EH 2016.11.M23 A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Ezért ha a munkáltató a határozott időre kötött munkaszerződés jó erkölcsbe ütközését állítva azt a határozatlan időre szóló jogviszony indokával számolja fel és alkalmazza annak jogkövetkezményeit, a jogviszony jogellenes megszüntetésének kimondása iránt indított perben bizonyíthatja azon körülményeket, amelyet a semmisség megállapítására indították [2012. évi I. tv. 27. §, 66. §; 1959. évi IV. tv. 200. § (2) bek., 234. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A pedagógus végzettséggel rendelkező felperes 2012. január 12-től állt az alperes alkalmazásában idegenforgalmi ügyintéző, rendezvény-szervező munkakörben havi bruttó 165 000 forint személyi alapbérrel.
[2] A munkaszerződést 2012. december 1-jén módosították azzal, hogy ezen naptól a munkáltató a felperest az "É" kiemelt turisztikai projekt koordinátor munkakörben foglalkoztatja, a bruttó munkabérét pedig 295 000 forintra felemeli.
[3] Az alperes a 2012. december 21-én kelt határozatlan idejű munkaszerződéssel 2013. január 3-tól alkalmazta Z. T. projektmenedzser munkakörben.
[4] A peres felek a felperes munkaszerződését 2013. január 28-án közös megegyezéssel ismét módosították, a korábban határozatlan idejű munkaszerződést határozott idejűvé alakították át azzal, hogy annak lejárta 2015. december 31-e.
[5] A felek 2013. január 28-án tanulmányi szerződést is kötöttek és abban állapodtak meg, hogy az alperes a szerződésben foglaltak szerint támogatja a felperesnek a D. Egyetem Állami- és Jogtudományi Kara Igazgatásszervezés szakán 2012. szeptember 5-én, azaz a 2012/2013. tanév első félévétől megkezdett 6 féléves tanulmányait annak befejezéséig. A munkáltató a tanulmányi szerződés ideje alatt a képző intézmény által megállapított féléves tandíj, illetve tanulmányi költség teljes összegét a munkavállaló számára megfizeti, aki arra vállalt kötelezettséget, hogy a tanulmányok 2016. június 30-ai befejezését követően további két évig az alperes alkalmazásában marad.
[6] Az alperesnél 2013. március 1-jétől ügyvezető váltás történt. Ezt követően Z. T. munkaszerződését több alkalommal módosították, a projektmenedzseri feladatokat bővítették.
[7] A munkáltató 2013. április 9-étől határozatlan idejű munkaviszony keretében alkalmazta P. S. G.-t marketing asszisztens, majd 2013. augusztus 1-jétől marketing menedzser munkakörben.
[8] Az alperes 2013. április 18-án kelt felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát a 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 65. § (1) bekezdésére figyelemmel 30 nap felmondási idő biztosításával. Indokolása szerint a munkáltató a felperest utóbb "É" kiemelt turisztikai projekt koordinátor munkakörben foglalkoztatta, azonban feladatai - átszervezés következtében - beolvadnak a projekt menedzser munkakörbe, így a munkáltatónál az általa betöltött munkakör önálló jellegét megszüntetették, és további foglalkoztatására nincs lehetőség. A felmondás tartalmazta, hogy eredetileg a felperest a munkáltató határozatlan idejű munkaviszony keretében alkalmazta, a szerződés határozott idejűvé módosítása az alperesnek nem állt érdekében, az indokolatlan és szükségtelen volt, ez pedig sérti a jóhiszemű, tisztességes, és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Ennek célja kizárólag az alperes felmondási jogának indokolatlan korlátozása, illetve kizárása volt, ezért a munkaviszony határozott idejűvé módosítása jóerkölcsbe ütköző, a munkáltató azt semmisnek tekintette, és a felperes munkaviszonyát a határozatlan időtartamú jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint szüntette meg.
[9] Az alperes 2013. április 18-án kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy a 2013. január 28-án kelt tanulmányi szerződést is semmisnek tekinti, illetve azt azonnali hatállyal felmondja. Miután a tanulmányi szerződésben rögzített képzettség felperes általi megszerzésének várható időpontja 2016. június 30., míg a 2013. január 28-án kelt munkaszerződés-módosítás szerint a munkaviszonya határozott ideig, 2015. december 31-éig tart, így azon vállalása, miszerint a tanulmányok befejezését követően két évig az alperesnél marad, lehetetlen szolgáltatásnak minősül. A felperes által megszerzendő igazgatásszervezői iskolai végzettség, illetve szakképzettség a munkáltatónál szükségtelen. Mindezek miatt a tanulmányi szerződés úgyszintén jóerkölcsbe ütköző, azt a munkáltató semmisnek tekinti.
[10] Az alperes 2013. szeptember 1-jétől V. P.-t pályázati referens munkakörben alkalmazta.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
[11] A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint az alperes azon jogi érvelése, miszerint a határozott idejűvé módosított munkaviszonyát az ügyben irányadó, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdése alapján jóerkölcsbe ütközőnek tekintve határozatlan idejű munkaviszonynak minősítette és emiatt a felmondás szabályait alkalmazta, törvénysértő. A Ptk. semmisségre vonatkozó rendelkezései a munkajogban nem alkalmazhatóak, az alperes erre érvényesen nem hivatkozhatott. A munkaszerződés-módosítás nem ütközött egyetlen munkajogi szabályba sem, és ilyen megkerülését sem célozta. A tanulmányi szerződés megkötése a turisztikai projekthez volt köthető tekintettel arra, hogy a D. Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának igazgatásszervező szakán igen sokrétű, a közigazgatás és az állami intézmények, valamint cégek működési területén hasznosítható tudás birtokába kerülhetett, amelyre a munkáltatónak szüksége volt. A tanulmányi szerződés megkötését is a munkáltató kezdeményezte annak érdekében, hogy a felperes a későbbiekben az alperes által pályázott projektekhez szükséges szaktudást megszerezze.
