkozó összes kommunikáció együttes vizsgálata, ezért a kereskedelmi gyakorlat jogsértő voltán nem változtat az sem, hogy a fogyasztó máshonnan további kiegészítő információkhoz juthat hozzá. A bankkártyás fizetéssel kapcsolatban leszögezte, hogy a díjmentesség fogalma azt korrigáló, kiegészítő megjegyzések hiányában egyértelműen ingyenességet jelent, vagyis azt, hogy az érintett szolgáltatás vagy részszolgáltatás annak minden egyéb ismérvével együtt ingyenes. A díjmentességet módosító feltételek felkutatása pedig még az Fttv. 4.§-a szerinti ésszerűen tájékozott fogyasztótól sem várható el. A tételdíj szabályai alapján nem állapítható meg, hogy a bankkártyás vásárlás esetén mi az a fogyasztó számára szolgáltatásként értelmezhető felperesi aktivitás, amelynek a tételdíj az ellenértéke lenne, és amelyet a fogyasztó a bankkártyás vásárlás ténylegességétől el is tudna vonatkoztatni. E körben indifferens, hogy a bankkártyás vásárlást a fogyasztó önálló szolgáltatásként vagy a számlacsomag részszolgáltatásának tekinti. Amennyiben a díjmentesként kommunikált részszolgáltatás igénybevételével, azzal okozatban a fogyasztónak ténylegesen költsége merülhet fel, a díjmentességre utalás jogsértő. Mindezen nem változtat az, hogy érkezett-e panasz a felpereshez, a sajtóban megjelent publikációk pedig a bíróságot nem kötik. Az utólagos elszámolás vonatkozásában kifejtette, hogy a díjmentesség és az elszámolás módja nem elválasztható fogalmak; a felperes által díjmentesként hirdetett egyes szolgáltatások még egy ésszerűen tájékozott fogyasztó számára sem azonosak egy határozott idejű, de ügyleti kamat kikötést nem tartalmazó betételhelyezéssel, márpedig az utólagos jóváírás intézménye a fogyasztó szempontjából ezt jelentette. Hangsúlyozta, hogy az alperes a döntését a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre, és nem a korábban kialakított eseti döntésekben megjelenített jogi érvelésekre alapozta. Ugyanakkor a felperes a Pp. 164.§-ának (1) bekezdésében előírt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem fejtette ki, hogy az alperes által hivatkozott eseti döntések mely megállapítása és miért ellentétes az Fttv. 2008. szeptember 1-je után hatályos rendelkezéseivel vagy a közösségi joggal. A Tpvt. 9.§-ában foglaltak alapján pedig nem volt relevanciája annak, hogy az Fttv. 4.§-a szerinti fogalmi definíciót a 2008. szeptember 1-je előtti Tpvt. nem tartalmazta. Az Fttv. 4.§-ában foglaltak alapján sem kell egy ésszerűen tájékozott fogyasztónak motiváltnak lennie arra, hogy utána nézzen, milyen feltételek esetén merül fel a díjmentesként hirdetett szolgáltatás igénybevétele után mégis valamilyen költség. A bírságkiszabás körében kifejtette, hogy a határozat alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes milyen szempontokat vett enyhítő-, illetve súlyosító tényezőként figyelembe. Az ismételt jogsértés a bírság összegszerűségére növelő hatással van, hiszen a versenyjog semmilyen érintett piacon nem teszi lehetővé a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolását illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot. A tájékoztatással elért fogyasztói kör nem azonosítható a felperes tényleges ügyfeleinek számával, a felperes piaci ereje, a honlapon való tájékoztatás és a bankfiókokban bárki által hozzáférhető prospektus olyan körülmények, amelyek már önmagukban kizárják az érintett fogyasztói kör szűkítését. A felperes felróhatóságát nem csökkenti az, hogy a meglévő ügyfeleit a tételdíj bevezetése előtt tájékoztatta. A jogsértő kommunikáció ugyanis nem a már számlacsomaggal rendelkező ügyfeleket kívánta meggyőzni, hanem az ilyen szolgáltatást még igénybe nem vett fogyasztókat. Mindezek mellett az alperes a Pp. 339/B.§-ában foglaltakkal ellentétesen, okszerűtlenül mérlegelt. A jogsértéssel érintett időszak ugyanis átlagosan csak egy év, amely miatt indokolt volt a bírság mérséklése.