A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27025/2014/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 340. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 677. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 13. §, 15. §, 59. §, 72. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 14. §, 35. §] Bíró: Tóth Zoltán

A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. V. és T. Ügyvédi Iroda .által képviselt H. I. T. . felperesnek,-

dr. R. M. .által képviselt NAV Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen-

közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A bíróság a kereseti kérelmet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek, az alperes által a Magyar Államkincstárnál vezetett 10023002-00299389-00000000 számú számlájára 40.000 (negyvenezer) Ft perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a NAV Megyei Adóigazgatósága felhívásában írt időben és módon fizessen meg az államnak 67.000 (hatvanhétezer) Ft feljegyzett eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S :

A bíróság a felek képviselőinek nyilatkozatai, valamint a csatolt okirati bizonyítékok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az adóhatóság a felperes édesanyjánál a 2006-2008. évekre vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzését végezte el. Az ellenőrzés eredményeképpen hozott 3758837591/2013. számú jogerős határozatban a felperes édesanyja terhére megállapított adókülönbözet és adóhiány a 2006-2008. évi személyi jövedelemadó bevallások adataihoz képest került előírásra. A felperes édesanyja terhére megállapított, személyi jövedelemadó adónemet és egészségügyi hozzájárulás adónemet is érintő adókülönbözet és adóhiány, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék összege 12.022.889 Ft volt 2013. július 25. napján.

A felperes édesanyja ellen a fenti adótartozás megfizetése iránt a NAV Megyei Adóigazgatósága Végrehajtási Osztály 1. [a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság] adó végrehajtási eljárást indított. Az elsőfokú adóhatóság a végrehajtást eredménytelennek nyilvánította arra való tekintettel, hogy az adós végrehajtható ingó, illetve ingatlan vagyontárggyal, gazdasági társaságban üzletrésszel nem rendelkezik, pénzintézetnél elhelyezett megtakarítása nincs, a letiltható jövedelme pedig nem nyújt fedezetet az adótartozásokra. A végrehajtási eljárásban 2013. július 11. napja és 2013. október 11. napja közti időben nyugdíjra vezetett letiltás útján 66.804 Ft térült meg.

A felperes édesanyja az őt érintően a bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló adóhatósági ellenőrzési eljárás megindításáról történő tudomásszerzést követően, 2011. szeptember 10. napján kelt ajándékozási szerződéssel fiának, felperesnek ajándékozta az ingatlan-nyilvántartásban H. 184 hrsz. alatti ingatlanon fennálló 1/2-ed tulajdoni illetőségét 1.400.000 Ft-os értékben azzal, hogy ebből az ajándékozót megillető haszonélvezeti jog értéke levonásra kerül. Az ajándékozási szerződést ajándékozóként kötötte meg még a felperes édesapja is, aki a fenti ingatlanban fennálló ugyancsak 1/2-ed tulajdoni illetőségét szintén 1.400.000 Ft-os értékben felperesnek ajándékozta. A felperes édesapja esetében is rögzítésre került az, hogy ebből a szülőt megillető haszonélvezeti jog értéke levonásra kerül. A szerződésben az ajándékozó szülők maguknak holtig tartó haszonélvezeti jogot tartottak fenn.

Az elsőfokú hatóság a földhivatali adatok alapján megállapította az ajándékozás időpontját és tényét. A felperes édesanyja által a felperesnek juttatott tulajdoni hányad tiszta értékét az 1.400.000 Ft-os forgalmi érték 280.000 Ft-os haszonélvezeti jog értékkel történő csökkentése mellett 1.120.000 Ft-ban állapította meg.

