BH 2019.1.21 A jogalkotással okozott kár megtérítésére irányuló per nem tartozik az Itv. 62. § (1) bekezdés g) pontjának tárgyi hatálya alá [1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 62. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 23. § (1) bek.].

[1] A felperes keresetében az uniós jogot sértő jogalkotással okozott kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság a felperest nem hívta fel az eljárási illeték előlegezésére, mert a pert az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés g) pontja alapján tárgyi illetékfeljegyzési joggal érintettnek tekintette. A keresetet elutasító és a felperest az állam által előlegezett eljárási illeték megfizetésére kötelező ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést az ítélőtáblához, kérve az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes 1 701 933 euró és járulékai megfizetésére való kötelezését. A tárgyi illetékfeljegyzési jogra hivatkozással a fellebbezési illetéket előzetesen nem fizette meg.

[2] Az ítélőtábla végzésével megállapította, hogy a felperest a tárgyi illetékfeljegyzési jog költségkedvezmény nem illeti meg, és felhívta, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezése elutasításának terhével rójon le 2 500 000 forint fellebbezési illetéket. Végzését azzal indokolta, hogy az Itv. 62. § (1) bekezdés g) pontja alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog kedvezménye a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekre terjed ki, az állam viszont a jogalkotó tevékenységét nem közigazgatási jogkörben fejti ki, hanem közhatalma gyakorlásával. Álláspontja szerint a per a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján első fokon törvényszéki hatáskörbe tartozott, de nem minősül az Itv. 62. § (1) bekezdés g) pontja szerinti pernek, mert az illetékfeljegyzési jog mint költségkedvezmény olyan kivétel, amelyet megalapozó rendelkezést szorosan kell értelmezni.

[3] Az ítélőtábla végzése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, elsődlegesen a végzés megváltoztatását és a felperes tárgyi illetékfeljegyzési jogának megállapítását, másodlagosan a végzés megváltoztatását és a felperes személyi illetékfeljegyzési jogának megállapítását, harmadlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és az ítélőtáblának a felperes személyes illetékfeljegyzési jogának vizsgálatára irányuló új határozat hozatalára való kötelezését kérte.

[4] Elsődleges fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően sorolta a pert az Itv. 62. § (1) bekezdés g) pontjának tárgyi hatálya alá, amit igazol e rendelkezés 2018. január 1. napjától hatályos szövege akként, hogy ettől az időponttól kezdődően a felet az illetékfeljegyzési jog a közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránti perben illeti meg.

[5] Másodlagos és harmadlagos fellebbezési kérelme indokolásaként előadta, hogy az elsőfokú eljárás során személyes illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, de ezt az első fokon eljárt törvényszék nem bírálta el, ezért amennyiben az érdemi elbíráláshoz szükséges iratok rendelkezésre állnak, azt a Kúriától kéri, ha pedig nem állnak rendelkezésre, az ítélőtáblát kéri ennek elbírálására utasítani.

[6] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében kifejtette, hogy a perre sem a régi Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontja, sem az Itv. 62. § (1) bekezdés g) pontja nem irányadó. Álláspontja szerint a per a régi Pp. 23. § (1) bekezdés a) pontja alá eső vagyonjogi per, ugyanis a közhatalom gyakorlásával okozott kárnak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) által bevezetett polgári jogi fogalma a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségre, és a bírósági, ügyészségi, közjegyzői, valamint végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősségre terjed ki, nem tartozik ide a jogalkotással okozott kárért való felelősség. A felperes másodlagos és harmadlagos kérelmét azért nem tartotta teljesíthetőnek, mert a személyes illetékfeljegyzési jog engedélyezése nem tárgya a Kúria eljárásának, a fellebbezett végzés csak a tárgyi illetékfeljegyzési jogot vizsgálta.

[7] A fellebbezés alaptalan.

[8] Az ítélőtábla a végzése alapjául szolgáló tényeket helyesen állapította meg, és a döntését megalapozó jogszabályokat is helyesen alkalmazta, ezért végzését a Kúria a régi Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

[9] Az ítélőtábla végzésének indokolásából a Kúria csupán azzal nem ért egyet, hogy a per a régi Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján tartozott a törvényszék hatáskörébe. A régi Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontjának a 2013. évi CCLII. törvény 85. § (3) bekezdésével megállapított, és a 2015. évi CLXXX. törvény 23. § a) pontjával módosított szövegében az érintett pertípus megnevezésének megváltoztatását a közhatalom gyakorlásával okozott károkért való felelősség anyagi jogi terminológiájának változása tette szükségessé. A jogalkotó a perjogi szabályt e tekintetben a vonatkozó anyagi jogi szabályozásban végbement változáshoz, azaz a Ptk.-hoz igazította. Az alperes helyes hivatkozása szerint a Ptk. LXXI. fejezete a közhatalom gyakorlásával okozott kár fogalma alatt a közigazgatási jogkörben okozott károkat, továbbá a bírósági, ügyészségi, közjegyzői és végrehajtói jogkörben okozott károkat szabályozza. A törvényjavaslat indokolása külön is kitér arra, hogy a jogalkotással okozott károkért való felelősség nem a különös felelősségi alakzatok körébe tartozik, hanem az általános felelősségi alakzaton alapul. Az nem vitatható, hogy az állam a jogalkotó tevékenysége kifejtésével közhatalmát gyakorolja, de a szó köznapi értelmében. A régi Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában azonban a tartalmilag mesterségesen szűkített speciális anyagi jogi értelemben szerepel. Mindez azonban nem tartozik szorosan a döntést megalapozó indokokhoz, ezért az indokolás helyességét nem befolyásolja.

[10] A költségkedvezmény elbírálása során az ítélőtábla az Itv. 62. § (1) bekezdés g) pontjának a 2018. január 1-jét megelőző szövegváltozatát alkalmazta, amely szóhasználatában sem a közhatalom gyakorlásával okozott, hanem közigazgatási jogkörben okozott károk megtérítése iránti perekre terjed ki. Helyesen fejtette ki az ítélőtábla, hogy ez nem vonatkoztatható a felperes keresetére, hiszen a jogalkotás és a közigazgatás még a hatalmi ágak szintjén is elkülönül egymástól.

[11] Nem teljesíthető a felperes másodlagos és harmadlagos fellebbezési kérelme sem. Helyesen fejtette ki az alperes az észrevételében, hogy a Kúria felülbírálati jogköre csak az ítélőtábla végzésének a felülbírálatára terjed ki, amelynek a személyes illetékfeljegyzési jog engedélyezése nem tárgya. E végzés felülbírálatával kerül az ítélőtábla abba a helyzetbe, hogy a személyes illetékfeljegyzési jog iránti kérelmet, az elsőfokú bíróság azzal kapcsolatos eljárásának szabályszerűségét megvizsgálja, és a kérelem elintézésének elmaradása esetén a szükséges intézkedéseket megtegye.