A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21958/2010/6. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 348. §, 349. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.958/2010/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla előbb a pártfogó ügyvéd, utóbb a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztály (1363 Budapest, Pf. 24., ügyintéző: dr. Poronyi Györgyi) által képviselt Fővárosi Bíróság (1055 Budapest, Markó u. 27.) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megfizetésére kötelezés iránt indított perében a Heves Megyei Bíróság 2010. szeptember 15-én meghozott 3.P.20.108/2010/4. számú ítélete ellen a felperes 5. sorszámon benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A fellebbezési illeték és a pártfogó ügyvéd díja az államot terheli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A felperes módosított leszállított kereseti kérelmében (2010. szeptember 14.) az alperes marasztalását kérte 2.008.000 Ft és ezen összeg után 2003. október 18. napjától a Ptk. 301. § szerint számított késedelmi kamata, valamint a perköltség tekintetében. Kereseti kérelmét a Ptk. 348. §, 349. §. és 339. § (1) bekezdésével, 355. § (4) bekezdésével indokolta. Előadta, hogy L. S. felperes kereseti kérelmét követően a Budapest XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 11.P......./2000. számon járt el és 38. sorszámú ítéletével a jelen perbeli felperest és házastársát mint alpereseket marasztalta 2.032.217 Ft megfizetésében és ezen összeg után 1997. március 19. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os késedelmi kamatban, valamint 242.536 Ft perköltségben. Ezt meghaladóan a bíróság azon per felperesének keresetét elutasította. A jelen perbeli felperesi, azon perbeli alperesi fellebbezés folytán eljáró Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a marasztalás összegét 1.932.217 Ft-ra leszállította, a kamatfizetés mértékét pedig úgy módosította, hogy 2000. szeptember 1-től december 31-ig évi 12 %, 2001. január 1-től a kifizetésig évi 11 %-ra leszállította.

A felperes módosított keresetében az első- és másodfokon eljárt bíróság kamatrendelkezését támadta. Álláspontja az volt, hogy kamat fizetésére azon ügyben nem volt kötelezhető, figyelemmel arra, hogy az ellenérdekű fél számlát nem nyújtott be, és így az ő késedelme nem állhatott be. A jogosulti késedelem - nevezetesen a számlázási kötelezettség - elmulasztása kizárja a kötelezettként késedelmi kamatfizetési kötelezettségét.

Az ellenérdekű alperes a felperesi kereset elutasítását kérte, csak utazási költségre tartott igényt. Kifejtette, hogy kártérítés iránti külön perben nincs mód és lehetőség arra, hogy a korábban eljárt bíróság jogerős ítéletét a kártérítési perben eljáró bíróság felülvizsgálja, és az ott meghozott ítélettől eltérő jogi következtetésre jusson.

Az elsőfokú bíróság az előzményi ügy első- és másodfokú ítéletének ismeretében a felek előadását követően meghozott 4. sorszámú ítéletével 2010. szeptember 15-én a felperesi kereseti kérelmet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 14.250 Ft perköltséget, megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illeték és a felperesi pártfogó ügyvédi munkadíj a Magyar Állam terhén marad. Az előzményi peres ügy ismertetését követően a felperesi kereset nagy vonalakban történő ismertetése után úgy foglalt állást, hogy a töretlenül érvényesülő bírósági gyakorlat értelmében az eljárt bírósággal szemben indított kártérítési per nem jelenthet új jogorvoslati fórumot a fél számára, a kedvezőtlen döntést tartalmazó jogerős ítélet felülvizsgálatára. Kártérítés alapjául nem szolgálhat, ha a fél a jogerős ítéletet érdemben vagy eljárási szabálysértésre hivatkozva továbbra is vitatja. E vonatkozásban utalt a BDT2006. 1496. jogesetére, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Pf.V.24.692/1999/7. sorszámú eseti döntésére. Az elsőfokú bíróság felhívta az 1997. évi LXVI. törvény 17. §-át, a 2. §-át és rögzítette, hogy a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek. E végleges döntés mindenkire nézve kötelező, beleértve az ügyben érintett személyeket, és az állam szervezeteit is. Ezért a felperesi kereset összegszerűségét nem vizsgálva a keresetet elutasította. Az első fokon eljárt alperesi képviselő utazási költségeit állapította meg, míg a felperes személyes költségmentessége folytán úgy rendelkezett, hogy a pártfogó ügyvéd díja és az eljárási illeték az államot terheli.