A Győri Ítélőtábla Gf.20340/2008/4. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 224. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 97. §, 200. §, 201. §, 202. §, 236. §, 237. §, 295. §, 297. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §] Bírók: Farkas Attila, Ferenczy Tamás, Szalai György

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék G.40034/2004/77., Győri Ítélőtábla Gf.20026/2010/27. (ÍH 2011.113), *Győri Ítélőtábla Gf.20340/2008/4.*, Győri Törvényszék G.40128/2011., Kúria Gfv.30349/2011/6. (BH 2012.9.225), 3233/2012. (IX. 28.) AB végzés

***********

Győri Ítélőtábla

Gf.II.20.340/2008/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla a dr. Szekeres Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Csoba Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Csoba Sándor ügyvéd) által képviselt alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2008. július 17. napján kelt 3.G.40.034/2004/77. számú ítélete ellen a felperes által 81., az alperes által pedig 82. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatja, s az alperest annak tűrésére kötelezi, hogy a Helység 1 ... helyrajzi szám alatt felvett - a Helység 1, .... szám alatt fekvő - ingatlan 65/100 tulajdoni illetőségére a felperes tulajdonjogát - adásvétel jogcímén - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.

Megkeresi a Győri Ítélőtábla a Soproni Körzeti Földhivatalt, hogy a tulajdonjog változást az ítélet alapján jegyezze be.