Az elsőfokú hatóság 2013. október 15. napján kelt 7429533900 vonalkódú határozatával kötelezte felperest, mint az édesanyja adótartozásának megfizetésére kötelezhető személyt, hogy személyi jövedelemadó adónemben 854.631 Ft-ot, míg egészségügyi hozzájárulás adónemben 274.369 Ft-ot, mindösszesen 1.120.000 Ft-ot fizessen meg az adózás rendjéről szóló, többször módosított 2003. évi XCII. törvény [Art.] 35. § (2) bekezdés b) pontja alapján. Az elsőfokú hatóság hivatkozott az Art. 14. §-ára, továbbá az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény [Itv.] 13. § (1)-(2) bekezdéseire, 15. § (4) bekezdésére, 72. §-ára és a Ptk. 677. §-ára.

Az elsőfokú határozattal szemben felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokon eljárt alperes 2013. december 07. napján kelt 3759008226 vonalkódú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Fenntartotta az elsőfokú hatóság által megállapított tényállást és kifejtett jogi álláspontot. Rámutatott, hogy a végrehajtási eljárás iratanyaga alapján megállapítható azon Art. 35. § (2) bekezdés b) pontjában írt törvényi feltétel bekövetkezte, miszerint az adóhatóság az eredeti kötelezettől nem tudta behajtani az adótartozást. Kifejtette, hogy az adókötelezettség tágabb fogalom, mint az adófizetési kötelezettség, mely utóbbi csak egy kötelezettség az adózót terhelő több kötelezettség közül. Az egyes adókötelezettségek határidejét az adótörvények szabályozzák. Abban az esetben, ha az adóhatóság bevallások utólagos ellenőrzése során tár fel adókülönbözetet, azt állapítja meg, hogy a jogszabályi előírások szerint az adózónak mekkora összegű adót kellett volna az adóbevallásokban szerepeltetnie, és az adóhiányt, illetve annak szankcióit ehhez mérten írja elő. Megállapítható volt, hogy az adós tartozása teljes egészében a 2006-2008. évekre végzett utólagos ellenőrzés során feltárt adóhiányhoz és annak járulékához kapcsolódott. A felperes édesanyjával szemben hozott 3758837591/2013. számú jogerős határozatban megállapított adókülönbözet a 2006-2008. évi személyi jövedelemadó bevallások adataihoz képest került előírásra. A személyi jövedelemadó bevallások benyújtási határideje, és az adófizetés esedékessége egyaránt a tárgyévet követő év május 20-a. [Art. 1. számú melléklet I. fejezet B. pontjának 2.b. alpontja, Art. 2. számú melléklet "Határidő" című fejezete]

Alperes szerint a fizetési kötelezéssel érintett adótartozások vonatkozásában az adós bevallási és adófizetési kötelezettsége 2007. május 20-án, illetve 2009. május 20-án keletkezett. Ezen eredeti esedékességek azok a meghatározó időpontok, amiket az adókötelezettség keletkezésének kell tekinteni akkor, amikor az adóhatóság az Art. 35. § (2) bekezdésének b) pontja alapján dönt a megajándékozott személy fizetési kötelezettségéről. Márpedig az ajándékozásra az adókötelezettség keletkezését követően, 2011. szeptember 10-én került sor.

A jogerős alperesi határozattal szemben a felperes keresettel élt. Ebben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és alperes perköltségekben történő marasztalását azzal, hogy jogi képviselője ÁFA fizetésére köteles. Állította, hogy az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontjában írt törvényi feltételek fennállta nem állapítható meg, továbbá, hogy az adóhatóság tévesen értelmezte az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontjában írt adókötelezettség tartalmát, és annak keletkezési idejét. Úgy vélte, hogy a felperes édesanyja adótartozásának eredeti esedékessége a bevallásai utólagos ellenőrzésére irányuló eljárásban hozott másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenötödik nap, azaz 2013. május 08. napja. Rámutatott, hogy bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés során csupán egyetlen adókötelezettsége maradt meg az adózónak, mégpedig az adófizetési kötelezettsége. Mindebből arra következtetett, hogy a felperes édesanyjának az ajándékozás időpontjában még semmilyen adókötelezettsége nem állott fenn.