BH 2007.12.397 I. Az államtitoksértés megvalósulásának nem feltétele az adott dokumentum helyes vagy helytelen minősítése és a titkosítás hosszabb vagy rövidebb idejének sincs jelentősége - Annak van jelentősége, hogy az irat titkos minősítését az ahhoz hozzájutó személyek, az iraton lévő jelzések, vagy az irat tartalma alapján felismerhették-e [Btk. 221. § (1) bek.].

II. Jogkérdésben a büntetőeljárásban szakértői vélemény nem szerezhető be - Az ilyen kérdésben véleményt nyilvánító szakértő a szakértői kompetenciáján túlterjeszkedik [Be. 78. § (1)-(4) bek.].

A F. Bíróság 2005. év november hó 18. napján kelt ítéletében dr. K. M. vádlottat az ellene államtitok-sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

2004. május közepén egy ismeretlen személy ismeretlen módon és körülmények között egy levélről készült fénymásolatot juttatott el a N. című újság B. városban lévő főszerkesztőségébe, H. I. részére.

H. I. a lap felelős szerkesztője a két oldalas, összetűzött, fénymásolt iratot átolvasta és abból megállapította, hogy a levelet az egyik megyei főkapitány írta az azonos megyében dolgozó megyei főügyész-helyettes részére, 2003. szeptember hó 1. napján.

Ezt a levelet a H. Megyei Rendőr-főkapitányságon államtitoknak minősítették és Tük. számon iktatták, így az eredeti levél első oldalán a jobb felső sarokban feltüntették, hogy "Államtitok! Szigorúan titkos! Nem másolható!"

A N. szerkesztőségébe eljuttatott fénymásolaton azonban a minősítési jelzet már nem szerepelt, ugyanis a fénymásolatot a minősítési jelzet kitakarásával készítették el.

H. I. a fénymásolatot átadta a vádlottnak azzal, nézze meg, hogy az abban foglaltakkal mit lehet kezdeni és ellenőrizze le azok valóságtartalmát is.

A levél többek között azt is tartalmazta, hogy "A fenti számú titkos nyomozásban keletkezett telefonlehallgatás anyagait, leplezett meghallgatásokról készített jelentéssel a titkos nyomozás során beszerzett adatokból a nyílt ügyben felhasználható anyagok átadására vonatkozó állásfoglalás végett felterjesztem." - "Álláspontom szerint a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának eredményeként rendelkezésre álló információk ..." - "A titkos nyomozásban keletkezett adatok feldolgozását követően ..."

A vádlott a levél tartalmának áttanulmányozása során látta, hogy a levelet a megyei főkapitány írta a megyei főügyész-helyettesnek egy konkrét bűncselekményben folytatott nyomozás eredményeinek összefoglalójaként.

Ennek megfelelően a vádlott 2004. május 20-án először az érintett megyei főkapitányt hívta fel telefonon és érdeklődött a levélben rögzített adatok felől. A főkapitány, aki a beszélgetés alapján tudta, hogy az általa aláírt levél a Cs. R. néven bemutatkozó újságírónő birtokában van és tudta azt is, hogy ezt államtitoknak minősítették, az újságíró kérdéseire nem válaszolt, illetve a kérdéseket elhárította azzal, hogy az ügyben nem kíván nyilatkozni.

Ezt követően a vádlott két alkalommal is felhívta a levél címzettjét, a megyei főügyész-helyettest, akitől ugyancsak a levél tartalmával, a titkos nyomozással kapcsolatban szeretett volna információkat kapni. A főügyész-helyettes számára a beszélgetésből egyértelműen kiderült, hogy az újságírónő birtokában van az az államtitoknak minősített levél, amelyet a főkapitány írt neki. A főügyész-helyettes azonban sem a titkos nyomozással, sem a levéllel kapcsolatban semmiféle információt nem szolgáltatott a vádlottnak. A kérdések megválaszolása elől ő is elzárkózott, ezt kifejezetten közölte a vádlottal, ugyanakkor a nyomozás egyes részleteiről nyilatkozott az újságírónak.