[12] Az alperes a kereset elutasítását kérte, az abban foglaltakat összegszerűségében nem, csupán jogalapjában vitatta.
Az első- és másodfokú ítélet
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a meghallgatott tanúk vallomása és a beszerzett iratok alapján megállapítható volt, hogy az alperesnél határozott idejű munkaviszonyban történő foglalkoztatás nem volt gyakorlat. A felperesen kívül kizárólag G. Gy. ügyvezető titkárnőjével létesítettek ilyen jogviszonyt.
[15] Tanulmányi szerződés létesítésére is csupán egy esetben került sor, egy jelenleg is munkaviszonyban álló személlyel kötött ilyen szerződést az alperes, aki a munkakör ellátásához szükséges alapvető képzettséget szerezte meg ily módon, a mesterképzés elvégzésében azonban a munkáltató már nem támogatta.
[16] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 27. §-ának (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a jogszabályhoz fűzött kommentár szerint a semmisség azon esete, amikor a megállapodás a munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jön létre, elsősorban a jogok gyakorlása, és a kötelezettségek teljesítése során elvárt jóhiszeműség és tisztesség elvének megsértése esetén merülhet fel.
[17] Az Mt. 31. §-a rögzíti, hogy a jognyilatkozatokra egyebekben a Polgári Törvénykönyv XVII-XXII. fejezetének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a megállapodás bírósági úton nem módosítható. Ezen rendelkezés tehát a jognyilatkozatokat illetően a Ptk. meghatározott előírásait rendeli megfelelően alkalmazni bizonyos megszorításokkal.
[18] Annak megítélése során, hogy mely szerződések ütköznek nyilvánvaló módon a jóerkölcsbe, a Ptk. alapelvei adják a kiinduló pontot. A Ptk. 4. § (1) bekezdése a magánjogban alapelvként rögzíti, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni, és ez a szabály a szerződéskötést célzó tárgyalások során is irányadó.
[19] A felperes határozatlan idejű munkaszerződésének határozott idejűvé módosítására közvetlenül a 1024/2013. (I. 25.) Korm. határozat megjelenése után került sor, amelyet követően G. Gy. ügyvezetőt 2013. március 1-jétől leváltották.
[20] Az alperesnél a 2012. és 2013. években több nagy pályázat volt folyamatban, és a munkavállalók jelentős része azok kivitelezésében, megvalósításában részt vett, valamennyiüket határozatlan idejű munkaviszony keretében foglalkoztatták. Egyikük esetében sem látta az alperes indokoltnak a munkaviszony határozott idejűvé módosítását arra tekintettel, hogy az adott munkavállaló a pályázat befejezésének időpontjáig mindenképpen az alperes alkalmazásában álljon.
[21] Az alperes újonnan kinevezett ügyvezetőjének mint a munkáltatói jogkör gyakorlójának lehetősége volt megállapítani azt, hogy a korábbi ügyvezető által a felperessel kötött, és a határozatlan idejű munkaszerződést határozott idejűvé módosító megállapodás jóerkölcsbe ütköző, semmis, azaz érvénytelen, és ennek megfelelően a határozatlan idejű munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint lehet gyakorolni a felperessel szemben a felmondás jogát. Ebből következően annak indokait érdemben kellett vizsgálni [Mt. 64. § (1)-(2) bekezdés, 65. § (1) bekezdés, 66. § (1)-(2) bekezdés].
[22] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes által hivatkozott átszervezés megvalósult, annak gazdaságossága, eredményessége pedig az eljárás során nem volt vizsgálható.
[23] A tanulmányi szerződés kapcsán az elsőfokú bíróság utalt az Mt. 229. §-ának (1), (3) és (7) bekezdésében foglaltakra. Rögzítette, hogy a 2013. január 28-ai munkaszerződés-módosítás semmissége miatt a felperes határozatlan idejűnek tekintett munkaviszonyát az alperes átszervezésre hivatkozással felmondta, és ténylegesen nem volt szüksége a felperes által megszerzendő képesítéssel rendelkező munkavállalóra. A körülmények a tanulmányi szerződés megkötésének időpontjához képest lényegesen megváltoztak, ezért azt az alperes jogszerűen mondhatta fel azonnali hatállyal. Erre tekintettel a felperesnek az általa kifizetett tandíj alperes részéről történő megtérítésére vonatkozó kártérítési igénye sem alapos.
[24] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta rögzítve a 2013. április 18-án kelt munkáltatói felmondás jogellenességét. Kötelezte az alperest 3 540 000 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés, valamint 690 000 forint kártérítés és ezek kamata megfizetésére.
[25] A másodfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 58. §-ában foglaltakra, és arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés-módosításra a felek egyező akaratából került sor, annak tartalmát nem vitatták, az abban foglaltakat elfogadták. Ennek következtében a felek között a munkaviszony megszüntetésekor határozott idejű munkaviszony állt fenn, így a jogviszony megszüntetése is ennek megfelelően történhetett.
[26] A másodfokú bíróság utalt az Mt. 27. §-ának (1) és (3) bekezdésében rögzítettekre. Kifejtette, hogy az alperes az általa jóhiszemű, tisztességes és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét sértő, jóerkölcsbe ütköző munkaszerződés-módosítás semmisségét egyoldalúan állapította meg, holott erre csak bíróság előtti eljárásban lett volna lehetősége.
[27] Az alperest nem jogosítja fel a felek közötti munkaszerződés egyoldalú nyilatkozattal való módosítására az a körülmény, hogy az ügyvezetőváltást követően az új ügyvezető a korábbi vezetés intézkedésével nem ért egyet, az általa kötött szerződéseket jogszabályba ütközőnek, vagy jogszabály megkerülésével kötöttnek ítéli. A semmisség megállapítása érdekében keresetet kellett volna előterjeszteni.
