1118/1995. (XII. 1.) Korm. határozat

az 1996. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvekről

A Kormány az előterjesztésben bemutatott munkaerőpiaci tendenciákat figyelembe véve az 1996. évi foglalkoztatáspolitikai irányelveket a következők szerint határozza meg:

A rendelkezésére álló eszközökkel az emberi erőforrások visszafordíthatatlan szűkülésének megakadályozására kell törekedni. Célul kell kitűzni, hogy elviselhető keretek között maradjanak a társadalom és a családok eltartási terhei. E célok megvalósítása a kormányzat összehangolt munkáját, a regionális problémákat érzékelő helyi társadalmi erők összefogását és a munkaügyi szervezet fejlesztését feltételezi.

1. A munkaerő-kínálat - az ellátórendszerek reformjának hatására - 1996-ban még nem emelkedik számottevően, de a Kormány már ez évben is fokozott erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az oktatási rendszeren keresztül és a társadalmi munkaidőalap újraelosztásával ellensúlyozza ezeket a hatásokat.

a) A munkaerőpiacra való belépés késleltetésének fő eszköze az iskolai oktatás és a szakképzés kiterjesztése. Tovább kell lépni a 10 és 12 osztályos oktatás, valamint az érettségire épülő post-secondary képzések kiterjesztése terén. A szakmunkások érettségire való felkészítő képzésének tapasztalatai alapján lehetővé kell tenni az átjárást az azonos szintű oktatási intézmények között. Meg kell alapozni azokat a speciális oktatási formákat és projekteket, amelyekkel mérsékelhető az oktatásból, képzésből lemorzsolódók száma, elősegíthető a lemorzsolódók felzárkóztatása.

b) A Kormány ösztönözni kívánja a rész- és osztott munkaidős foglalkoztatást. Ezért kidolgozza a munkaadói ösztönzés feltételeit, elsőként az aktív munkaerőpiaci eszközök szabályainak átalakításával. Ezzel egyben lehetőséget kíván biztosítani az egyénre és rétegre alakított, a munkavégzést, képzést összekapcsoló programok indítására.

c) A nyugdíjkorhatár tervezett felemelésének kedvezőtlen foglalkoztatási hatása miatt meg kell vizsgálni azt a lehetőséget, hogy az idősebb munkavállalók választhassanak, hogy - nyugdíjalapjuk csökkenése nélkül - rövidített munkaidőben tehessenek eleget továbbdolgozási kötelezettségüknek, továbbá, hogy ezt milyen foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerrel lehet elősegíteni.

2. A Kormány - ahol az a gazdaságossági követelmények érvényesítését nem veszélyezteti, illetve az elérhető társadalmi haszon nem jár aránytalanul nagy ráfordításokkal - segíti a munkahelyek megőrzését.

a) Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény megteremti annak jogi hátterét, hogy már a pályázatok kiírása során érvényesíteni lehessen az ellenőrizhető foglalkoztatási szempontokat, továbbá az erre vonatkozó szerződésben vállalt kötelezettség megszegése szankcionálható legyen. A törvény egyben lehetővé teszi azt is, hogy a foglalkoztatási kötelezettség vállalása az elbírálás során előnyben részesülhet a kedvezőbb árajánlattal szemben. Ezért 1996-ban fokozottan vizsgálni kell a privatizációs szerződéskötések során a fenti szempontok érvényre jutását, és meg kell teremteni az ellenőrzés informatikai bázisát.

b) Az államháztartás reformja által érintett munkavállalók számára ki kell dolgozni a foglalkoztatási problémák megoldásának ágazati programjait. Ennek során élni kell a csökkentett és a részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztésével, a foglalkoztatást elősegítő nonprofit szervezetek - jogszabályi feltételeinek megteremtésével történő - megalakításának, működésének támogatásával, s olyan társas vállalkozások kedvezményezésével, amelyek - e réteg képzettségi szintjének és törekvéseinek megfelelő - alternatív munkaalkalmat jelentenek.

3. A Kormány szelektíven, a válságsújtotta térségekben és veszélyeztetett rétegeknél normatív szabályokkal és átfogó programok támogatásával segíti a munkahelyteremtést megalapozó strukturális átalakulást. Ehhez feltételezi és ösztönzi a helyi szereplők (települési önkormányzatok, a megalakuló területfejlesztési tanácsok, helyi munkáltatók, bankok) aktív részvételét.

a) A beruházások és az export ösztönzése egyes ágazatokban és térségekben stabilizálhatja, illetve növelheti a munkahelyek számát. Ezt a Kormány a gazdasági szabályozórendszerrel és egyedi elbírálás alapján a gazdaságfejlesztési célú támogatásokon keresztül, az ipari parkok, vállalkozói övezetek támogatásával segíti elő.

