A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27079/2015/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 330. §, 339. §, 340. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 56. §, 57. §, 58. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 5. §, 14. §, 15. §] Bíró: Hadnagyné dr. Göllén Mária

Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1.K.27.079/2015/6.

A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Huszár Zsuzsanna ügyvéd /felperesi képviselő cime./ által képviselt felperes neve / felperes címe / felperesnek - a dr. Czett Szabolcs kormánytisztviselő által képviselt helységnév 1 Megyei Kormányhivatal / alperes címe / alperes ellen, kötelező védőoltás tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi felperest, külön felhívásra az Államnak fizessen meg 30.000 /Harmincezer/ Ft eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A helységnév 1 iskola neve Általános Iskola védőnője jelezte a helységnév 1 Megyei Kormányhivatal helységnév 1 Járási Hivatal Járási Népegészségügyi Intézet felé, hogy felperes gyermek neve nevű gyermeke a jogszabály által kötelezően előírt oltás típusa iskolai kampányoltáson nem jelent meg. Az első fokú hatóság megkereste felperest az ügy tisztázása érdekében, felperes ennek nem tett eleget.

Az első fokú hatóság a VE-09R/096/00540-1/2015. ügyiratszámú határozatával kötelezte felperest, hogy 2015. február 4-én 10 órakor a házi-gyermekorvosi rendelőben az oltás beadása érdekében a gyermekkel együtt jelenjen meg. Döntésének indokolása szerint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény /Eütv./ 56. és 57. §-ai értelmében a fertőző betegségekkel szembeni aktív, illetve passzív védettség kialakítása érdekében életkorhoz kötötten a külön jogszabályban meghatározottak szerint a védőoltási kötelezettség felperes gyermeke esetében fennáll.

A fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. /VI.3./ NM rendelet /a továbbiakban: NM rendelet/ 5. §-a /1/ bekezdésének j./ pontja szerint a oltás típusa elleni védőoltás életkorhoz kötötten kötelező.

Felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a hatóság részéről nem történt meg a teljes körű oltással kapcsolatos tájékoztatása, valamint nem kapott garanciát arra nézve, hogy a gyermeknél az oltóanyag semmilyen szövődményt nem okoz.

Alperes a VER/092/00590-9/2015. ügyiratszámú határozatával az első fokú határozatot a teljesítési határidő elteltére tekintettel az időpontra vonatkozóan módosította, azaz megváltoztatta, azt egyebekben lényegében helybenhagyta. Határozatának indokolása szerint az NM rendelet 5. §-a /1/ bekezdésének j./ pontja értelmében felperes gyermekét oltás típusa ellen védőoltásban kell részesíteni, azt a betöltött 12 éves korban kell elvégezni a /7/ bekezdés értelmében. Az NM rendelet 14. §-ának /1/ bekezdése szerint a védőoltásra kötelezett kiskorú megjelenéséről törvényes képviselője gondoskodik. A 15. §. /2/ bekezdés c./ pontja alapján az oltóorvos egyedileg bírálja el az oltás végrehajthatóságát. Az Eütv. 58. §-a /1/ bekezdése határozza meg azon eseteket, amikor a kezelőorvos a kötelező védőoltás elhalasztásáról dönt.

A halasztásra okot adó körülmény megszűnését követően azonban a védőoltást haladéktalanul pótolni kell. Felperes védőoltás alóli mentesítés iránti kérelmet nem terjesztett elő, a gyermek törvényes képviselőjeként pedig köteles gondoskodni a gyermek védőoltás beadása érdekében való megjelenéséről.

Az első fokú hatóság a szülők részére a személyes szakmai konzultáció lehetőségét felajánlotta, ők azonban ezen lehetőséggel nem kívántak élni, az erről történő értesítésekre nem is reagáltak.

Felperes keresetében az alperesi határozatnak az első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság döntése súlyosan jogszabálysértő, az több alapjogot is sért. Az Alaptörvény XX. cikkének /1/ bekezdése szerint mindenkinek joga van a testi és a lelki egészséghez. Az emberi méltósághoz való jogból következően a betegek jogai közé tartozik - többek között - az egészségügyi beavatkozásokba való beleegyezés és az ellátás visszautasításának joga is. Az emberi méltósághoz való jog és az egyéni kockázatvállalás összefüggéséről általános érvénnyel mondta ki az Alkotmánybíróság azt, hogy önmagának mindenki árthat, s vállalhat kockázatot, ha képes a szabad, tájékozott és felelős döntésre, az állam korlátozó szerepe az egyén önrendelkezési jogát sérti. Felperes szerint a kötelező védőoltásokat intézményesítő és annak feltételeit meghatározó jogi szabályozás a testi integritáshoz való jog korlátozását jelenti, sérti az egyén önrendelkezési jogát, ebből következően az emberi méltósághoz fűződő általános személyiségi alapjogból levezetett un. különös személyiségi alapjogok jogszerűtlen és indokolatlan korlátozását jelenti.

A szülők gyermekeik neveléséhez fűződő jogáról az Alaptörvény is rendelkezik, így elsősorban a szülők jogosultak arra, hogy döntsenek a gyermekeik testi és szellemi fejlődésével kapcsolatos kérdésekben, azaz az egyes egészségügyi ellátások igénybevételének lehetséges alternatíváiról. Felperes szerint a gyermekeknek adott védőoltások nem védik hatékonyan az egyént és a társadalmat, ugyanakkor valós veszélyt jelentenek a beoltott személy egészségére, bizonyos esetekben halált is okozhatnak. Amikor az Állam kötelezővé tesz egyes védőoltásokat, a kockázatok viseléséről dönt.

Az Állam Alaptörvényből fakadó kötelessége, hogy kizárólag olyan betegségek megelőzésére írjon elő oltási kötelezettséget, amelyek esetében az feltétlenül indokolt, és a gyermekek csak olyan védőoltásokat kapjanak, amelyek a lehető legkisebb egészségügyi kockázattal járnak. A közigazgatási eljárás során hozott határozatok egyike sem tartalmaz olyan rendelkezést, ami arról biztosítaná a felperest, hogy az oltóóanyag nem okoz semmiféle rövid, közepes vagy hosszú távú szövődményeket a gyermek testi fejlődésében. Ha a gyermek testi fejlődését kockáztatva a hatóság arra kötelezi, hogy a gyermekét - visszafordíthatatlan folyamatokat elindító - oltóanyaggal oltassa be, döntése az Alaptörvény rendelkezéseibe ütközik. Hivatkozott még felperes az Európa Tanács 1997. április 4-én kelt Oviedói Egyezményére, amely kimondja, hogy egészségügyi beavatkozás csak azután hajtható végre, ha abba az érintett szabadon, megfelelő tájékoztatást követően beleegyezett, a beleegyezés pedig bármikor visszavonható. Ezen egyezményt ország neve országon a 2002. évi VI. törvény hirdette ki.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte fenntartva a határozata indokolásában foglaltakat.

A felperesi kereset megalapozatlan.