A Legfelsőbb Bíróság Bfv.302/2008/6. számú határozata foglalkozás körében elkövetett GONDATLAN veszélyeztetés vétsége (HALÁLT OKOZÓ) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 172. §] Bírók: Akácz József, Demeter Ferencné, Márki Zoltán
Kapcsolódó határozatok:
Szombathelyi Járásbíróság B.50/2006/43., Szombathelyi Törvényszék Bf.148/2007/12., *Kúria Bfv.302/2008/6.* (BH+ 2009.9.395)
***********
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2008. évi szeptember hó 23. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
v é g z é s t :
A halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szombathelyi Városi Bíróság B.50/2006/43. számú, és a Vas Megyei Bíróság Bf.148/2007/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.
E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s
A Szombathelyi Városi Bíróság a 2007. február 14. napján hozott B.50/2006/43. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében és segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és segítségnyújtásra egyébként is köteles által elkövetett bűntettében. Ezért a terheltet halmazati büntetésül 2 évi börtönre, 2 év közügyektől eltiltásra és 7 évi fegyverviseléssel járó vadászati tevékenységtől való eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt egy alkalommal volt büntetve, vadászattal kapcsolatos veszélyeztetési bűncselekmény miatt a Szombathelyi Városi Bíróság a 2004. április 21. napján jogerőre emelkedett ítéletével foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 60.000 Ft pénzbüntetésre ítélte.
A terhelt gyakorlott vadász, több mint 10 éve rendelkezik golyós fegyverre szóló fegyverviselési engedéllyel. Az előző büntetőügyével összefüggésben a közigazgatási hatóság a vadászjegy egy évre történő visszavonásával vadászati jogát szüneteltette. A közigazgatási joghátrány határidejének lejárta után a terhelt továbbra is rendszeresen vadászott. A terhelt a Rákóczi Ferenc Vadásztársaság tagja.
2005. június 14. napján este 20.00 óra körüli időben a terhelt T. L. vadásztársával és N. S. kísérővel együtt a T. L. tulajdonát képező terepjáró gépkocsival a község külterületén lévő kukoricásba vadkárelhárító vadászatra mentek. A vadászterületre érve a terhelt N. S. kísérővel együtt az egyik lesre, T. L. egy másik lesre ült fel és onnan egyéni lesvadászatot folytattak. Ekkor már az idő borús volt.
21.00 óra körüli időben a terhelt egy gímszarvas ünőt lőtt ki. A lövésről telefonon értesítette T. L-t. Az elejtett vadat N. S. kizsigerelte, vadazonosító jellel ellátta, ennek során érkezett a helyszínre T. L. gépkocsival, és a kilőtt állatot a gépkocsi platójára rakták. A terhelt a gépkocsi platóján helyezte el puskatokba tett vadászfegyverét is.
A vadkárelhárító vadászat befejezése után a község melletti erdőrészt összekötő kavicsos bekötő úton, az ún. Tölős-dűlőn haladtak. Mivel már besötétedett, T. L. a gépjármű világítását is felkapcsolta. Mellette foglalt helyet a terhelt.
Ekkorra teljes éjszakai sötétség alakult ki, a hold nem világított, fényforrás fényt nem bocsátott ki. Az ég felhős volt, az eső szemerkélt.
22 óra 20 perc körüli időben, miután mintegy 300 métert haladtak a kukoricástól, a gépjármű világításának fényénél a kavicsos utat keresztező nyiladéknál vaddisznókat láttak átfutni. Az észlelés helyétől T. L. mintegy 20-22 másodperc megtételét követően a járművel megállt, mert a terhelt a látott vaddisznók közül akart vadat ejteni.
Erre a területre már vadászati jogosultsága T. L-nek és a terheltnek nem volt. Erről a terhelt és T. L. is tudomással bírt.
A terhelt a járműből kiszállt, annak platójáról levette a Springfield kaliberű Sauer 200 típusú, céltávcsővel ellátott golyós vadászfegyverét és a nyiladék közepén megállt. Fegyverét megtöltve kibiztosította és célzáshoz emelte, majd fegyverlámpájával a nyiladékba bevilágított, kicsit pásztázott. A bevilágítást követően a jól működő fegyverlámpa fényénél pár másodperc után egy 158-160 cm magasra célzott lövést adott le, az ott tartózkodó, általa vaddisznónak vélt alakra.
A terhelt gépkocsiból kiszállásától a lövésig mintegy 20-25 másodperc telt el.
A terhelt lövése a sík, növényzet nélküli nyiladékban, kb. 48-50 méter távolságban, szemben, a lövés irányába tekintő, álló helyzetben lévő, 174 cm magas - fekete, elején fehér felirattal ellátott melegítő felsőt és fekete melegítő alsót viselő vörösesszőke, vállig érő hajú - M. H. sértett jobb oldali halántékcsontját találta el. A sértett álló helyzetből a lövés következtében balra előre zuhant a füves részre és a helyszínen elhalálozott.
A terhelt fegyvere a fegyverlámpa használata mellett az adott esetben 48-50 méter távolságból a célzott személy teljes testfelületét és közvetlen környezetét befogta, onnan az emberi alak, sőt még az alak arcvonásai is jól kivehetők voltak. A terheltnek kellő figyelem tanúsítása mellett az emberi alakot észlelnie kellett volna.
T. L. és a terhelt már több alkalommal vadászott a kukoricásnál és ismert volt számukra az, hogy a
község melletti kavicsos utat sétálók, illetőleg turisták, valamint a falu lakossága gyakran használta akár esti időszakban is, emellett a kukoricás környékén késő esti időszakig többen is dolgozni szoktak, e területet a terhelt és társai által használt kavicsos úton lehet elhagyni.
A terhelt mindkét szemén a távoli látásélesség nem teljes, ez azonban nem akadályozta abban, hogy a célnál kétséget kizáróan felismerje azt, hogy nem állatra, hanem emberre céloz.
Az időjárási körülmények nem változtak, éjszakai sötétség, borús idő, szemerkélő eső, 60%-os páratartalom mellett 19-20 fok volt.
M. H. halálának közvetlen oka az volt, hogy a terhelt megszegte a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 69.§ (1) bekezdésében írt szabályt. E szabály szerint vadászni csak a törvény által nem tiltott módon, és csak a vadászat rendjének megfelelően lehet, a 72.§ (1) bekezdése pedig előírja, hogy vadászlőfegyverrel lövést leadni csak akkor szabad, ha a vadász a vadat kétséget kizáróan felismerte és a lövéssel mások életét, testi épségét, illetőleg a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. Emellett a vadásznak a lövés előtt mérlegelni kell a lövedék várható útját és a lövedék becsapódási helyét is.
Az adott esetben nemcsak a vad felismerése, hanem a vad típusa, kora és megfelelő paramétereinek azonosítása után kerülhetett volna sor a lövés leadására. A terhelt esetében - neki felróható okból - ez a felismerés elmaradt és így a vadászszabályok megszegésével halálos vadászbalesetet okozott.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!