A Szombathelyi Törvényszék Bf.148/2007/12. számú határozata foglalkozás körében elkövetett GONDATLAN veszélyeztetés vétsége (HALÁLT OKOZÓ) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 172. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 372. §] Bírók: Gombkötő Ottóné, Rácz József, Varsányi Gábor

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Járásbíróság B.50/2006/43., *Szombathelyi Törvényszék Bf.148/2007/12.*, Kúria Bfv.302/2008/6. (BH+ 2009.9.395)

***********

Vas Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

Bf.148/2007/12. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Vas Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a Szombathelyen, 2007. november hó 6.napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta és 2007. november hó 16.napján kihirdette a következő

Í T É L E T E T :

A halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége és más bűncselekmény miatt V vádlott ellen indított büntetőügyben a Szombathelyi Városi Bíróság 2007. február 14.napján kihirdetett B.50/2006/43.számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

A vádlott szándékos bűncselekményének megnevezése helyesen: 1 rb. a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett büntette.

A V vádlottal szemben halmazati büntetésül főbüntetésként kiszabott börtönbüntetés tartamát 2 (kettő) év 8 (nyolc) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 3 (három) évre súlyosítja.

Az elhunyt sértett törvényes örököse által előterjesztett polgári jogi igényt elutasítja.

A bíróság figyelmezteti V vádlottat arra, hogy ha a bűnjelet a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül személyesen vagy meghatalmazottja útján nem veszi át, az értékesítés iránt történik intézkedés és ebben az esetben csak az értékesítés során befolyt, a határidő lejárta után felmerült őrzési (kezelési) költséggel csökkentett ellenértéket utalják ki a részére. Ha pedig a bűnjelet nem sikerült értékesíteni, a megsemmisítésére az ő költségén kerül sor.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész - a három napi határidőn belül - a vádlott terhére, súlyosítás, hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett, a vádlott és védője elsődlegesen a tényállás téves megállapítása miatt, felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítéséért jelentettek be fellebbezést.

A Vas Megyei Főügyészség a BF.100/2006/2-3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, az ítéleti tényállás részleges megalapozatlanságának (Be.351.§.(2) bekezdésének a./ és b./ pontja) kiküszöbölése érdekében bizonyítás felvételét, V vádlott testmagasságának megállapítását, továbbá a vádlott, valamint tanú2 és tanú3 tanúk ismételt kihallgatását indítványozta a telefonhívások vonatkozásában. Ezt meghaladóan indítványt tett a tényállásnak az iratok alapján történő helyesbítésére és kiegészítésére is.

A főügyészség nyilvános ülésen jelenlévő képviselője a bizonyítási indítványát azzal indokolta, hogy az egyrészt arra irányul, hogy a vádlott milyen magas, ehhez képest a puskacső torkolati magasságához, illetve a sértettet ért lövés becsapódási magasságához, illetve a domborzati viszonyokhoz képest ténylegesen a vádlott felfelé, közel vízszintesen, avagy lefelé lőtt, másrészt arra, hogy az egy felállítási helyen lévő vádlott és tanú3 tanú között mi indokolta a 21.05.31 órakor indított telefonbeszélgetést, illetve miről szólt tanú3 tanú és tanú2 tanú első 21.10.03 órakor, majd a második, 21.36.25 órakor tanú3 tanú által indított telefonbeszélgetése, illetve melyikben jelezte tanú3 tanú a vad elejtését, továbbá tanú2 tanúnak az odaérkezése és a vad kizsigerelése mennyi ideig tartott.

Ezt meghaladóan is indítványozta a főügyészség képviselője a tényállásnak az iratok tartalma alapján történő kiegészítését, a vádlott segítségnyújtás elmulasztása bűntetteként értékelt cselekményének megnevezése pontosítását, valamint a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítását indítványozta.

A védő a nyilvános ülésen ismételten előterjesztette az elsőfokú bíróság által már elutasított azon bizonyítási indítványát, amely a sértett telefonjára érkezett SMS-üzenetek tartalmának beszerzésére irányult.

A védő a nyilvános ülésen a fellebbezést azzal egészítette ki, hogy az elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányul.

Az ügyészi fellebbezés alapos.

A Be. 348. §. (1) bekezdésében meghatározott terjedelmű felülbírálat keretében a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének pedig példamutatóan tett eleget.

A tényállást a vádlott tagadásban megnyilvánuló védekezésével szemben az azzal ellentétes tartalmú igazságügyi orvos-, fegyver-, egyesített igazságügyi orvos- és fegyverszakértői, vadászati szakértői vélemények, a bizonyítási kísérletek, helyszíni szemle jegyzőkönyvek adatai, valamint a tanúvallomások, egyéb okirati bizonyítékok alapján, mérlegeléssel állapította meg. Ezen elemző tevékenysége során a városi bíróság részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékoknak és miért tulajdonított bizonyító erőt, másokat pedig milyen okból nem talált hiteltérdemlőnek.

A büntetőjogi felelősség szempontjából alapvető és döntő jelentősége annak a ténynek volt, hogy S sértettet a halálos lövés milyen testhelyzetben érte. Ennek eldöntése szempontjából csupán egy adat volt az, hogy a sértett feltalálási helyétől mintegy három méterre a növényzet levelén, annak felső részén találtak olyan anyagmaradványt, amely a sértettől származott, ezt meghaladóan a városi bíróság ebben a tekintetben a tényállást azon szakértői véleményekre alapította, amelyek szerint a sértett ruházatán feltalált vérnyomok, egyéb anyagmaradványok, feltalálási helyzete egyértelműen arra utal, hogy a halálos lövés s sértettet álló, lépő testhelyzetben érte és valamennyi szakértő kizárta a vádlott azon védekezését, hogy S sértett a sérülés elszenvedésekor térdelő, avagy guggoló testhelyzetben lett volna.

Az igazságügyi orvosszakértői vélemények szerint ugyanis a sértett halála a lövés elszenvedését követően olyan rövid időn belül bekövetkezett, hogy kizárható az, hogy térdelő, vagy guggoló testhelyzetből olyan helyzetbe kerüljön, mint ahogyan őt a helyszíni szemle során feltalálták (nyomozati iratok 56-58. oldalai).

Egybehangzó nyilatkozatot tettek az igazságügyi orvos, fegyver- és fizikai szakértők abban a tekintetben is, hogy amennyiben ilyen helyzetben lett volna a sértett, úgy a fizika törvényszerűségei alapján nem kerülhetett volna testéből származó anyagmaradvány a tőle három méterre lévő növényzet talajtól számított 82 cm magasságban lévő levél felső felületére.

Mindezen objektív jellegű, természettudományos alapokon nyugvó szakvélemények alapján tévedés nélkül állapította meg az elsőfokú bíróság a sértett sérülés elszenvedésekori testhelyzetét, nem merült fel olyan aggály, amely a szakértői vélemények hiteltérdemlőségét kétségessé tenné.