BH 1997.11.530 A jogcím téves megjelölése miatt a kártérítésre irányuló kereseti követelés nem utasítható el [Ptk. 310. §, 339. § (1) bek., Pp. 213. §, 215. §].

Az 1992. május 25-én megkötött szerződésben a felperes megrendelt a II. r. kft. alperestől egy kéttengelyes tehergépkocsihoz kapcsolható utánfutót. A felperes megrendelését a II. r. alperes átadta az I. r. kft. alperesnek, amely az utánfutót legyártotta. A felperes az utánfutót az I. r. alperestől vette át, és annak ellenértékét az I. r. alperesnek fizette ki. 1992. július 22-én, amikor a felperes áruval megrakottan Ausztriából hazafelé tartott, az utánfutó jobb oldali kereke meggyulladt, majd a tűz átterjedt előbb az utánfutóra, majd az azt vontató tehergépjárműre.

A felperes keresetében a tűzeset folytán őt ért kár megtérítéseként 1 026 590 forint, valamint 10 500 DEM-nek megfelelő forintösszeg és kamatai megfizetésére kérte az alperesek marasztalását. Az I. r. alperessel szemben keresetét a Ptk. 339 §-ának (1) bekezdésére, míg a II. r. alperessel szemben a Ptk. 310. §-ára alapította.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy részéről hibás teljesítés nem történt, a tűz nem műszaki hiba következtében keletkezett. A II. r. alperes pedig arra hivatkozott, hogy ő csak mint az I. r. alperes megbízottja vette fel a felperes megrendelését, és azt közvetítette az I. r. alperes részére.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította a felperes 60%-os közrehatását a tűzkár bekövetkeztében. Az elsőfokú bíróság a felperes megbízásából eljárt N. F. igazságügyi szakértő, az I. r. alperes megbízásából eljárt K. I. igazságügyi szakértő véleményei, valamint a Tatabányai Tűzoltóság jelentése alapján azt állapította meg, hogy a tűz azért következett be, mert az utánfutó nem megfelelő kapcsolási magassága következtében az első tengelyre nagyobb terhelés esett, ami fokozott súrlódást és ezáltal a kerékdob, a fékberendezés felforrósodását eredményezte. Az alvállalkozója hibás teljesítéséért a II. r. alperes felelősséggel tartozik, ami azonban nem zárja ki az I. r. alperes Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelősségét. Az alperesek felelőssége egyetemleges. Ugyanakkor a felperest a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint önhiba terheli a kár bekövetkezésében, egyrészt mert az utánfutó nem megfelelő kapcsolási magassága szemmel látható és így felismerhető volt, másrészt mert a felperes a kerekek túlforrósodását észlelve is továbbhaladt. A közbenső ítélet ellen valamennyi fél fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - azt állapította meg, hogy a szerződést a felperes nem a II. r. alperessel, hanem az I. r. alperessel kötötte meg, mert a II. r. alperes csak az I. r. alperes képviselőjeként járt el az ügyletkötésnél. A felperes és az I. r. alperes között fennállt szerződéses viszonyra tekintettel alaptalan az I. r. alperessel szemben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett kereset. A II. r. alperessel szemben szerződésszegéssel okozott kár címén előterjesztett kereset pedig a szerződéses viszony hiányában alaptalan. Az elsőfokú bíróság az alperesek egyetemleges marasztalásával egyébként is túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, mert a felperes vagylagosan kérte az alperesek marasztalását.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy kára megtérítésére az alperesek kötelesek. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően mellőzte az alperesek felelősségének a vizsgálatát csupán azért, mert kártérítési felelősségük nem alapulhat a felperes által megjelölt jogcímen. A jogerős ítélet megalapozatlan is, mert a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével tévesen állapította meg, hogy a felperes nem a II. r. alperessel állt szerződéses kapcsolatban. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 213. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, mert közbenső ítélete rendelkező részében a keresettel érvényesített jog fennálltát nem állapította meg. A felperes szerint egyértelműen megállapítható, hogy az utánfutó hibái okozták a káreseményt, amelynek bekövetkeztében a felperes közrehatása nem állapítható meg, így kármegosztásnak nem lehet helye.