A Pécsi Ítélőtábla Gf.40033/2014/15. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 163. §, 177. §, 227. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 1993. évi XLVIII. törvény (Bt.) 26. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kutasi Tünde, Zóka Ferenc

...télőtábla

Gf.V.40.033/2014/15. szám

A ...télőtábla a dr. Nagydaróci Béla ügyvezető által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Németh Katalin jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a ... Törvényszék 2014. május 14. napján kelt .... számú ítélete ellen a felperes 8. sorszámon előterjesztett és Pf. 12. sorszámon kiegészített fellebbezése folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 500.000 (ötszázezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására - 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a "Z." védnevű bányatelke bányászati jogosultja, jogosultságát 2007. július 3-án átruházással szerezte meg. Az ... Autópálya ... km-szelvények közötti szakasza a bányatelken halad keresztül.

2002. december 4-én az Á. Rt. és a bányatelek bányászati jogának akkori jogosultja, a Z. Szövetkezet (továbbiakban Szövetkezet) kártalanítási szerződést kötött, amelyet a felek 2003. január 16-án és 2003. szeptember 4-én módosítottak. A módosított szerződés alapján a szövetkezet 321.712.224 forint kártalanításban részesült, amelynek fejében hozzájárult ahhoz, hogy a z.-i ... hrsz.-ú ingatlanokon a bányatelek törlésre, míg a ... és a ... hrsz. alatti ingatlanokon a kisajátítási tervdokumentációnak megfelelően korlátozásra kerüljön.

A bányatelken keresztezi az autópályát az alperes által építtetett, 2008. július 2-án forgalomba helyezett "3. számú keresztező külterületi mellékút" megnevezésű közlekedési létesítmény. A felperes e létesítmény miatt az alperesnél kártalanítási igénnyel élt, azt az alperes azzal utasította el, hogy a bányatelek korábbi jogosultja teljes körű kártalanításban részesült, egyúttal lemondott minden további kártalanításról, kártérítésről vagy egyéb ellenértékről.

A felperes 2008. november 26-án keresetet terjesztett elő az alperes ellen 137.652.000 forint kártérítés és járulékai megfizetése iránt arra alapítva, hogy az alperes a jogszabályi előírásokat megsértve elmulasztotta a mellékúttal érintett terület kivett hellyé nyilvánítási eljárásának megindítását, amely alapján a felperest kártérítés illette volna meg, mert a mellékút és annak védőpillére alatt az ásványvagyon kitermelése lehetetlenné vált, a bányatelek mérete csökkent.

A ...télőtábla .... számú jogerős ítéletével a keresetet elutasította, kifejtve, hogy a perben azt kellett vizsgálni, hogy a Szövetkezetet kártalanították-e, mert amennyiben igen, ezáltal a jogelőd joga megszűnt, a felperes, mint a bányászati jog későbbi jogosultja további kártalanítási igénnyel nem léphet fel. Megállapította az ítélőtábla, hogy a szerződésben a Szövetkezet tudomásul vette, hogy a megjelölt ingatlanokon bányászati jogát nem gyakorolhatja, arról kártalanítás fejében kifejezetten lemondott. A felek a kártalanítási összeget átalánynak tekintették, ami azt jelenti, hogy a 321.712.224 forint egyenértékű azzal a kárral, ami abból keletkezett, hogy a z.-i ... hrsz. alatti ingatlanokon a bányászati jog jogosultja a továbbiakban bányászatot nem végezhet, a ... és ... hrsz. alatti ingatlanokon pedig korlátozottan végezhet. A felperes ezért kártalanításra nem jogosult, mert bányászati jogelődje jogáról kártalanítás fejében lemondott, ezáltal bányászati jogát a felperesre sem ruházhatta át.

A Kúria a 2013. szeptember 11-én kelt .... számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolásában rámutatott arra, hogy a Szövetkezet a bányatelek minősítés törléséhez az említett ingatlanok tekintetében hozzájárult, bányászati tevékenységéről lemondott. E szerződéses szándék vizsgálata szempontjából közömbös, hogy később a bányatelek minősítés törlésére nem került sor.

A felperes keresetében a 2013. január 14-én és szeptember 4-én módosított 2002. december 4. napján létrejött szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy a szerződés a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Btv.) 3.§-ába, illetve a 26.§ (11) és (14) bekezdéseibe ütközik, ezáltal az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 200.§-ának (2) bekezdése értelmében semmis.

A Btv.3.§-ába ütközést azért állította, mert a 2002. december 4-én kötött szerződésben a Szövetkezet eladóként, az Á. Részvénytársaság vevőként szerepel, amennyiben pedig a szerződés adásvételi szerződések minősül, úgy az a Btv.3.§-ába ütközik, mert a tőzegvagyon kitermelésére nem került sor, az így állami tulajdon, afelett a két fél adásvételi szerződéssel ezért nem rendelkezhetett. Amennyiben viszont a szerződés kártalanítási megállapodásnak minősül, az megítélése szerint a Btv.26.§-ának (11) és (14) bekezdésével ellentétes, e rendelkezések szerint ugyanis kártalanítás csak hatósági határozattal lehetséges az említett jogszabályhelyekben írt feltételek megléte esetén, e feltételeknek azonban egyike sem következett be adott esetben.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes perbeli legitimációját, a megállapítási kereset feltételeinek fennállását, illetve érdemi védekezésében arra hivatkozva, hogy a szerződés kártalanítási megállapodás volt, amely nem ütközött a Btv.26.§ (11) és (14) bekezdésébe, ugyanis azok nem zárják ki a kártalanítás megállapodással való rendezését.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 1.500.000 forint le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket, valamint a felperesnek 200.000 forint elsőfokú eljárásban felmerült költséget.

Megállapította, hogy a felperes kereshetőségi joga fennáll, a keresetet érdemben vizsgálva azonban az alperes érdemi védekezését osztotta. Megállapította, hogy a 2002. december 4-én kötött szerződés kártalanítási szerződésnek minősül, amely nem ütközik a Btv.26.§ (11) és (14) bekezdéseibe. A Btv.26.§-ának (11) bekezdése jelen ügy tényállására nem vonatkoztatható, a 26.§ (14) bekezdése pedig nem zárja ki, hogy két magánjogi jogalany egymással kártalanítási szerződést kössön.

Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset teljesítése érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a Szövetkezet és az Á. Részvénytársaság között létrejött megállapodás tartalma a Btv.3.§-ába, illetőleg a 26.§ (11) és (14) bekezdésbe ütközik, ezért a régi Ptk.200.§ (2) bekezdése alapján semmis. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság e jogszabályhelyeket nem kellőképpen értékelte, ezért téves megállapításra jutott, amelynek alátámasztására igazságügyi szakértői véleményt csatolt. Értelmezése szerint a Btv.26.§ (14) bekezdésébe foglalt rendelkezésre tekintettel a bányavállalkozót kártalanítás akkor illeti meg, ha a bányatelek területét kivett hellyé nyilvánítják. Álláspontjának alátámasztására mellékelte megkeresésére az M.H) által adott válasziratot, amelyben az M.H megerősítette, hogy kivett hellyé nyilvánítás nélkül a kártalanítás teljes mértékben kizárt, amelyre tekintettel álláspontja szerint a 2003-ban megkötött megállapodások érvényesen nem jöhettek létre.