b) Az egyes infrastukturális elemek üzemeltetési és fenntartási, valamint környezetének állapotrendezési feladataihoz, a környezetvédelmi és szociális feladatok ellátásához kapcsolódva közhasznú munka programokat kell indítani. Ennek koordinálására közhasznú munka tanácsot kell létrehozni.

c) A megyei területfejlesztési tanácsok a megyei munkaügyi tanácsokkal együtt készüljenek fel a megyei és munkaerőpiaci körzetek - aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök felhasználását is tartalmazó - gazdaság- és területfejlesztő programjának kialakítására. Ehhez a munkaügyi szervezet segítséget nyújt.

d) Elsősorban a meglévő működőképes vállalkozások fennmaradását, növekedését, kooperációját, szövetkezését kell elősegíteni speciális szolgáltatásokkal (pl. hitelszövetkezetek létrehozásának támogatásával), a vállalkozás másodlagos terheinek (pl. adminisztráció) kedvező feltételek melletti átvállalásával. A Kormány szerepet vállal a finanszírozási problémák enyhítését szolgáló garancia egyesületek létrehozásában, a vállalkozások fejlesztéséhez szükséges információkat, gyakorlati segítség- és tanácsadást támogató infrastruktúra megerősítésében, a vállalkozásalapítási jogi, igazgatási és adózási kérdéseivel kapcsolatos adminisztrációt megkönnyítő rendszer kialakításában.

e) A munkaerőpiaci feszültségek mérséklését továbbra is segítik az adórendszeren keresztül nyújtott kedvezmények: a munkanélküliek foglalkoztatásának támogatása, valamint a gépvásárlás támogatása ott, ahol a munkanélküliség számottevően meghaladja az átlagos mértéket.

4. A Kormány a munkaerő-kereslet és -kínálat jobb összehangolását az oktatási rendszer korszerűsítésével és a munkaerőpiaci szolgáltatások javításával kívánja segíteni.

a) Az oktatási rendszer átalakítása és a munkaerőpiaci igényekkel történő összehangolása hosszabb távú folyamat. Ezt szolgálja a munkaerő-prognózisok módszereinek kialakítása, az oktatási intézmények közötti átjárás feltételeinek a fokozatos megteremtése, valamint a szakképzés szakok és szintek szerinti összetételének összhangolása a munkaerőpiaci kereslettel (amit a finanszírozási-támogatási rendszer átalakításánál figyelembe kell venni). A munkaerőpiaci képzést elsősorban a gazdálkodók igényeihez kell igazítani.

b) A munkaerőpiaci szervezet az állásfeltáró tevékenység javításával növeli az ismert betöltetlen álláshelyek számát, és fokozott súlyt helyez az üres álláshelyek mielőbbi betöltésére. Továbbá

- javítja, bővíti a munkáltatókkal való kapcsolatait, ennek módszereit,

- emeli a munkaerő-közvetítés, a munkaerőpiaci szolgáltatások színvonalát, bővíti körét,

- megkezdi a munkaközvetítés informatikai rendszerének megújítását, és folytatja a munkaerőpiaci eszközök hatékonysága egységes mérési rendszerének megteremtésére és alkalmazására irányuló munkákat,

- kialakítja annak feltételeit, hogy célszerű sorrendben és kombinatív (egymással felcserélhető) módon, személyre szabottan legyenek alkalmazhatóak az aktív és passzív munkaerőpiaci eszközök.

c) A Kormány kezdeményezi a foglalkoztatási gondok megoldásában a megyei és a települési önkormányzatok fokozottabb részvételét.

d) A Kormány az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói és a munkaadói oldalának képviselőivel rendszeres konzultációt folytat a gazdasági, az ár- és jövedelemfolyamatok, valamint a bérkövetelések munkaerőpiaci hatásairól. Ennek keretében kezdeményezi annak rendszeres vizsgálatát, hogy milyen módon élénkíthető a munkaerő-kereslet a kollektív tárgyalásokon keresztül: a bérkövetelések, a túlmunka és a nyugdíj melletti foglalkoztatás megállapodásos korlátozásával. A tárgyalások megalapozására kialakítja annak lehetőségét és módszertanát, hogy összevethető legyen a termelékenység, a bér- és áralakulás, ezek hatása a foglalkoztatás (és nem foglalkoztatás) mértékére, az eltartási terhekre.

5. A foglalkoztatás rugalmasságának fokozása is megköveteli azoknak a megoldásoknak a kidolgozását, amelyek segítségével az ún. atipikus, a szokásos (napi, heti) munkaidőnél rövidebb, és a határozatlan időtartamú munkaszerződésektől eltérő (meghatározott idejű, alkalmi, bedolgozói stb.) munkaviszonyok elterjedését megkönnyítik. Meg kell teremteni az alkalmi munka jogszerű működését, társadalombiztosítási és adóügyi feltételrendszerét.