[28] A perbeli időszakban az Mt. 31. §-a szerint alkalmazandó Ptk. 200. § (2) bekezdésében szabályozott jóerkölcsbe ütközésről kialakult bírói gyakorlat figyelembevételével hangsúlyozandó, hogy jóerkölcsbe ütközőnek minősül az a szerződés, amelyet a jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezáltal az általános társadalmi megítélés szerint is egyértelműen tisztességtelennek minősül. Nem teszi a munkaszerződés-módosítást önmagában nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközővé az a körülmény, hogy a határozatlan időre kötött munkaszerződést a felek közös megegyezéssel, határozott időre szólóra módosítják.
[29] A perben nem merült fel adat arra, hogy a határozott idejű munkaszerződés megkötése egyértelműen és szándékosan, az alperes érdekeinek megsértésére, a munkaviszony megszüntetésének elnehezítésére irányult kiemelve, hogy a szerződés-módosítás mindkét fél részére előnyökkel és hátrányokkal is járt. Az általános társadalmi felfogással nem áll szemben, ha a szerződő felek valamilyen előny elérése érdekében valamilyen hátrány elviselését vállalják.
[30] A szerződés-módosításkor nem volt ismert, hogy teljes bizonyossággal ügyvezetőváltásra kell számítani 2013. május 31-ét követően. Nem volt előre látható, hogy az ügyvezető nem kap újabb megbízást, illetve ügyvezetőváltás esetén sem volt kétséget kizáró tény az, hogy a felperes munkaviszonyát belátható időn belül az alperes meg fogja szüntetni.
[31] A munkáltató a munkaszerződést egyoldalúan nem módosíthatja. Ebből következően a semmisséget sem állapíthatja meg bírói döntés nélkül, és nem alkalmazhatja a semmisség következményeként a határozatlan idejű munkaszerződés fennállásának megállapítását. Nem szüntetheti meg a felperes munkaviszonyát mint határozatlan idejű jogviszonyt addig, amíg a bíróság nem állapította meg a szerződés-módosítás érvénytelenségét. Miután a peres felek között határozott idejű munkaszerződés állt fenn, így a jogviszony kizárólag az Mt. 66. § (8) bekezdés b) vagy c) pontja, illetve a 78. § (1) bekezdése alapján volt megszüntethető.
[32] A másodfokú bíróság az Mt. 82. § (2) bekezdése alapján kötelezte az alperest az elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megfizetésére rögzítve, hogy az összeg nem haladhatta meg a juttatás 12 havi távolléti díjban meghatározott korlátját.
[33] A másodfokú bíróság a tanulmányi szerződés kapcsán hivatkozott arra, hogy a semmisség megállapítása és a jogkövetkezmények alkalmazása körében korábban kifejtetteket e tekintetben is fenntartja. Amennyiben az alperes a felek között létrejött tanulmányi szerződést semmisnek ítélte meg az Mt. 27. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott valamely indokból, akkor annak megállapítását kérhette volna, vagy az Mt. 229. § (7) bekezdése alapján az alperes körülményeiben való lényeges változás bekövetkezésére, illetve aránytalan sérelmére hivatkozással felmondhatta volna.
[34] Tekintettel arra, hogy a felmondásra a semmiségre hivatkozással került sor, a munkáltató intézkedése jogszabálysértő, így az alperesnek viselnie kell a felperes ezzel összefüggésben felmerült kárát. A másodfokú bíróság hivatkozott az Mt. 166. § (1) bekezdésére, és a 167. § (1) bekezdésében rögzítettekre.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[35] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" kérte utalva a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdés második mondatára, amely szerint a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Sem a jogszabály értelmezéséhez fűzött kommentár magyarázata, sem a Kúria érvénytelenségi tárgyú eseti döntései, állásfoglalásai, véleményei megszorító, a törvényszék jogi álláspontját tükröző okfejtést nem tartalmaznak.
[36] A felperes munkaviszonyának megszüntetésére az irányadó anyagi és eljárási szabályok maradéktalan betartásával került sor, nem volt, és jelenleg sincs olyan tiltó jogszabályi rendelkezés, amely a felmondás indokai sorából a szerződés semmisségére történő hivatkozást mellőzni rendelné.
[37] A felperesnek jogában állt a felmondás indokainak vitatása, a munkaügyi peres eljárás során az általános szabályok szerint az alperesnek kellett igazolnia, hogy a felmondás indokai valósak és okszerűek voltak.
[38] A másodfokú bíróság elvi jelleggel rögzítette, hogy az alperes felmondása jogellenes, mert nem állapítható meg egyoldalúan a szerződés semmissége, majd érdemben foglalkozott azzal, hogy az elsőfokú eljárás során előterjesztett semmisségi kifogások alaposak voltak-e. Amennyiben jogszabályi előírás tiltotta volna a semmisségre történő hivatkozást a felmondás közlése során, akkor a határozott időtartamú munkaviszony "rendes" felmondása jogellenességének megállapítására irányuló peres eljárásban érdemi vizsgálat nélkül kellett volna elutasítani a semmisségi kifogást, hiszen a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége.
[39] Figyelemmel arra, hogy a felmondás indokai között említett semmisségi ok a keresettel érintett munkáltatói jognyilatkozattal összefügg, a semmisséget erre irányuló igény esetén a bíróságnak vizsgálnia kellett.
[40] Az elsőfokú bíróság a közvetlenség alapelvének megtartása mellett személyesen hallgatta meg a tanúkat, értékelte a "viselkedésüket", az alperes perbeli magatartását, ezért juthatott megfelelő következtetésre.
[41] Az eljárás során meghallgatott tanúk - elsősorban G. Gy., az alperes korábbi ügyvezetője - egyhangúan megerősítették az alperes azon meggyőződését, hogy a határozatlan idejű munkaviszony határozott idejűvé módosítása kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a felperest a "céghez kösse".
