BH 1988.3.75 I. A hagyatéki eljárás során a törvényes örökös által tett "lemondó" nyilatkozat kétség esetén akként értelmezendő, hogy az a végrendelet érvényességének elismerését és nem a kötelesrész iránti igényről való lemondást jelenti [Ptk. 207. § (1) bek.].

II. A kötelesrész kiszámításának szempontjai [Ptk. 665. §, 666. §, 668. §, 677. §].

Az örökhagyó 1983. november 12-én írásbeli végrendeletet készített. A végrendeletben rögzítette, hogy a kizárólag a nevén álló másfél szobás szövetkezeti lakásingatlan házastársával, az alperessel közös tulajdonukban áll, majd úgy rendelkezett, hogy a lakásingatlannak a "reá eső" 1/2 részét, továbbá a szintén a házastársi vagyonközösséghez tartozó Wartburg személygépkocsi őt megillető 1/2 részét, valamint az "Anica" jeligéjű bemutatóra szóló takarékbetétkönyvben elhelyezett és házastársával közös tulajdonban levő betéti összeg 1/2 részét házastársa, az alperes örökölje. Egyben az "Anci" jeligéjű bemutatóra szóló takarékbetétkönyvben elhelyezett betéti összeget, továbbá a házastársával közös tulajdonukban álló törökbálinti ingatlannak a reá eső 1/2 tulajdoni illetőségét leányára a felperesre hagyta, ez utóbbi ingatlanilletőségen azonban házastársának (az alperesnek haszonélvezeti jogot biztosított. Végül úgy rendelkezett, hogy a személyes használatra szolgáló és tulajdonában álló ingóságok (ékszerek, ruhaneműk) közül leánya, a felperes "tetszése szerint választhat", míg a "többi része" a házastársát, az alperest illeti meg. Az örökhagyó 1983. november 16-án meghalt.

A felperes 1984. február 4-én sajátkezűleg egy "lemondó nyilatkozatot" készített, amelyben a szövetkezeti lakásingatlannak az örökhagyó utáni öröklés folytán őt megillető 1/2 részéről az alperes javára "lemond". Egyben kijelenti, hogy a további 1/2 tulajdoni hányad ténylegesen az alperest illeti meg, mert a lakásingatlant a szülei házasságkötésük után közösen vásárolták, így az "házastársi közös vagyont képez".

Ugyanezen a napon a felperes egy sajátkezűleg írt "elismervényben" rögzíti, hogy az örökhagyó utáni hagyatékból a végrendelet szerinti választás jogával élve mely ingóságokat vette át. Az ingóságok 1-9 pont alatt történt felsorolását követően az elismervény a következőket tartalmazza. "Ezzel a hagyatékból nekem járó ingóságokkal kielégítést nyertem. Ezeken felül az ingóságok tekintetében további örökösödési igényem nincs."

Majd az elismervényben a felperes a szövetkezeti lakásingatlan 1/2 tulajdoni hányadáról, továbbá a Wartburg személygépkocsi 1/2 tulajdoni hányadáról "lemondott" az alperes javára, és kijelentette, hogy nem tart igényt az "Anica" jeligéjű bemutatóra szóló takarékbetétkönyvben elhelyezett összegre sem.

A hagyaték megnyílásának időpontjában a szövetkezeti lakásingatlan egészét OTP kölcsön terhelte; az "Anica" jeligéjű takarékbetétkönyv betéti összege 71 000 forint, az "Anci" jeligéjű takarékbetétkönyv betéti összege pedig 50 000 forint.

A hagyatéki eljárásban a felek a végrendeletet érvényesnek ismerték el, és a végrendeletben megjelölt takarékbetétkönyvekre és ingóságokra a hagyatéki eljárás lefolytatását nem kérték. A felperes azonban kérte a hagyatéki vagyonba felvenni a Wartburg személygépkocsi 1/2 részét. Az alperes viszont arra hivatkozott, hogy a személygépkocsi 1/2 része sem tartozik az örökhagyó hagyatékába. A felperes ugyanakkor a szövetkezeti lakásingatlannak a hagyatékhoz tartozó 1/2 részét illetően kötelesrész iránti igényt érvényesített, amelyet az alperes nem ismert el.