6. A Kormány 1996-ban további lépéseket tesz annak érdekében, hogy szűküljön az illegális, feketemunka-végzés. E célt szolgálja a munkaerőpiaci, munkaügyi ellenőrzés jogi feltételeinek megteremtése, szervezeti kereteinek szélesítése, az egységes munkáltatói nyilvántartás létrehozása.

7. Az ellátórendszereket a társadalmi eltartási terhek együttes számbavételére és megosztására alapozva kell átalakítani, összehangolva a finanszírozási és intézményi lehetőségekkel.

a) A nyugdíjkorhatár felemelésének, a foglalkoztatási rehabilitációnak, a gyermeknevelési támogatási rendszer átalakításának egyik legfőbb alapelve, hogy az ellátásra szorulót mindig az a rendszer fogadja be, amely a legnagyobb társadalmi haszonnal és hatékonysággal képes az érintettről gondoskodni, vagy munkához segíteni.

b) A munkavállalási korú inaktivitás mérséklése érdekében meg kell teremteni a foglalkozási rehabilitáció orvosszakmai, érdekeltségi és jogi alapjait. A munkaerőpiaci szervezetben létre kell hozni a foglalkoztatási rehabilitáció koordinációját végző megyei szintű hálózatot.

c) A szociális ellátórendszerek átalakítása során továbbra is fenn kell tartani a differenciált ellátórendszereket, amelyek az inaktívvá vált (a jövedelempótló támogatási rendszerből kieső) személyek munkaerőpiaci helyzetének figyelembevételével képesek átmenetileg vagy tartósan ellátást biztosítani. A munkavállalásra nem képes, megváltozott munkaképességű állampolgárokról a szociális ellátórendszernek kell gondoskodnia.

8. A felsorolt intézkedések összehangolása javíthatja a foglalkoztatáspolitika eredményességét, megállíthatja a gazdasági aktivitás szintjének csökkenését. Ezt kell szolgálniuk a munkaerőpiaci eszközöknek is.

a) 1996-ban a munkaerőpiaci politikát - közvetlenül és közvetve - szolgáló célok összehangolását segíti a Munkaerőpiaci Alap, lehetővé téve

- a támogatási eszközök és programok kombinálását;

- az egyes alaprészek, ellátási formák közötti átjárhatóságot úgy, hogy az aktív eszközök alkalmazása révén a passzív munkanélküli ellátásban elért megtakarítások növeljék a munkanélküliség megelőzését, illetve csökkentését szolgáló munkaerőpiaci eszközök és programok anyagi forrásait;

- a gazdálkodás átláthatóságát;

- az átmeneti gazdasági nehézségekből fakadó egyedi esetek által támasztott munkaerőpiaci feszültségek kezelését;

- a jövedelempótló támogatásban részesülők ellátása 50 %-ának finanszírozását.

b) Az aktív munkaerőpiaci eszközök felhasználását továbbra is - a Kormány és a szociális partnerek szándékát tükröző - külön irányelvek segítsék.

c) 1996 szeptemberében megszűnik a legalább két éve jövedelempótló támogatásban részesülők ellátása, amennyiben nem tudnak - a foglalkoztatási törvényben meghatározott mértékű - munkaviszonyt igazolni. Ezért folytatódik az a közhasznú munka program, amely segítséget - és a Foglalkoztatási Alapból költségvetési támogatást - nyújt e munkaviszony biztosításához.

d) A Kormány továbbra is támaszkodni kíván a nemzetközi kapcsolatokon keresztül megszerezhető szakmai és pénzügyi segítségre. Ezért

- megkezdi a felkészülést az Európai Unió egységes munkaközvetítő rendszeréhez való csatlakozásra,

- továbbra is törekszik arra, hogy megállapodásokban rögzítse a magyar munkaerő külföldi foglalkoztatásának mértékét és feltételeit, illetve, hogy teljeskörűen kihasználja a jelenlegi szerződéses lehetőségeket, különös tekintettel a fiatalok gyakornoki foglalkoztatására,

- összehangolt programok alapján továbbra is igénybe veszi a nemzetközi szakmai és pénzügyi segítséget a munkaerőpiaci politikát szolgáló kutatásokhoz, fejlesztésekhez, törekszik e lehetőségek szélesítésére.

Melléklet az 1118/1995. (XII. 1.) Korm. határozathoz

Intézkedési terv

1. Ki kell dolgozni a rövid távú - ágazati információkra alapozott - munkaerő-szükséglet előrejelzések módszertanát úgy, hogy az alapul szolgálhasson az 1997. évi tervezéshez és a foglalkoztatáspolitikai irányelvek elkészítéséhez. Az előkészítés során figyelembe kell venni a hosszú távú munkaerő-tervezés tapasztalatait.