[42] Hangsúlyozandó, hogy a felmondási védelem ezáltal azt a felperest volt hivatott védeni, aki sem a képzettségénél, sem pedig a gyakorlati tapasztalatainál fogva nem volt alkalmas a munkaköri feladatainak ellátására a tanúvallomásokkal igazoltan. A felperes egyebekben az alperesnél kiemelt bérezésben is részesült, ez pedig kiváltotta a munkatársai ellenszenvét.
[43] A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés, mint semmisségi ok a szerződések megkötése pillanatában fennállt a felek között, az eljárás során beszerzett valamennyi bizonyíték ezt támasztotta alá.
[44] Jelen eljárásban az ügyvezetőváltásnak csupán annyiban volt jelentősége, hogy az alperes által kötött szerződésállomány felülvizsgálatra került, és ekkor vált megállapíthatóvá a jelen per tárgyává tett szerződés semmissége.
[45] A tanulmányi szerződés vonatkozásában az alperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság ítélete a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében rögzített bizonyíték értékelést is sérti, mivel az indokolásból nem tűnik ki meggyőzően, hogy mely bizonyítékok vezették a másodfokú bíróságot az első fokon eljárt bíróság ítéleti megállapításainak teljes mellőzésére.
A Kúria döntése és jogi indokai
[46] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[47] A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig csak a konkrétan megjelölt jogszabálysértéshez kapcsolódó felülvizsgálati érvelés volt vizsgálható, vagyis a Ptk. 234. §-ának megsértése, illetve a tanulmányi szerződést érintően a Pp. 206. §-a.
[48] Az alperes által hivatkozott, és a munkaügyi perben is irányadó Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Ebből következően a jogszabállyal, valamint a 2/2010. (VI. 28.) PK véleménnyel is ellentétes a másodfokú bíróság azon okfejtése, hogy a semmisség megállapítására és annak jogkövetkezményei alkalmazására kizárólag bíróság előtti eljárásban van lehetőség.
[49] Az alperes a határozatlan idejű munkaviszonyt határozott idejűvé alakító munkaszerződés semmisségét állította, és erre figyelemmel alkalmazta a határozatlan idejű jogviszony megszüntetésére vonatkozó szabályokat, illetve állapította meg az ehhez fűződő járandóságokat.
[50] A másodfokú bíróság elfoglalt téves jogi álláspontja miatt nem értékelte azon bizonyítékokat (okiratok, tanúvallomások), amelyekre alapítottan az alperes a semmisséget megállapította, és nem értékelte azon felmondási okokat, amelyek a jogviszony megszüntetésének indokai voltak.
[51] Az alperes által állított semmisségi okok részletes vizsgálata (különösen a jóerkölcsbe ütközés) "előkérdésként" értékelendőek. Következetes az ítélkezési gyakorlat ugyanis abban, hogy a felek jó- vagy rosszhiszeműségének a jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség megállapítása szempontjából nincs jelentősége, de a szerződő felek tudattartamának abból a szempontból igen, hogy a szerződéskötés időpontjában a szerződésnek jóerkölcsbe ütközése számukra is nyilvánvaló volt-e. Mindezeknek pedig - a fellebbezés keretei között - a másodfokú eljárás tárgyát kellett képezniük.
[52] Amennyiben a másodfokú bíróság megállapíthatónak találja a szerződés semmisségét, értékelnie kell, hogy a jogviszony megszüntetésének a választott módja megfelelt-e a törvényi előírásoknak, az abban megjelölt indokok valósak és okszerűek voltak-e. Ennek eldöntése során is figyelemmel kell lennie a fellebbezésben foglaltakra.
[53] A másodfokú bíróság a tanulmányi szerződés felmondása vonatkozásában is a semmisséggel összefüggésben kifejtett korábbi álláspontját hangsúlyozta. A fellebbezési eljárásban azonban a bíróság kizárólag a fellebbezés keretei között járhatott el (Pp. 246. §), csak az abban foglaltak képezhették eljárása tárgyát. A megismételt eljárás során tehát a másodfokú bíróságnak a tanulmányi szerződés jogszerűségét, illetve annak felszámolása jogellenességét is csak a fellebbezés keretei között van módja értékelni.
A döntés elvi tartalma
[54] A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Az ügyben [a munkaviszonyban is irányadó Ptk. 234. §-ának (1) bekezdés] ezért ha a munkáltató a határozott időre kötött munkaszerződés jóerkölcsbe ütközését állítva azt a határozatlan időre szóló jogviszony megszüntetés indokával számolja fel és alkalmazza annak jogkövetkezményeit, a jogviszony jogellenes megszüntetésének kimondása iránt indított perben bizonyíthatja azon körülményeket, amelyek a semmisség megállapítására indították (Mt. 27. §, Mt. 66. §).
Z á r ó r é s z
[55] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
(Kúria, Mfv. I. 10.552/2015/4.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv. I. 10.552/2015/4.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Patakiné dr. Teremi Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes Dr. Nádas György ügyvéd
képviselője:
Az alperes: Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.
Az alperes Dr. Palcsu Péter jogtanácsos
képviselője:
A per tárgya: felmondás jogellenességének jogkövetkezményei és tanulmányi
szerződésből eredő igény
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.193/2015/6.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.261/2013/26.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.193/2015/6. számú ítéletét a perköltségre és az illetékfizetésre kötelező rendelkezésre kiterjedően hatályon kívül helyezi, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felperes felülvizsgálati eljárási költségét 40.000 (negyvenezer) forintban és 10.800 (tízezer-nyolcszáz) forint áfában, az alperesét 40.000 (negyvenezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 423.000 (négyszázhuszonháromezer) forintban állapítja meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A pedagógus végzettséggel rendelkező felperes 2012. január 12-étől állt az alperes alkalmazásában idegenforgalmi ügyintéző, rendezvény-szervező munkakörben havi bruttó 165.000 forint személyi alapbérrel.
