A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37695/2009/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KAMARAI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 93. §, 221. §, 1998. évi XI. törvény (Üt.) 37. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kovács Ákos, Kovács András

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30415/2009/3., *Kúria Kfv.37695/2009/4.* (BH 2010.8.226)

***********

Kfv.III.37.695/2009/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt dr.K. I. felperesnek dr.Zimnic János ügyvéd által képviselt Magyar Ügyvédi Kamara alperes ellen kamarai ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Bíróság 2009. június 2. napján kelt 8.K.30.415/2009/3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8.K.30.415/2009/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000.- /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes a Megyei Ügyvédi Kamara tagja, aki 2003. március 24. napján a Városi Bíróság elsőfokú ítélete ellen beadott fellebbezésében az eljárt bíró elfogultságát kifogásolta, részletesen kitérve arra, hogy milyen súlyos eljárási törvénysértéseket követett el a bíróság akkor, amikor a felperes bizonyítékait nem vette figyelembe, a bizonyítási indítványait elutasította. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az eljáró bíró szakmai hozzáértéssel nem rendelkezett, és indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíró alkalmatlanságának megállapítását.

Erre a beadványra és egy 2002. november 15. napján kelt bíróságnak címzett felperesi irat alapján, a Megyei Bíróság elnökhelyettese etikai és fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezte a Megyei Ügyvédi Kamaránál. A megismételt eljárást követően a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa 2004. november 5. napján kelt Üft/5059/2004. számú határozatával szemben a felperes keresettel élt, és ennek eredményeként a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú kamarai szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítéletben adott iránymutatás szerint csak a 2003. március 24. napján beadott fellebbezés tárgyában folytatható le a fegyelmi eljárás, a másik irat tekintetében a cselekményt elévültnek kell tekinteni. Ennek figyelembevételével a Sz. Ügyvédi Kamara 1. számú Fegyelmi Tanácsa 2008. április 11. napján kelt F-11/2004. számú határozatával megállapította, hogy a felperes egyrendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért 170.000.- Ft összegű pénzbírság megfizetésére kötelezte, melyet az alperes 2008. november 3. napján kelt Üft/2055/2008. számú határozatával helybenhagyott.

A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ügyvédségről szóló 1998. évi XI. törvény /a továbbiakban: Ütv./ 37. §-ának a/ pontja, valamint az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999./III.22./ MÜK Szabályzat 22.2., 12.1., 15.2., 15.6. és 15.7. pontja alapján megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű volt, az elsőfokú határozatnak a korábbi megsemmisített határozattal azonos száma nem semmisségi ok. A felperesi magatartás - az érintett fellebbezés szövege - egyértelműen meghatározásra került. A felperesi képviselő által szerkesztett fellebbezés az ítéletet hozó bíró szakmai alkalmatlanságára való utalással valóban megsértette az Ütv.-ben és az Etikai Kódexben rögzített normákat, valamint sértette a bíróság tekintélyét is.

A felperes elévülési kifogása nem lehetett helytálló, hiszen a Fővárosi Bíróság korábbi ítélete egyértelműen meghatározta, hogy milyen tárgyban kell a fegyelmi eljárást lefolytatni, és e tekintetben az elévülés szabályai nem voltak alkalmazhatók, az eljárt kamarai szervnek az iránymutatás szerint kellett eljárnia.