A levél írójával és a levél címzettjével történő többszöri beszélgetés alapján a vádlott tisztában volt azzal, hogy a levélben érintett körben nyomozást folytattak, viszont senki nem közölte vele, hogy az a levél, amely a birtokában van, államtitoknak minősül.

Ilyen előzmények után a vádlott a levél tartalma és a beszerzett további információk alapján a N. című napilap 2004 májusában megjelenő számaiban cikksorozatot közölt, amelyben az utolsó számban a megjelent írása mellékleteként a főkapitány által írt levelet közzétette.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. Írásbeli indokolásában kifejtette, hogy a vádban szereplő levél, melyet a vádlott nyilvánosságra hozott, államtitoknak minősülő adatokat tartalmazott. E tekintetben nem fogadható el a szakértő ezzel ellentétes álláspontja, aki egyébként is csak szakkérdésről adhat véleményt, a jogkérdés eldöntése a bíróság kompetenciájába tartozik, azonban a bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Ezzel szemben az állapítható meg, hogy az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ttv.) - Titoktörvény - rendelkezései alapján a levélben írtak államtitkot képeztek: a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 63. § (2) bekezdése alapján ugyanis a titkos információgyűjtés során beszerzett adat, illetve maga az információgyűjtés ténye és technikai részlete államtitoknak minősül. A titokvédelmi törvényhez képest a rendőrségi törvény pedig prioritást élvez.

Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy a vádlott terhére sem a szándékosságot, sem pedig gondatlanságot nem állapította meg az elsőfokú bíróság, noha ezzel "hipotetikus módon" foglalkozott. Ezzel szemben a vádlott - vallomásai szerint - nem is vizsgálta, hogy a dokumentumokban írtak államtitkot képezhetnek-e, mert ez nem az ő feladata, ezért nem is foglalkozott a fejléc, ügyszám hiányával, kitakarásra utaló jelekkel és a megjelenés előtt semmiféle lépést nem tett annak érdekében, hogy a levélben szereplő kifejezések jogszabályi hátterét - jogászi végzettségétől függetlenül - ellenőrizze. Cselekvőségét nem érinti, hogy sem a rendőrfőkapitány, sem a főügyész-helyettes nem hívták fel a figyelmét arra a körülményre, hogy államtitok van a birtokában.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a fellebbezést fenntartva bizonyítás felvételét indítványozta, melynek keretében szükségesnek tartotta a Megyei Rendőr-főkapitányság megkeresését annak tisztázására, hogy a nyílt nyomozás során a vádbeli levélben említett bizonyítási eszközöket felhasználták-e. Az Rtv. 63. § (2) bekezdése szerint ugyanis az átiratban szereplő titkos nyomozás során végzett titkos információgyűjtés ténye a törvény rendelkezése alapján államtitoknak minősül. Ez a rendelkezés kógens, szemben az 1995. évi LXV. törvény 2. számú melléklete 1/g) pontjában meghatározott mérlegelést engedő megfogalmazással. Az Rtv. hivatkozott rendelkezése alapján a titkos információgyűjtés tényének kiemelt védettsége az azzal beszerzett adatok büntetőeljárásban bizonyítási eszközként való felhasználásáig tart.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész fellebbezését fenntartotta, írásbeli indítványának megfelelően kérte a másodfokú eljárásban bizonyítás lefolytatását. Egyebekben indítványozta a vádlott bűnösségének megállapítását. Kifejtette, hogy a vád tárgyát nem csupán az abban idézett kivonatok, hanem a cikk egésze, a közlésre kerülő valamennyi titkos információgyűjtéssel beszerzett, valamint erre utaló adat képezte. Az érintettek személyiségi jogának tiszteletben tartása miatt nem részletezte a vádiratban az ügyészség a levél teljes szövegét. Az átiratban szereplő adatok megfelelnek a Ttv. rendelkezéseinek, nem kellett őket újra minősíteni, az eredeti jelzet megismételhető volt. Az Rtv. 63. § (2) bekezdése szerint a titkos információgyűjtés tényének nyilvánosságra hozatala önmagában megalapozta az államtitok-sértést. Ezért a vádlott bűnösségének megállapítására és pénzbüntetés kiszabására tett indítványt.