A munkaszerződést 2012. december 1-jén módosították azzal, hogy ezen naptól a munkáltató a felperest az ÉAOP kiemelt turisztikai projekt koordinátor munkakörben foglalkoztatja, a bruttó munkabérét pedig 295.000 forintra felemeli.
Az alperes a 2012. december 21-én kelt határozatlan idejű munkaszerződéssel 2013. január 3-ától alkalmazta Z.T. projektmenedzser munkakörben.
A peres felek a felperes munkaszerződését 2013. január 28-án közös megegyezéssel ismét módosították, a korábban határozatlan idejű munkaszerződést határozott idejűvé alakították át azzal, hogy annak lejárta 2015. december 31-e.
A felek 2013. január 28-án tanulmányi szerződést is kötöttek és abban állapodtak meg, hogy az alperes a szerződésben foglaltak szerint támogatja a felperesnek az Egyetem Állami- és Jogtudományi Kara Igazgatásszervezés szakán 2012. szeptember 5-én, azaz a 2012/2013. tanév első félévétől megkezdett 6 féléves tanulmányait annak befejezéséig. A munkáltató a tanulmányi szerződés ideje alatt a képző intézmény által megállapított féléves tandíj, illetve tanulmányi költség teljes összegét a munkavállaló számára megfizeti, aki arra vállalt kötelezettséget, hogy a tanulmányok 2016. június 30-ai befejezését követően további két évig az alperes alkalmazásában marad.
Az alperesnél 2013. március 1-jétől ügyvezető váltás történt. Ezt követően Z. T. munkaszerződését több alkalommal módosították, a projektmenedzseri feladatokat bővítették.
A munkáltató 2013. április 9-étől határozatlan idejű munkaviszony keretében alkalmazta P. S. G.-t marketing asszisztens, majd 2013. augusztus 1-jétől marketing menedzser munkakörben.
Az alperes 2013. április 18-án kelt felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát az Mt. 65. § (1) bekezdésre figyelemmel 30 nap felmondási idő biztosításával. Indokolása szerint a munkáltató a felperest utóbb É. kiemelt turisztikai projekt koordinátor munkakörben foglalkoztatta, azonban feladatai – átszervezés következtében – beolvadnak a projekt menedzser munkakörbe, így a munkáltatónál az általa betöltött munkakör önálló jellegét megszüntetették, és további foglalkoztatására nincs lehetőség. A felmondás tartalmazta, hogy eredetileg a felperest a munkáltató határozatlan idejű munkaviszony keretében alkalmazta, a szerződés határozott idejűvé módosítása az alperesnek nem állt érdekében, az indokolatlan és szükségtelen volt, ez pedig sérti a jóhiszemű, tisztességes, és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Ennek célja kizárólag az alperes felmondási jogának indokolatlan korlátozása, illetve kizárása volt, ezért a munkaviszony határozott idejűvé módosítása jóerkölcsbe ütköző, a munkáltató azt semmisnek tekintette, és a felperes munkaviszonyát a határozatlan időtartamú jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint szüntette meg.
Az alperes 2013. április 18-án kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy a 2013. január 28-án kelt tanulmányi szerződést is semmisnek tekinti, illetve azt azonnali hatállyal felmondja. Miután a tanulmányi szerződésben rögzített képzettség felperes általi megszerzésének várható időpontja 2016. június 30., míg a 2013. január 28-án kelt munkaszerződés-módosítás szerint a munkaviszonya határozott ideig, 2015. december 31-éig tart, így azon vállalása, miszerint a tanulmányok befejezését követően két évig az alperesnél marad, lehetetlen szolgáltatásnak minősül. A felperes által megszerzendő igazgatásszervezői iskolai végzettség, illetve szakképzettség a munkáltatónál szükségtelen. Mindezek miatt a tanulmányi szerződés úgyszintén jóerkölcsbe ütköző, azt a munkáltató semmisnek tekinti.
Az alperes 2013. szeptember 1-jétől V. P.-t pályázati referens munkakörben alkalmazta.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint az alperes azon jogi érvelése, miszerint a határozott idejűvé módosított munkaviszonyát az ügyben irányadó, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdése alapján jóerkölcsbe ütközőnek tekintve határozatlan idejű munkaviszonynak minősítette és emiatt a felmondás szabályait alkalmazta, törvénysértő. A Ptk. semmisségre vonatkozó rendelkezései a munkajogban nem alkalmazhatóak, az alperes erre érvényesen nem hivatkozhatott. A munkaszerződés-módosítás nem ütközött egyetlen munkajogi szabályba sem, és ilyen megkerülését sem célozta. A tanulmányi szerződés megkötése a turisztikai projekthez volt köthető tekintettel arra, hogy az Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának igazgatásszervező szakán igen sokrétű, a közigazgatás és az állami intézmények, valamint cégek működési területén hasznosítható tudás birtokába kerülhetett, amelyre a munkáltatónak szüksége volt. A tanulmányi szerződés megkötését is a munkáltató kezdeményezte annak érdekében, hogy a felperes a későbbiekben az alperes által pályázott projektekhez szükséges szaktudást megszerezze.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, az abban foglaltakat összegszerűségében nem, csupán jogalapjában vitatta.
Az első- és másodfokú ítélet
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség viselésére kötelezte. Kimondta, hogy a feljegyzett eljárási illetéket az állam viseli.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a meghallgatott tanúk vallomása és a beszerzett iratok alapján megállapítható volt, hogy az alperesnél határozott idejű munkaviszonyban történő foglalkoztatás nem volt gyakorlat. A felperesen kívül kizárólag G. Gy. ügyvezető titkárnőjével létesítettek ilyen jogviszonyt.