2. Előterjesztést kell készíteni a közoktatási, szakképzési, felsőoktatási intézmények átjárhatóságának szervezeti és finanszírozási feltételeiről, és javaslatot kell kidolgozni a megvalósításra, különös tekintettel az érettségire épülő (post-secondary képzést) segítő, valamint az eddig szakképzésbe kerülni nem tudók szakképzését biztosító programok bevezetésére. Az előterjesztés mellékleteként ki kell mutatni a javaslat (variánsok) várható hatását a munkaerő-kínálatra.

3. Az államháztartás - a költségvetési intézményrendszer és az ellátási rendszer - reformjához kapcsolódó előterjesztések és javaslatok mellékleteként számszerűen be kell mutatni azok várható munkaerőpiaci hatását.

4. Az államháztartás reformja által érintett munkavállalók számára a foglalkoztatási problémák megoldására olyan ágazati programokat kell kidolgozni, amelyek e réteg képzettségi szintjének és törekvéseinek megfelelő alternatív munkaalkalmat jelentenek, valamint tartalmazzák a csökkentett, részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztésének módozatait, a foglalkoztatást elősegítő nonprofit szervezetek megalakítása, működése támogatásának jogi feltételeit, eszközeit és társas vállalkozások kedvezményezésének lehetőségeit.

5. Meg kell vizsgálni, hogy az adórendszer korszerűsítése során milyen módon és adótechnikákkal lehet a munkaadók érdekeltségét a szakképzésben való közvetlen részvételben növelni.

6. Támogatni kell a rugalmasabb foglalkoztatási formákat. Ennek érdekében

a) át kell alakítani az aktív munkaerőpiaci eszközök támogatásának szabályait úgy, hogy az ösztönözze a csökkentett és részmunkaidős foglalkoztatást;

b)[2]

c) ki kell dolgozni az alkalmi munkavégzés beillesztésének lehetőségét a (társadalom- és munkanélküli) biztosítási és az adórendszerbe.

7. Tájékoztatni kell a Kormányt az eddig megkötött privatizációs szerződésekben foglalt foglalkoztatási vállalások teljesítéséről és az érvényesített szankciókról. Ki kell dolgozni a szerződések ellenőrzéséhez, teljesítésük értékeléséhez szükséges információs rendszert.

8. Az egyes infrastrukturális elemek üzemeltetési és fenntartási, valamint környezetének állapotrendezési feladataihoz, a környezetvédelmi és szociális feladatok ellátásához kapcsolódva közhasznú munka programokat kell indítani, és ennek koordinálására az illetékes tárcák képviselőiből álló közhasznú munka tanácsot létrehozni.

9. A Kormány felkéri a gazdasági kamarákat és a Vállalkozásfejlesztési Alapítványt, tárják fel, hogyan lehet elősegíteni - a közterhek, az állami bevételek mértékét nem érintő - szolgáltatásokkal, intézményekkel a vállalkozások kooperációját, növekedését. Ennek alapján intézkedési tervet kell kidolgozni.

10. A Kormány felkéri a megyei területfejlesztési tanácsokat és a megyei munkaügyi tanácsokat, hogy készüljenek fel - aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök felhasználását is tartalmazó - megyei és a munkaerőpiaci körzet gazdaság- és területfejlesztő programok kialakítására. Elsősorban ezekhez kapcsolódjanak térségi fejlesztési programok, ipari parkok, vállalkozói övezetek.

11. Javaslatot kell készíteni arra, hogyan, mely feltételekkel növelhető az önkormányzatok részvétele a foglalkoztatás elősegítésében. Meg kell vizsgálni, hogy milyen együttműködési formák kialakítása szükséges annak érdekében, hogy a helyi munkaerőpiaci szereplők részt vegyenek a megyei és települési foglalkoztatási gondok megoldásában.

12. Biztosítani kell a termelékenység, foglalkoztatási folyamatok, bér- és áralakulás információs rendszerét, és ki kell munkálni összehasonlító elemzésének módszertanát úgy, hogy az 1996. negyedik negyedévében alapul szolgálhasson az Érdekegyeztető Tanácsban folytatandó bértárgyaláshoz.

13. Javaslatot kell készíteni a tartós munkanélküliség kezelését szolgáló speciális támogatások rendszerére, a munkavállalási korú inaktívak szociális ellátási rendszerének összehangolására.

14.[5]

15. A Kormány felkéri az Érdekegyeztető Tanács Munkaerőpiaci Bizottságát, hogy az aktív munkaerőpiaci eszközök felhasználásáról készülő irányelveiben és a támogatások továbbfejlesztése során segítse az Intézkedési tervben foglaltak megvalósulását, fordítson kiemelt figyelmet

- a tartósan munkanélküliséggel fenyegetett rétegekre,

- a fiatalokra,

- a válságsújtotta térségekre.