BH 2010.8.226 Bírói alkalmatlanság megállapításának kezdeményezése fellebbezésben megvalósíthat etikai vétséget [1952. évi III. tv. 93. §, 221. §, 1998. évi XI. tv. 37. §].

A felperes a Megyei Ügyvédi Kamara tagja, aki 2003. március 24. napján a városi bíróság elsőfokú ítélete ellen beadott fellebbezésében az eljárt bíró elfogultságát kifogásolta, részletesen kitérve arra, hogy milyen súlyos eljárási törvénysértéseket követett el a bíróság akkor, amikor a felperes bizonyítékait nem vette figyelembe, a bizonyítási indítványait elutasította. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az eljáró bíró szakmai hozzáértéssel nem rendelkezett, és indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíró alkalmatlanságának megállapítását.

Erre a beadványra és egy 2002. november 15. napján kelt bíróságnak címzett felperesi irat alapján, a Békés Megyei Bíróság elnökhelyettese etikai és fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezte a Megyei Ügyvédi Kamaránál. A megismételt eljárást követően a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa 2004. november 5. napján kelt határozatával szemben a felperes keresettel élt, és ennek eredményeként a Fővárosi Bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú kamarai szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítéletben adott iránymutatás szerint csak a 2003. március 24. napján beadott fellebbezés tárgyában folytatható le a fegyelmi eljárás, a másik irat tekintetében a cselekményt elévültnek kell tekinteni. Ennek figyelembevételével az Ügyvédi Kamara 1. számú Fegyelmi Tanácsa 2008. április 11. napján kelt határozatával megállapította, hogy a felperes egyrendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért 170 000 Ft összegű pénzbírság megfizetésére kötelezte, melyet az alperes 2008. november 3. napján kelt határozatával helybenhagyott.

A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ügyvédségről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 37. §-ának a) pontja, valamint az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat 22.2., 12.1., 15.2., 15.6. és 15.7. pontja alapján megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű volt, az elsőfokú határozatnak a korábbi megsemmisített határozattal azonos száma nem semmisségi ok. A felperesi magatartás - az érintett fellebbezés szövege - egyértelműen meghatározásra került. A felperesi képviselő által szerkesztett fellebbezés az ítéletet hozó bíró szakmai alkalmatlanságára való utalással valóban megsértette az Ütv.-ben és az Etikai Kódexben rögzített normákat, valamint sértette a bíróság tekintélyét is.

A felperes elévülési kifogása nem lehetett helytálló, hiszen a Fővárosi Bíróság korábbi ítélete egyértelműen meghatározta, hogy milyen tárgyban kell a fegyelmi eljárást lefolytatni, és e tekintetben az elévülés szabályai nem voltak alkalmazhatók, az eljárt kamarai szervnek az iránymutatás szerint kellett eljárnia.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet és az alperes, valamint az elsőfokú fegyelmi tanács határozatának hatályon kívül helyezését az eljárás megszüntetése mellett. Álláspontja szerint az ítélet indokolásának 8. oldal első bekezdésében olyan új elem jelenik meg, amely nem volt a fegyelmi eljárás tárgya. Fenntartotta, hogy a per tárgyát képező elsőfokú határozat száma folytán semmis, mivel azt már a Fővárosi Bíróság korábbi jogerős ítélete megsemmisítette. E körben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2., 8. és 93. §-ára hivatkozott.

Sérelmezte, hogy az elévülési kifogása kapcsán az érdemi vizsgálat elmaradt, mert álláspontja szerint továbbra sem közölték, hogy mi volt az elkövetési magatartás, márpedig annak megjelölése szakította volna meg az elévülési folyamatot. E körben az ítélet megsértette a Pp. 221. §-át, mivel ezt a kérdést a jogerős ítélet érdemben nem vizsgálta. Előadta, hogy nem lehet etikai fegyelmi vétség tárgya az, ha az eljáró ügyvéd elfogultsági kifogást terjeszt elő, vagy a bíró alkalmatlanságára utal. A Pp. 13. §-a szerinti elfogultsági kifogással alkalmatlansági eljárás megindítását kezdeményezte felperes, mely kezdeményezési jog ügyféli, illetve állampolgári jog, így az érintett ügyvédek is jogosultak azt gyakorolni. Álláspontja szerint állampolgári jog gyakorlása nem valósíthat meg etikai vétséget, ezért az ítélet súlyosan megalapozatlan volt.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte az ítélet hatályában való fenntartását annak helyes indokai alapján.

A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos az alábbi indokok alapján:

Az Ütv. 60. §-ának (5) bekezdése alapján a másodfokú fegyelmi tanács határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd 30 napon belül a közigazgatási perekre (Pp. XX. fejezet) irányadó szabályok szerint fordulhat bírósághoz. A közigazgatási perben akkor hozhat a bíróság a keresetnek helyt adó ítéletet, ha a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálni kért határozat jogszabálysértő volt. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy a felperes a perben nem tudta igazolni az alperesi határozat jogszabálysértését.