Tanulmányi szerződés létesítésére is csupán egy esetben került sor, egy jelenleg is munkaviszonyban álló személlyel kötött ilyen szerződést az alperes, aki a munkakör ellátásához szükséges alapvető képzettséget szerezte meg ily módon, a mesterképzés elvégzésében azonban a munkáltató már nem támogatta.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 27. §-ának (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a jogszabályhoz fűzött kommentár szerint a semmisség azon esete, amikor a megállapodás a munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jön létre, elsősorban a jogok gyakorlása, és a kötelezettségek teljesítése során elvárt jóhiszeműség és tisztesség elvének megsértése esetén merülhet fel.
Az Mt. 31. §-a rögzíti, hogy a jognyilatkozatokra egyebekben a Polgári Törvénykönyv XVII-XXII. fejezetének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a megállapodás bírósági úton nem módosítható. Ezen rendelkezés tehát a jognyilatkozatokat illetően a Ptk. meghatározott előírásait rendeli megfelelően alkalmazni bizonyos megszorításokkal.
Annak megítélése során, hogy mely szerződések ütköznek nyilvánvaló módon a jóerkölcsbe, a Ptk. alapelvei adják a kiinduló pontot. A Ptk. 4. § (1) bekezdése a magánjogban alapelvként rögzíti, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni, és ez a szabály a szerződéskötést célzó tárgyalások során is irányadó.
A felperes határozatlan idejű munkaszerződésének határozott idejűvé módosítására közvetlenül a 1024/2013. (I. 23.) Korm. határozat megjelenése után került sor, amelyet követően G. Gy. ügyvezetőt 2013. március 1-jétől leváltották.
Az alperesnél a 2012. és 2013. években több nagy pályázat volt folyamatban, és a munkavállalók jelentős része azok kivitelezésében, megvalósításában részt vett, valamennyiüket határozatlan idejű munkaviszony keretében foglalkoztatták. Egyikük esetében sem látta az alperes indokoltnak a munkaviszony határozott idejűvé módosítását arra tekintettel, hogy az adott munkavállaló a pályázat befejezésének időpontjáig mindenképpen az alperes alkalmazásában álljon.
Az alperes újonnan kinevezett ügyvezetőjének mint a munkáltatói jogkör gyakorlójának lehetősége volt megállapítani azt, hogy a korábbi ügyvezető által a felperessel kötött, és a határozatlan idejű munkaszerződést határozott idejűvé módosító megállapodás jóerkölcsbe ütköző, semmis, azaz érvénytelen, és ennek megfelelően a határozatlan idejű munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint lehet gyakorolni a felperessel szemben a felmondás jogát. Ebből következően annak indokait érdemben kellett vizsgálni [Mt. 64. § (1) – (2) bekezdés, 65. § (1) bekezdés, 66. § (1) – (2) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes által hivatkozott átszervezés megvalósult, annak gazdaságossága, eredményessége pedig az eljárás során nem volt vizsgálható.
A tanulmányi szerződés kapcsán az elsőfokú bíróság utalt az Mt. 229. §-ának (1), (3) és (7) bekezdésében foglaltakra. Rögzítette, hogy a 2013. január 28-ai munkaszerződés-módosítás semmissége miatt a felperes határozatlan idejűnek tekintett munkaviszonyát az alperes átszervezésre hivatkozással felmondta, és ténylegesen nem volt szüksége a felperes által megszerzendő képesítéssel rendelkező munkavállalóra. A körülmények a tanulmányi szerződés megkötésének időpontjához képest lényegesen megváltoztak, ezért azt az alperes jogszerűen mondhatta fel azonnali hatállyal. Erre tekintettel a felperesnek az általa kifizetett tandíj alperes részéről történő megtérítésére vonatkozó kártérítési igénye sem alapos.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta rögzítve a 2013. április 18-án kelt munkáltatói felmondás jogellenességét. Kötelezte az alperest 3.540.000 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés, valamint 690.000 forint kártérítés és ezek kamata megfizetésére perköltség- és illetékviselés mellett.
A másodfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 58. §-ában foglaltakra, és arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés-módosításra a felek egyező akaratából került sor, annak tartalmát nem vitatták, az abban foglaltakat elfogadták. Ennek következtében a felek között a munkaviszony megszüntetésekor határozott idejű munkaviszony állt fenn, így a jogviszony megszüntetése is ennek megfelelően történhetett.
A másodfokú bíróság utalt az Mt. 27. §-ának (1) és (3) bekezdésében rögzítettekre. Kifejtette, hogy az alperes az általa jóhiszemű, tisztességes és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét sértő, jóerkölcsbe ütköző munkaszerződés-módosítás semmisségét egyoldalúan állapította meg, holott erre csak bíróság előtti eljárásban lett volna lehetősége.
Az alperest nem jogosítja fel a felek közötti munkaszerződés egyoldalú nyilatkozattal való módosítására az a körülmény, hogy az ügyvezetőváltást követően az új ügyvezető a korábbi vezetés intézkedésével nem ért egyet, az általa kötött szerződéseket jogszabályba ütközőnek, vagy jogszabály megkerülésével kötöttnek ítéli. A semmisség megállapítása érdekében keresetet kellett volna előterjeszteni.
A perbeli időszakban az Mt. 31. §-a szerint alkalmazandó Ptk. 200. § (2) bekezdésében szabályozott jóerkölcsbe ütközés körében kialakult bírói gyakorlat figyelembe vételével hangsúlyozandó, hogy jóerkölcsbe ütközőnek minősül az a szerződés, amelyet a jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezáltal az általános társadalmi megítélés szerint is egyértelműen tisztességtelennek minősül. Nem teszi a munkaszerződés-módosítást önmagában nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközővé az a körülmény, hogy a határozatlan időre kötött munkaszerződést a felek közös megegyezéssel, határozott időre szólóra módosítják.
