A Fővárosi Ítélőtábla Bf.284/2007/9. számú határozata rablás bűntette (FEGYVERESEN, JELENTŐS ÉRTÉKRE elkövetett rablás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 16. §, 20. §, 37. §, 61. §, 99. §, 137. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 370. §, 371. §, 386. §] Bírók: Hildenbrand Róbert, Rédei Géza, Szigeti Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.626/2005/76., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.284/2007/9.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Bf.284/2007/9. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2008. év május hó 6. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A társtettesként, jelentős értékre, fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság 2007. november 5. napján kelt 7.B.626/2005/76. számú ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet keltétől előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült 385.760 (háromszáznyolcvanötezer-hétszázhatvan ) forint bűnügyi költségből köteles a vádlott 10.800 (tízezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költséget megfizetni, míg a 374.960 (háromszázhetvennégyezer-kilencszázhatvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Bíróság a 2007. november 5. napján kihirdetett 7.B.626/2005/76. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki jelentős értékre, fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérletében, mint társtettest, ezért őt - mint visszaesőt - 8 évi fegyházbüntetésre és 8 évre a Magyar Köztársaság területéről való kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés tartamába a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A kihirdetett ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője az ítélet ellen felmentés érdekében fellebbezést jelentett be.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.31/2006/24-II. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy az ítélet indokolásának 11. oldalán az elkövetés időpontjának téves feltüntetését az ítélőtábla javítsa ki.

A nyilvános ülésen az ügyész nem vett részt. A vádlott védője a perbeszédében a felmentés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az ítélet több tekintetben is megalapozatlan: nem tisztázta az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott és a sértett között ténylegesen mely időponttól kezdve és milyen tartalmú kapcsolat állt fenn, ugyanis adat merült fel arra, hogy nem 2003-ban, hanem már 1999-ben kezdődött kapcsolatuk. Nem folytatott bizonyítást az elsőfokú bíróság a bűncselekmény elkövetéséhez használt "fegyvernek látszó tárgy" kilétére, és nem vett fel bizonyítást arra nézve sem, hogy a bűncselekménnyel veszélyeztetett érték - a csatolt számlák ellenére - ténylegesen a sértett birtokában volt-e. Vitatta a védő az ítéletnek azt a ténymegállapítását, hogy védence jelen volt a bűncselekmény helyszínén, ugyanis a BKV-tól beszerzett útvonal-tervező adatai a jelen esetben nem használhatók, mivel az elkövető, mint utóbb kiderült más irányba menekült a helyszínről. E körben utalt még arra is, hogy a vádbeli időben ónos eső esett, így az érintett járatok menetideje megnőtt, valamint a rendőri jelentés tartalmát is figyelembe véve - 18 óra 10 perckor érkezett az első bejelentés - védence nem lehetett a bűncselekmény helyszínén, mert a cellainformációkban megjelölt időpontban nem érhetett a Keleti pályaudvar környékére. Sérelmezte a védő, hogy a DNS vizsgálat elvégzésére vonatkozó indítványának az elsőfokú bíróság nem adott helyt. Utalt arra is, hogy a sértettnek a vádlott ruházatára tett vallomása nem fogadható el, mert arra nézve nem történt bizonyítás, hogy a vádbeli napon a bűncselekményt megelőzően találkozott-e a sértett a vádlottal és esetleg akkor viselt ruházatát írta le. Kifogásolta, hogy az első fokú ítélet 8. oldal negyedik bekezdésében írtaknak nincs ténybeli alapjuk, az csupán a bíróság feltevését tartalmazza, aminek az ítéletben nem lehetne helye.

A kifejtettek alapján a védő arra az álláspontra helyezkedett, hogy az első fokú ítélet olymértékben megalapozatlan, hogy arra bűnösséget alapítani nem lehet, ezért védence felmentésére tett indítványt. Másodlagosan- bűnösség megállapítása esetére - a büntetés enyhítését és a kiutasítás mellékbüntetés mellőzését indítványozta arra hivatkozással, hogy védencének szülőföldjén már semmiféle családi, rokoni kapcsolata nincs.

A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában kijelentette, hogy a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, egyebekben csatlakozott a védőjéhez.

A bejelentett védelmi fellebbezésre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be.348.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a büntetőeljárás szabályait megtartva, igen részletes és mindenre kiterjedő bizonyítás felvételével folytatta le az eljárást, amelynek során az ügy eldöntése szempontjából minden lényeges bizonyítékot feltárt, azokat egyenként és összességükben értékelt és mérlegelési jogkörében eljárva állapította meg az ítéleti tényállást. Az ítélet indokolásában részletesen okát adta annak, hogy a vádlott védekezésével szemben miért a sértett vallomását fogadta el ítélkezése alapjául. Az ítélet indokolásából egyértelműen megállapítható, hogy a sértett az eljárás során mindvégig következetes, tényszerű, tárgyilagos vallomást tett, amely vallomást minden részletében alátámasztották a tanúvallomások, a helyszíni szemle adatai, illetőleg az orvosszakértői vélemény adatai is.

A védőnek az ítéleti tényállás megalapozottságát támadó fellebbezése nem alapos.

A sértett az eljárás során tett vallomásaiban következetesen állította, hogy a vádlottat 2003-ban ismerte meg, amikor az szabadult a börtönből. Ezzel szemben a vádlott azt állította, hogy a sértettet még 1999-ben - amikor Magyarországra érkezett - ismerte meg, egy embercsempészéssel kapcsolatos ügyben ugyanis a sértett "akkoriban egy embercsempész banda vezetője volt" (nyom. ir. I. kötet 455. oldal negyedik bekezdés alatti vallomás). Ez a vádlotti állítás azonban nem felel meg a valóságnak, mivel a sértett a bűnügyi nyilvántartás szerint a vádlott által megjelölt ügyben nem szerepelt, ekként a védő által hangoztatott megalapozatlansági ok a vádlott és a sértett kapcsolatának keletkezésére vonatkozóan nem alapos.

A fegyvernek látszó tárgy felkutatására, illetve az eszköz mibenlétére való bizonyítás hiányára vonatkozó védői felvetés, pedig azért nem helytálló, mivel a sértett következetesen állította, hogy, amikor a vádlott és ismeretlen társa a vádbeli napon 17 óra 45 perc körüli időben megjelentek az irodájában, fegyvert szegeztek rá és pénzt követeltek tőle, miközben csőre töltötték pisztolyaikat. A sértettben egyértelműen azt a benyomást keltették az elkövetőknél lévő eszközök, hogy azok emberi élet kioltására alkalmas lőfegyverek és belőle a teljes reménytelenség érzetét váltották ki. Miután az elkövetőkről a sísapkát lerántotta és a vádlott kilétét felfedte az elkövetők elmenekültek a helyszínről. Az eljárás során a fegyvernek látszó tárgyak nem kerültek elő, így az eljáró hatóságok - közöttük a bíróság is - csupán azt tudták megállapítani, hogy a vádlottnál és társánál fegyvernek látszó tárgy volt az elkövetés időpontjában. A sértett e tekintetben következetes vallomást tett, az elsőfokú bíróság ennek alapján rögzítette ítéletében, hogy a vádlott és társa fegyvernek látszó tárggyal valósították meg a bűncselekményt, és erre nézve megalapozott indokolást adott.