BH 1995.3.158 Tartási szerződés semmisségének megállapítása [Ptk. 200. § (2) bek., 201. § (2) bek., 237. § (1) bek., 586. § (1) bek., Pp. 24. §, 182. §].

A jogerős ítélet elutasította a felperesek keresetét, amelyben annak megállapítását kérték, hogy az alperesek és az 1990. november 27-én meghalt F. Gy.-né örökhagyó által 1990. február 2-án megkötött tartási szerződés érvénytelen, és ebből eredően az öröklés rendje szerint a tartási szerződéssel az alperesekre átruházott ingatlanok tulajdonjoga őket illeti meg, az eredeti állapot helyreállítása címén. A jogerős ítélet megállapítása szerint a néhai és az alperesek által 1990. február 2-án megkötött tartási szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése, illetve a Ptk. 202. §-a alapján nem minősül semmis szerződésnek, mert a perben nem nyert bizonyítást, hogy az alperesek tudva az örökhagyó rossz egészségi állapotáról, az eltartott közeli halálára számítva nyilvánvalóan a társadalom érdekeibe vagy az együttélés követelményeibe ütköző módon vagy uzsorás jelleggel, feltűnően nagy értékkülönbség fennállásával kötötték volna meg a szerződést. A bizonyítási anyag mérlegelése alapján a jogerős ítélet nem találta bizonyítottnak, hogy az örökhagyó a szerződés megkötésekor az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezett. Megállapította, hogy a szerződés megkötésekor az alperesek nem rendelkeztek olyan ismeretekkel, amelyből arra következtethettek volna, hogy tartási kötelezettségük az eltartott közeli halála miatt nem lesz hosszú, és az örökhagyó halála - függetlenül betegségeitől - váratlan, előre nem látható, nem az alapbetegségek által kiváltott volt. A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatása mellett a keresetüknek való helytadást kérték. A felperesek felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdését, 201. §-ának (2) bekezdését, a Ptk. 655. §-át, a Pp. 182. §-át, illetve a Pp. 24. §-át sérti. A szerződés mindössze 9 hónapig és 25 napig állt fenn, nyilvánvalóan a jó erkölcsökbe ütközik, mert az eltartók tudták, hogy az örökhagyó gyógyíthatatlan beteg, számíthattak közeli halálára, hiszen "kétségtelen tény, hogy minden szükséges orvosi tájékoztatással rendelkeztek". Az örökhagyó körülményeit megismerték, tartást nem, csak gondozást nyújtottak, amely feltűnő aránytalanságot takar a megszerzett vagyoni értékhez képest. Tévesen állapították meg a halál okát és ebben a körben a bíróságok elmulasztották a szakértői vélemény felülvéleményezését is. Tévesen alkalmazva a jogszabályt, a pertárgy értékét is helytelenül állapította meg a jogerős ítélet. Az alperesek a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A tartási szerződés érvénytelenségét a felperesek által hivatkozott Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján akkor lehetne megállapítani, ha az alperesek már a szerződés megkötésekor tudták volna, hogy az eltartott teljes bizonyossággal rövid időn belül meghal. A perben nem nyert bizonyítást, hogy az alperesek minden szükséges orvosi tájékoztatással rendelkeztek, illetve kaphattak egyáltalán olyan orvosi tájékoztatást, amiből teljes bizonyossággal következtethettek arra, hogy az eltartott rövid időn belül meghal. A felperesek e tájékozottság forrására tényelőadást nem tettek, adat sem merült fel arra a perben, hogy ilyet bárki (körzeti orvos, kórház) mondott volna az alpereseknek. A körzeti orvos sem tartotta a néhait olyan betegnek, aki rövid időn belül teljesen bizonyosan meghal. Az 1990. januári kórházba utalásakor ugyan az eltartott rossz egészségi állapotban volt, ott azonban állapota javult, így bocsátották haza, és csak ezt követően, február 2-án kötötte meg a tartási szerződést. Ezt követően - egészen haláláig - szívbetegségével lényeges panasza nem volt. Önmagában abból a tényből, hogy az alperesek a néhai betegségeit és körülményeit ismerték, nem következik, hogy közeli halálára számítva kötötték meg a tartási szerződést. Nem tekinthető jó erkölcsbe ütköző magatartásnak az, ha az eltartó a szerződés megkötését megelőzően törekszik az eltartott és körülményeinek alapos megismerésére. A felperesek részéről csak feltételezés az, hogy az alperesek az eltartott közeli halálára számítva kötötték meg a tartási szerződést. Az alperesek már a szerződés kötését megelőzően befogadták a néhait, aki a felperesekkel éppen megszakította kapcsolatát. Az sem bizonyított, hogy az alperesek kezdeményezték a szerződés megkötését, hiszen arra a néhainak is szüksége volt, mert - önmagát ellátni képtelen személyként - a szociális otthoni elhelyezése is felmerült, amit a néhai mindenképpen el akart kerülni.

A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződés megtámadása azokban az esetekben, ahol a szerződés kockázati elemet is tartalmaz, általában kizárt. A tartási szerződés alapján [Ptk. 586. § (1) bek.] az eltartó a tartási kötelezettségek időtartama és terjedelme tekintetében az ellenszolgáltatáshoz képest kockázatot vállal. A szerződés megkötésekor általában nem lehet tudni, hogy a tartás meddig fog terjedni, így a szerződés megtámadásának lényeges eleme - az, hogy a feltűnő értékkülönbségnek a szerződés megkötésekor kell fennállnia - hiányzik. Az a tény pedig, hogy az eltartott viszonylag rövidebb időn belül meghal, és a tartás ellenértéke az eltartott által nyújtott szolgáltatás ellenértékét nem éri el, nem teszi a szerződést megtámadhatóvá, illetőleg önmagában ebből eredően a szerződés nem minősülhet a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésének második mondatába ütköző semmis szerződésnek.

A Ptk. 655. §-át az ítélet nem sértheti, mert a felek között nem öröklési szerződés jött létre, és az ingatlanok tulajdonjogát az eltartott már életében átruházta az eltartókra. Megalapozatlanul hivatkoznak a felperesek a Pp. 182. §-ának megsértésére is. A jogerős ítélet helytállóan adta indokát, hogy mién mellőzte a perben a szakértői vélemények felülvéleményezését. A felperesek által felhozott feltételezések még nem teremtenek olyan megalapozott kételyeket a szakvéleményekkel szemben, amelyek azokat aggályossá tennék. A felperesek 1991. november 4-i észrevételeivel már az alapszakvélemény is foglalkozott, részletesen elemezte a néhai kórházi kezeléseit, és azokból vonta le következtetést, amiket a kiegészített orvos szakértői vélemény csak megerősített. Ezért sem a néhai cselekvőképessége, sem tisztességtelen befolyásoltsága, sem a halál oka és előre kiszámíthatósága tekintetében a kórházi és a körzeti orvosi kóriratokon alapuló és a körzeti orvos vallomásával is egyező szakértői vélemények felülvéleményezésére nem volt szükség.