A perben nem merült fel adat arra, hogy a határozott idejű munkaszerződés megkötése egyértelműen és szándékosan, az alperes érdekeinek megsértésére, a munkaviszony megszüntetésének elnehezítésére irányult kiemelve, hogy a szerződés-módosítás mindkét fél részére előnyökkel és hátrányokkal is járt. Az általános társadalmi felfogással nem áll szemben, ha a szerződő felek valamilyen előny elérése érdekében valamilyen hátrány elviselését vállalják.
A szerződés-módosításkor nem volt ismert, hogy teljes bizonyossággal ügyvezetőváltásra kell számítani 2013. május 31-ét követően. Nem volt előre látható, hogy az ügyvezető nem kap újabb megbízást, illetve ügyvezetőváltás esetén sem volt kétséget kizáró tény az, hogy a felperes munkaviszonyát belátható időn belül az alperes meg fogja szüntetni.
A munkáltató a munkaszerződést egyoldalúan nem módosíthatja. Ebből következően a semmisséget sem állapíthatja meg bírói döntés nélkül, és nem alkalmazhatja a semmisség következményeként a határozatlan idejű munkaszerződés fennállásának megállapítását. Nem szüntetheti meg a felperes munkaviszonyát mint határozatlan idejű jogviszonyt addig, amíg a bíróság nem állapította meg a szerződés-módosítás érvénytelenségét. Miután a peres felek között határozott idejű munkaszerződés állt fenn, így a jogviszony kizárólag az Mt. 66. § (8) bekezdés b) vagy c) pontja, illetve a 78. § (1) bekezdése alapján volt megszüntethető.
A másodfokú bíróság az Mt. 82. § (2) bekezdése alapján kötelezte az alperest az elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megfizetésére rögzítve, hogy az összeg nem haladhatta meg a juttatás 12 havi távolléti díjban meghatározott korlátját.
A másodfokú bíróság a tanulmányi szerződés kapcsán hivatkozott arra, hogy a semmisség megállapítása és a jogkövetkezmények alkalmazása körében korábban kifejtetteket e tekintetben is fenntartja. Amennyiben az alperes a felek között létrejött tanulmányi szerződést semmisnek ítélte meg az Mt. 27. § (1) – (2) bekezdésében meghatározott valamely indokból, akkor annak megállapítását kérhette volna, vagy az Mt. 229. § (7) bekezdése alapján az alperes körülményeiben való lényeges változás bekövetkezésére, illetve aránytalan sérelmére hivatkozással felmondhatta volna.
Tekintettel arra, hogy a felmondásra a semmiségre hivatkozással került sor, a munkáltató intézkedése jogszabálysértő, így az alperesnek viselnie kell a felperes ezzel összefüggésben felmerült kárát. A másodfokú bíróság hivatkozott az Mt. 166. § (1) bekezdésére, és a 167. § (1) bekezdésében rögzítettekre.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását” kérte utalva a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdés második mondatára, amely szerint a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Sem a jogszabály értelmezéséhez fűzött kommentár magyarázata, sem a Kúria érvénytelenségi tárgyú eseti döntései, állásfoglalásai, véleményei megszorító, a törvényszék jogi álláspontját tükröző okfejtést nem tartalmaznak.
A felperes munkaviszonyának megszüntetésére az irányadó anyagi és eljárási szabályok maradéktalan betartásával került sor, nem volt, és jelenleg sincs olyan tiltó jogszabályi rendelkezés, amely a felmondás indokai sorából a szerződés semmisségére történő hivatkozást mellőzni rendelné.
A felperesnek jogában állt a felmondás indokainak vitatása, a munkaügyi peres eljárás során az általános szabályok szerint az alperesnek kellett igazolnia, hogy a felmondás indokai valósak és okszerűek voltak.
A másodfokú bíróság elvi éllel rögzítette, hogy az alperes felmondása jogellenes, mert nem állapítható meg egyoldalúan a szerződés semmissége, majd érdemben foglalkozott azzal, hogy az elsőfokú eljárás során előterjesztett semmisségi kifogások alaposak voltak-e. Amennyiben jogszabályi előírás tiltotta volna a semmisségre történő hivatkozást a felmondás közlése során, akkor a határozott időtartamú munkaviszony „rendes” felmondása jogellenességének megállapítására irányuló peres eljárásban érdemi vizsgálat nélkül kellett volna elutasítani a semmisségi kifogást, hiszen a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége.
Figyelemmel arra, hogy a felmondás indokai között említett semmisségi ok a keresettel érintett munkáltatói jognyilatkozattal összefügg, a semmisséget erre irányuló igény esetén a bíróságnak vizsgálnia kellett.
Az elsőfokú bíróság a közvetlenség alapelvének megtartása mellett személyesen hallgatta meg a tanúkat, értékelte a „viselkedésüket”, az alperes perbeli magatartását, ezért juthatott megfelelő következtetésre.
Az eljárás során meghallgatott tanúk – elsősorban G. Gy., az alperes korábbi ügyvezetője – egyhangúan megerősítették az alperes azon meggyőződését, hogy a határozatlan idejű munkaviszony határozott idejűvé módosítása kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a felperest a „céghez kösse”.
Hangsúlyozandó, hogy a felmondási védelem ezáltal azt a felperest volt hivatott védeni, aki sem a képzettségénél, sem pedig a gyakorlati tapasztalatainál fogva nem volt alkalmas a munkaköri feladatainak ellátására a tanúvallomásokkal igazoltan. A felperes egyebekben az alperesnél kiemelt bérezésben is részesült, ez pedig kiváltotta a munkatársai ellenszenvét.
A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés, mint semmisségi ok a szerződések megkötése pillanatában fennállt a felek között, az eljárás során beszerzett valamennyi bizonyíték ezt támasztotta alá.
