BH 1977.3.105 Ha a sorozatos és sikertelen orvosi beavatkozások (műtétek) a károsultnak orvosi műhiba folytán keletkezett betegségét nem szüntették meg, a károsult kárenyhítési kötelezettségének megszerzését nem lehet megállapítani abból az okból, hogy újabb műtétnek már nem hajlandó magát alávetni [Ptk. 340. § (1) bek.].

A felperes 1968-ban az alperes járási kórházában szült. Ekkor dr. Sz. I. nőgyógyász főorvos, az alperes alkalmazottja arról tájékoztatta, hogy hüvelyfalán tömlős daganat van. Előzetes megbeszélés után dr. Sz. I. 1970. október 20-án a daganat eltávolítása érdekében a felperesen műtétet végzett. Ennek során a hólyagot átvágta. Ezt nyomban észlelte, a hólyagsérülést ellátta, de néhány órával a műtét után a felhelyezett katéteren át a vizelet távozása megszűnt. Ekkor a felperest beszállították a megyei kórház urológiai osztályára, ahol 1970. október 21-én újból megoperálták, a jobb vese húgyvezetékét beültették a húgyhólyag falába és az időközben keletkezett hólyagsipoly zárását is megkísérelték. A belültetett szájadék zavartalanul gyógyult, de a hólyagsipoly visszamaradt. A felperes 1971. október végéig táppénzes beteg volt, azóta rokkant nyugdíjas.

Az első fokú bíróság elutasította a felperes kártérítés iránti keresetét. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperest 10 000 Ft kártérítés, ennek kamata és a perköltség fizetésére kötelezte. A felperes ebben a perben 1970 június végéig felmerült kárát érvényesítette, kifejezetten fenntartotta a később felmerülő kárának megtérítésével kapcsolatos igényét.

Újabb keresetében 1972. július 1-től havi 528 Ft járadék fizetésére kérte kötelezni az alperest keresetveszteség címén, továbbá havi 266 Ft-ot követelt az állandó vizeletcsorgás miatt felmerülő többletkiadásai fejében. Végül egyéb kisebb költségek mellett egy összegben 3252 Ft élelmezésfeljavítási és utazási költség megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.

Az első fokú bíróság az alperest csupán 456 Ft utazási költség megtérítésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította azzal, hogy a felperesnél jelenleg is fennálló vizeletcsorgás nincs összefüggésben az alperesnél végzett műtét során elkövetett műhibával, az lényegében olyan műtéti szövődmény, amely nem volt előrelátható és nem róható fel a műtétet végző orvosnak.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet - indokai alapján - helyben hagyta.

A jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában részletesen kifejtette, hogy a műtét előtti urológiai vizsgálat elmulasztása miatt az első műtét alkalmával bekövetkezett húgyhólyagsérülés és a később keletkezett sipoly okozati összefüggésben van a felperes jelenleg is fennálló munkaképtelenségével. Így az alperes felelős a felperes minden, a műtéttel okozati összefüggésben keletkezett kárért, és az alperes kártérítési felelőssége nem korlátozható a felperes 1972. június 30-ig felmerült keresetveszteségének a megtérítésére.

Az első fokú bíróság az új eljárás során hozott ítéletével az alperest 1972. július 1-től 1974 december végéig felmerült keresetveszteség címén 17 952 Ft, - az 1972. július 1. és 1975. április 30. között felmerülő költségek fejében pedig 16 262 Ft, összesen 34 214 Ft, ennek kamatai, valamint 2760 Ft perköltség fizetésére kötelezte. Ezen felül a kiegészítő ítélete értelmében az alperes 1975. május 1-től kezdődően havi 880 Ft járadékot keresetveszteség fejében, havi 266 Ft-ot többletköltséget, s végül 1976. január 1-től évi 1000 Ft-ot ágyneműbeszerzési költség címén köteles megfizetni a felperesnek. A kiegészítő ítéletben a járásbíróság az alperest további perköltségben is marasztalta. Az alperes kártérítő felelősségét a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatára utalással a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében, illetve a 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján állapította meg.

Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet, illetve kiegészítő ítéletet részben és úgy változtatta meg, hogy az alperes által egy összegben fizetendő kártérítést 34 214 Ft-ról 25 502 Ft-ra szállította le, míg az alperes által fizetendő járadékot 1975. december 1-től kezdődően havi 552 Ft-ban állapította meg.

A felperes a járadék iránti keresetét csak 1974. május 16-án terjesztette elő, így a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdése értelmében csak 1973. december 15-től illeti meg a járadék.

A másodfokú ítélet szerint 1975. május 1-től kezdődően a dologi kár és a keresetveszteség fejében járadék illeti ugyan meg a felperest, de a bíróság a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján e vonatkozásban egyenlő arányú kármegosztást alkalmazott. A perben meghallgatott orvosszakértő véleménye szerint ugyanis 1-3 újabb műtéti beavatkozás esetén remény volna arra, hogy a sipolynyílást kellően zárni lehet, s így a felperesnél megszüntethető lenne a vizeletcsorgás. Amennyiben a károsult felperes az életveszéllyel nem járó kisebb műtéteknek nem veti alá magát, az ebből eredő kárát - az ítélet indokolása szerint - maga is köteles részben viselni.