A közjegyző végül a törökbálinti ingatlan 1/2 részét teljes hatállyal végrendeleti öröklés jogcímén a felperesnek adta át, az alperes haszonélvezeti jogával terhelten, a szövetkezeti lakásingatlan 1/2 részét pedig ideiglenes hatállyal végrendeleti öröklés jogcímén az alperesnek adta át. A szövetkezeti lakásingatlan hagyatékához tartozó 1/2 részét terhelő OTP tartozást mint hagyatéki terhet a közjegyző 15 000 forintban tüntette fel. A Wartburg személygépkocsi 1/2 részét az örökösök közötti vitára tekintettel a közjegyző a hagyatékból kihagyta.

A felperes ezt követően kötelesrésze kiadása iránt indított pert az alperes ellen. Keresetében kötelesrész címén a szövetkezeti lakásingatlan 1/4 tulajdoni illetőségére és a Wartburg személygépkocsi 1/4 tulajdoni illetőségére tartott igényt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes az örökhagyó vagyonából a végrendelet alapján a kötelesrészét elérő kielégítést kapott. Hivatkozott arra is, hogy a felperessel a hagyatéki eljárás előtt írásban megállapodtak a hagyatékból való részesedésükben, a felperesnek tehát előbb ezt a jognyilatkozatát kellene megtámadnia.

A per során az alperes a Wartburg személygépkocsi közös vagyoni jellegét elismerte, és egyező volt a felek álláspontja abban is, hogy a két takarékbetétkönyv ugyancsak a házastársi vagyonközösséghez tartozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a szövetkezeti lakásingatlan 1/4 tulajdoni hányada, továbbá a Wartburg személygépkocsi 1/4 tulajdoni hányada kötelesrész jogcímén a felperest illeti, egyben rendelkezett az ingatlanilletőség tulajdonjogának bejegyzéséről. Az ítélet indokolása szerint a végrendeleti juttatások (a törökbálinti ingatlan haszonélvezettel terhelt 1/2 része, és az "Anci" jeligéjű betétkönyv) a felperes kötelesrész igényét nem merítették ki, a felperest ezért a másik végrendeleti örökösnek juttatott hagyatéki részből is megilleti a kötelesrész. A kötelesrész mértéke pedig a törvényes örökösnek járó juttatás fele: a perbeli esetben az örökhagyó tulajdonában volt 1/2 lakás és személygépkocsi illetőség fele (az egészhez viszonyított 1/4-e). Végül az ítélet indokolása rögzíti: "a ruhaneműkből, ékszerekből a végrendelet alapján választhatott a felperes; így a bíróság nem számolta ezt a juttatást a kötelesrész alapjához. Az alperesnek erre irányuló ellenkérelmére sem kötelezte ezért a felperest a részletes leltár kimunkálására: milyen ingóságokat választott a hagyatékhoz tartozó tárgyakból".

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a szövetkezeti lakással és a gépkocsival kapcsolatban tett lemondó nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni, mert a jogban járatlan felperes akkor tette meg, amikor nem ismerte a lemondás tárgyát képező ingatlanilletőség és személygépkocsi reális értékét és azt sem, hogy a látszólagos ellenszolgáltatás nélküli lemondás mennyiben sérti az érdekeit. A másodfokú bíróság - részbizonyítás körében ingatlanforgalmi szakértői vélemény beszerzésével vizsgálta, hogy a lemondás a felperes kötelesrészét sérti-e vagy sem. A részbizonyítás eredményéhez képest a hagyaték tiszta értékét - a lakást terhelő OTP tartozás teljes összegének levonása után és a végrendelet alapján kiválasztott ingóságok értékének figyelmen kívül hagyásával - 366 500 forintban állapította meg, amiből a másodfokú bíróság álláspontja szerint 91 625 forint illeti meg a felperest kötelesrész címén. Mivel a felperes a törökbálinti ingatlan tulajdoni illetőségével és az "Anci" jeligéjű takarékbetétkönyv betéti állományával együtt 121 000 forint értéket kapott, a keresete alaptalan.