Jelen eljárásban az ügyvezetőváltásnak csupán annyiban volt jelentősége, hogy az alperes által kötött szerződésállomány felülvizsgálatra került, és ekkor vált megállapíthatóvá a jelen per tárgyává tett szerződés semmissége.
A tanulmányi szerződés vonatkozásában az alperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság ítélete a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében rögzített bizonyíték értékelést is sérti, mivel az indokolásból nem tűnik ki meggyőzően, hogy mely bizonyítékok vezették a másodfokú bíróságot az első fokon eljárt bíróság ítéleti megállapításainak teljes mellőzésére.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Hivatkozása szerint jelen perben az Mt. 2013. április 18-án hatályos szövege volt irányadó, és ennek 27. §-a egyértelműen megállapítja a semmisség fogalmát, illetve annak jogkövetkezményeit.
A megtámadhatósággal szemben a semmisségre történő hivatkozás nem „egyoldalú jogügylet”. A semmisségi okok meghatározása egyértelműen azt a jogalkotói szándékot juttatja kifejezésre, hogy annak megállapítása bírósági hatáskörbe tartozik.
A tanulmányi szerződéssel összefüggésben szintén helytálló következtetésre jutott a másodfokú bíróság, hiszen az alperes a tanulmányi szerződés – jóerkölcsbe ütközése miatti – semmisségére hivatkozott. A felperes álláspontja szerint egy semmisnek tekintett szerződés azonnali hatályú felmondása értelmezhetetlen, ebből következően az nem is lehet jogszerű. Az elsőfokú eljárásban ezzel összefüggésben semmilyen bizonyítékot, illetve bizonyítást az alperes nem ajánlott fel, így az EBH 2003.956. szám alatt közzétett elvi határozatban foglaltak megállapíthatósága a jelen eljárásban nem történhet meg. A másodfokú bíróság ítéletében helyesen értékelte, hogy az alperes a tanulmányi szerződés azonnali hatályú felmondása során sem az Mt. rendelkezésére, sem pedig a körülmények – tanulmányi szerződés megkötésének időpontjához viszonyított – lényeges változására nem hivatkozott, ilyet bizonyítani nem tudott. Ebből következően a másodfokú bíróság helytálló döntésével szembeni alperesi érvelésnek nem lehet helye.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni – a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Így csak a konkrétan megjelölt jogszabálysértéshez kapcsolódó felülvizsgálati érvelés volt vizsgálható, vagyis a Ptk. 234. §-ának megsértése, illetve a tanulmányi szerződést érintően a Pp. 206. §-a.
Az alperes által hivatkozott, és a munkaügyi perben is irányadó Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Ebből következően a jogszabállyal, valamint a 2/2010. (VI.28.) PK véleménnyel is ellentétes a másodfokú bíróság azon okfejtése, hogy a semmisség megállapítására és annak jogkövetkezményei alkalmazására kizárólag bíróság előtti eljárásban van lehetőség.
Az alperes a határozatlan idejű munkaviszonyt határozott idejűvé alakító munkaszerződés semmisségét állította, és erre figyelemmel alkalmazta a határozatlan idejű jogviszony megszüntetésére vonatkozó szabályokat, illetve állapította meg az ehhez fűződő járandóságokat.
A másodfokú bíróság elfoglalt téves jogi álláspontja miatt nem értékelte azon bizonyítékokat (okiratok, tanúvallomások), amelyekre alapítottan az alperes a semmisséget megállapította, és nem értékelte azon felmondási okokat, amelyek a jogviszony megszüntetésének indokai voltak.
Az alperes által állított semmisségi okok részletes vizsgálata (különösen a jóerkölcsbe ütközés) „előkérdésként” értékelendőek. Következetes az ítélkezési gyakorlat ugyanis abban, hogy a felek jó- vagy rosszhiszeműségének a jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség megállapítása szempontjából nincs jelentősége, de a szerződő felek tudattartamának abból a szempontból igen, hogy a szerződéskötés időpontjában a szerződésnek jóerkölcsbe ütközése számukra is nyilvánvaló volt-e. Mindezeknek pedig – a fellebbezés keretei között – a másodfokú eljárás tárgyát kell képezniük.
Amennyiben a másodfokú bíróság megállapíthatónak találja a szerződés semmisségét, értékelnie kell, hogy a jogviszony megszüntetésének a választott módja megfelelt-e a törvényi előírásoknak, az abban megjelölt indokok valósak és okszerűek voltak-e. Ennek eldöntése során is figyelemmel kell lennie a fellebbezésben foglaltakra.
A másodfokú bíróság a tanulmányi szerződés felmondása vonatkozásában is a semmisséggel összefüggésben kifejtett korábbi álláspontját hangsúlyozta. A fellebbezési eljárásban azonban a bíróság kizárólag a fellebbezés keretei között járhatott el (Pp. 246. §), csak az abban foglaltak képezhették eljárása tárgyát. A megismételt eljárás során tehát a másodfokú bíróságnak a tanulmányi szerződés jogszerűségét, illetve annak felszámolása jogellenességét is csak a fellebbezés keretei között van módja értékelni.
A döntés elvi tartalma
A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Az ügyben [a munkaviszonyban is irányadó Ptk. 234. §-ának (1) bekezdés] ezért ha a munkáltató a határozott időre kötött munkaszerződés jóerkölcsbe ütközését állítva azt a határozatlan időre szóló jogviszony megszüntetés indokával számolja fel és alkalmazza annak jogkövetkezményeit, a jogviszony jogellenes megszüntetésének kimondása iránt indított perben bizonyíthatja azon körülményeket, amelyek a semmisség megállapítására indították (Mt. 27. §, Mt. 66. §).
Z á r ó ré s z
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség- és illeték összegét megállapította, annak viseléséről a másodfokú bíróságnak kell határoznia a Pp. 275. §-ának (5) bekezdése szerint.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
(Kúria, Mfv. I. 10.552/2015/4.)