BH 1996.2.119 I. A felszámoló intézkedése vagy mulasztása elleni kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő figyelembevétele olyan személy esetében, aki - engedményezéssel - utóbb vált hitelezővé [1991. évi IL. tv* 51. § (1) bek.].

II. A felszámolási zárómérleggel kapcsolatban nem támadható meg kifogással a felszámoló olyan intézkedése vagy mulasztása, amely ellen a törvényben megállapított határidőn belül nem terjesztettek elő kifogást [1991. évi IL. tv. 51. § (1) bek., 56. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelezőnek az 1994. május 24-én beterjesztett kifogását lényegében annak elkésettsége miatt elutasította. Megállapította, hogy a hitelező a 1994. március 11-én és 1994. március 17-én kelt engedményezési szerződések alapján megvásárolta a K. Bank és az M. Bank összesen 871 955 690 Ft összegű tőke- és ehhez kapcsolódó járulékköveteléseit, és ezzel hitelezői pozícióba került. Az ezt követően megtartott egyeztetések során jutott a nevezett tudomására, hogy a felszámoló az egyes hitelezői igényeket milyen kielégítési csoportba sorolta be. Így értesült arról is, hogy az M. Rt. és a P. Rt. hitelezők követeléseit a felszámoló a jelzáloggal biztosított követelések körébe sorolta be. E besorolást sérelmezve kérte kötelezni a felszámolót a besorolás módosítására a nem jelzálogjoggal biztosított követelések közé.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámolási eljárás a kifogás előterjesztése időpontjában már közel két éve folyamatban volt. A hitelezői igények besorolása ellen egyik hitelező sem terjesztett elő kifogást, így a kifogással élő hitelező jogelődei sem. A jogutód a jogelődök jognyilatkozataihoz kötve van, és az engedményezési szerződés alapján "olyan jogi feltételekkel és körülményekkel került hitelezői pozícióba, amelyben a jogelődei voltak". Az a körülmény, hogy az engedményezés folytán a sérelmezett besorolásokról csak később szerzett tudomást, nem jelenti azt, hogy a megtámadási igénye 1994. március 11., illetve 17. napjától kezdődne.

A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot a kifogás érdemben való vizsgálatára és újabb határozat hozatalára kérte utasítani.

Nem vitatta, hogy engedményezés következtében a K. Bank és az M. Bank jogutóda; ennek folytán terjesztette elő kifogását. Hivatkozott azonban arra, hogy az 1991. évi IL. törvény 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő, valamint a jogorvoslatra jogosultak jogos érdekét sértő intézkedése ellen nem csupán a hitelező, hanem más személy is jogosult jogorvoslattal élni. Ő a felszámolási eljárásban nem csupán hitelezői minőségben vesz részt, hanem mint az adós vagyonának értékesítésére kiírt pályázat nyertes vevője is. A jogorvoslati lehetőség ezért is megilleti.

Hivatkozott arra, hogy az eredeti hitelezők a besorolás helyességét ugyan nem vitatták, a jogutód azonban a sérel-

mes besorolásról kizárólag a pályázat elnyerése után értesült, ezért a kifogást - álláspontja szerint - a törvényben előírt határidőben előterjesztette. Utalt arra, hogy a felszámolási zárómérleggel kapcsolatban nyilvánvalóan, mint az eljárásban már részt vevő hitelezőt jogorvoslati jog illeti meg, ezért is sérelmezi az elsőfokú bíróság elutasító álláspontját.

A fellebbezésre adott észrevételeiben az adós felszámolója a végzés helybenhagyását kérte.

A fellebbezés alaptalan.