BH 1976.8.356 Ingó dolog jogtalan értékesítése esetén a kártérítés összegét a beszerzési ár figyelembevételével kell megállapítani [Ptk. 339. § (1) bek., 356., 358. §].

A peres felek 1969. májusától élettársi viszonyban éltek együtt 1971. február 19-ig a felperes lakásában. Ekkor az alperes elköltözött és magával vitte a felperes különvagyonához tartozó 54 db-ból álló antik, 1850. megjelölésű ezüst étkészletet. A vételi jegy szerint az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat a 2410 g súlyú 800-as finomságú ezüst étkészletért 6266 Ft-ot fizetett. Az alperes ezt az összeget a saját céljaira fordította.

A felperes keresetlevelében - többek között - a 10 000 Ft-ra értékelt ezüst étkészlet kiadására kérte kötelezni az alperest.

Az alperes előbb tagadta azt, hogy az ezüst étkészletet elvitte volna, majd arra hivatkozott, hogy azt az együttélés alatt értékesítették és a vételárat a felperessel közösen felélték.

Az első fokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt adja ki az 54 db-ból álló antik, 1850 megjelölésű ezüst étkészletet 10 000 Ft értékben.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek 6266 Ft-ot és ennek kamatát 15 nap alatt fizesse meg. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperes az ezüst étkészletet 6266 Ft-ért az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál értékesítette. A kiegészített tényállás alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes dologszolgáltatás helyett a felperesnek kártérítéssel tartozik. A kár megfelel annak az összegnek, amelyért az alperes az étkészletet értékesítette.