A felperes elsőfokú perköltségben való marasztalását, valamint a feljegyzett kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezést mellőzi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság felhívására - 1.530.000 (Egymillió-ötszázharmincezer) Ft első- és másodfokú feljegyzett eljárási illetéket. A fennmaradó 120.000 (Egyszázhúszezer) Ft feljegyzett illetéket az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 2.000.000 (Kettőmillió) Ft első- és másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a 2008. július 17-én kelt 77. számú ítéletével elutasította a felperes azon - módosított - keresetét, melyben az alperest annak tűrésére kérte kötelezni, hogy tulajdonjogát a soproni ... hrsz-ú ingatlan 65/100 tulajdoni illetőségére bejegyezzék. A határozat indokolása szerint a felek és a perben nem szereplő Helység 1 Sport- és Szabadidőcentrum 1993. október 19-én megállapodtak abban, hogy az alperes használatába adják a soproni ... hrsz-ú ingatlan megfelelő részét, valamint a ... és ... hrsz-ú ingatlanokat, és azokon az alperes saját beruházásában a ... hrsz-ú ingatlan esetében üzletházat épít, a további ingatlanokon pedig parkolókat alakít ki. A felperes telektulajdonosként hozzájárult az építési munka elvégzéséhez, valamint ahhoz, hogy az üzletház mint felépítmény tulajdonjoga a Ptk.97.§. (2) bekezdésének megfelelően az alperest illesse meg. Mindezek ellenértékeként az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes részére évente az épület forgalmi értéke 1/10-ének megfelelő mértékű földhasználati díjat fizet, vagy - a felperes választása szerint - a felépítmény mint önálló ingatlan arányos hányadának tulajdonát a felperesre ruházza, a Sport- és Szabadidőcentrum részére pedig havonta "bérleti díjat" utal át, melynek induló összegét 600.000. Ft-ban határozták meg. Vállalta az alperes azt is, hogy az üzletházat évente legfeljebb két alkalommal a június 1. és augusztus 31. közötti időszakban rendezvények biztosítása céljából ingyenesen a Sport- és Szabadidőcentrum rendelkezésére bocsátja. Megállapodtak a felek abban is, hogy az alperes a szerződést 6 hónapos felmondási idővel felmondhatja. Ebben az esetben a felperes tulajdonosává válik a naptári év végéig a földhasználat ellenértékeként a felépítményen őt megillető tulajdoni hányadnak, a tulajdonjog fennmaradó részét illetően pedig külön megállapodást kötnek. A soproni ... és ... hrsz-ú ingatlanok a szerződés szerint továbbra is a felperes tulajdonában maradnak, azokat az alperes a parkolók kiépítését követően is csak bérleti jogviszony alapján használhatja. Erre figyelemmel e két ingatlan használata érdekében a Sport- és Szabadidőcentrum és az alperes 1993. november 5-én külön bérleti szerződést kötöttek egymással. 1994. július 20-án az alperes használatbavételi engedélyt kapott az időközben felépített üzletházra; az engedély 1994. augusztus 5-én emelkedett jogerőre. Ezután a felépítményt a soproni ... hrsz. alatt önálló ingatlanként feltüntették az ingatlan-nyilvántartásban. Az üzemeltetés megkezdését követően az alperes - sérelmezve, hogy ugyanazért a szolgáltatásért kétszeres ellenszolgáltatást: egyrészt a felperes részére földhasználati díjat, másrészt a Sport- és Szabadidőcentrumnak "bérleti díjat" kell fizetnie - kezdeményezte az 1993. október 19-én megkötött szerződés módosítását. Kilátásba helyezte azt is, hogy a megfelelő módosítás hiányában a szerződést megtámadja. Ezt követően a felek és a Sport- és Szabadidőcentrum 1994. november 15-én korábbi szerződésüket akként módosították, hogy az alperes évenkénti földhasználatidíj-fizetési kötelezettségét, illetve az ezzel arányos tulajdonátruházási kötelezettséget mellőzték, és megállapították, hogy az épület (az üzletház) tulajdonjoga a földhasználat ellenértékeként könyv szerinti értéken 2006. január 1. napjáig a felperes tulajdonába kerül. (A Sport- és Szabadidőcentrumot illető ún. bérleti díjak megfizetésének kötelezettsége változatlanul fennmaradt.) Az alapszerződés felmondást szabályozó kikötését pedig akként változtatták meg, hogy abban az esetben, ha az alperes a megállapodást 2001. január 1. napját megelőzően felmondja, a felperes a jogviszony megszűnésének időpontjáig, az adott naptári év töredékének arányában tulajdonosává válik az őt a felépítményen a teljes naptári év eltelte esetében a földhasználat ellenértékeként megillető tulajdoni hányadnak, a fennmaradó tulajdoni hányadot pedig a könyv szerinti érték 50%-ának megfelelő vételáron megvásárolja. Az alperes 2001. január 1. napját követő felmondása esetén az épület tulajdonjoga további ellenszolgáltatás nélkül a felperes tulajdonába kerül. Utóbb a felek szerződésüket az ún. bérletidíj-fizetési kötelezettség körében - az egyéb kikötések változatlanul hagyása mellett - még több ízben módosították. 1998-ban pedig az alperes kezdeményezte a szerződés akkénti módosítását is, hogy a felépítmény a jogviszony bármely okból történő megszűnése esetén a könyv szerinti érték megváltásával kerüljön a felperes tulajdonába; az ajánlatot azonban a felperes nem fogadta el, ilyen tartalmú szerződésmódosítás a felek között nem jött létre. Végül 2000. december 20-án az alperes a szerződést 2001. június 30-ai hatállyal felmondta. Így a felek jogviszonya ez utóbbi időpontban megszűnt. A módosított szerződés helyes értelme szerint a felperes az alperes 2001. január 1. napját megelőző felmondása esetén a teljes futamidőből eltelt idő arányában - további ellenszolgáltatás nélkül - megszerzi a felépítmény tulajdonát, a fennmaradó alperesi tulajdoni illetőséget pedig a könyv szerinti érték 50%-ának megfelelő vételáron megvásárolhatja. E kikötések nem ütköznek a jóerkölcsbe. A szerződési szabadság ugyan valóban nem korlátlan, és a Ptk.200.§. (2) bekezdése semmisnek minősíti az általános erkölcsi normákat, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeit nyilvánvalóan sértő megállapodásokat. A peres felek azonban szerződésükben kölcsönös szolgáltatások nyújtását vállalták. A felperes ugyanis az építési engedélyezési eljárásban megadta a tulajdonosi hozzájárulást, és a Ptk.97.§. (2) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével beleegyezett abba is, hogy a felépítmény tulajdonjoga az alperest illesse meg; mindezekkel az alperes részére komoly üzleti lehetőséget biztosított. Az alperes pedig e szolgáltatások ellentételezéseként vállalta, hogy egyrészt a szerződés megszűnését követően a felépítményt - a megállapodás megszűnésének módjától, illetve időpontjától függő eltérő feltételek mellett - a felperes tulajdonába bocsátja, másrészt a Sport- és Szabadidőcentrum részére havonta "bérleti díjat" fizet. Az, hogy e szolgáltatások között esetleges feltűnő értékkülönbözet mutatkozik, a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző voltát önmagában nem eredményezheti. Nem állapítható meg az sem, hogy az alperes a szerződéskötéskor valamely lényeges körülmény tekintetében - a felperes által okozott, vagy legalább általa felismerhető - tévedésben lett volna, így a megállapodás ez okból sem érvénytelen. A felek szolgáltatásai között azonban feltűnően nagy az értékkülönbözet, az alperes által vállalt ellenszolgáltatások (az ún. bérleti díj fizetése és a felépítmény átadása) együttes értéke a felperesi szolgáltatások értékét jelentősen meghaladja. A szerződés azon kikötése ezért, mely szerint a felperes a 2001. január 1. előtti alperesi felmondás esetében a teljes futamidőből eltelt idő arányában megszerzi a felépítmény tulajdonát, a Ptk.201.§. (2) bekezdése alapján érvénytelen. Az értékaránytalanság úgy szüntethető meg, ha a felperes a felépítmény teljes értékét a könyv szerinti érték 50%-ának megfelelő vételáron vásárolja meg azzal, hogy tulajdonszerzéséig az alperest terheli a "bérleti díj" fizetésének kötelezettsége. A jogvita kereteire figyelemmel azonban az elsőfokú bíróság a vételár pontos összegét nem állapította meg, illetve annak megfizetéséről nem rendelkezhetett, hanem a sikeres érvénytelenségi kifogás folytán a keresetet elutasította.